… mi pedig… ehh.

Barnus antibiotikumot kap, Gergő köhög, Ádámnak kiújult a gerincsérve (fogalmam sincs, hogy üli majd végig az utat :(, de ez már szedi a fájdalomcsillapítót).

Szóval az esküvőnek nagyon de nagyon jól kell sikerülnie, mert ilyen felvezetéssel már csak jó lehet.

Odamegyünk, készítjük a Menyasszonyt, valahogy elleszünk a szertartás kezdetéig (pl elmegyünk ebédelni), és aztán vacsora tán jövünk is haza. Viszonylag korán, hogy ne kelljen túl későn indulni.

Két és fél óra az út oda, kettő és fél vissza, úgyhogy bőven lesz időm, hogy az elmúlt hónapot végigpörgessem, átgondoljam és fújjak egyet.

Barnus belerázódott a suliba. Csupa 4-es és 5-ös jegye van, egy hármasa sincs, nagyon büszke magára, és nagyon komolyan vezeti az átlagát (cukros gyereknél ez a statisztika mánia, ne kérdezd), úgyhogy 4,85 volt a szeptemberi átlaga. Én nagyon örültem, mikor kiderült, hogy büntit kapott meg felírták a nevét a táblára, mert ez mutatja, hogy rosszalkodik, és nem akar görcsösen megfelelni.

Gergő klassz kis óvodás lett, szereti ezt az óvodát, nagyon jót tett neki, hogy ötévesen került intézménybe, addig csak hamvába halt próbálkozások voltak, majd már az sem. Ügyesedik, vannak rossz napjai, de alapvetően szófogadó, érti és elfogadja a napirendet és a ritmust, és nagyon szereti megoldani a feladatokat – legyen szó terítésről vagy épp pakolásról. Az óvónénik csuda helyesek, jól megvagyunk, egyébként ez a Barnus két tanáráról is elmondható, szóval mákunk van.

Kolos beteg volt, de meggyógyult, és ez a szó önmagában reményteljes, mert az elmúlt télen csak a jobban van és a rosszabbul van váltakozott, most pedig határozottan meggyógyult a gyerek, és intenzív terápia nélkül van. Többször jött hozzá a bébiszitter-pótnagyi ebben a hónapban, és volt, hogy egy napot is eltöltöttek együtt sírás és nehéz percek nélkül. Kolos túl van a 18 hónapos státuszon: 89 cm (egy kicsit több, de azt már nem akartuk beírni), 11,5 kg, magas, erős, stramm csávó. Mosolygós, kiegyensúlyozott kölyök, nagyon szeretjük, boldogságunk, örömünk, kicsi virágunk. Sokszor csak állok és folyik a könnyem, hogy mennyire jó, hogy van nekünk (de van, amikor kettesével szedem a lépcsőfokokat itthonról is… :D).

És akkor a legek:

• A hónap filmje kétségkívül az újranézett Vikingek.
• Könyv több is volt, de most Böjte Csaba egyik könyve ad kapaszkodót napról napra.
• A szeptember életmentő cucca a napszemüvegem (rengeteg vezetés) és a Badger szájbalzsamom (tetoválás) volt. Édesburgonyát ettük, sütőtököt és almát.
• A legjobb vétel a ruhagőzölő és a lenti előszobába a ruhaállványok voltak
• A legnagyobb befürdés a gumicsizma vásárlás, vissza is küldtem
• A legnagyobb rettegést most Gergő keze-körme jelenti
• Az elmaradt, elcsúszott dolgok listáját pedig a novemberben esedékes mammográfia adja: már rég be kellett volna jelentkezni, de valahogy mindig elmaradt. Verjétek pofán helyettem, aki szerint veszélyes a mammográfia. Köszi.