Jól döntöttem.Az a végtelen nyomás, ami a mellkasomon volt hetek óta, mintha elszállt volna. Ilyenkor szokták írni, hogy kicsattanóan érzem magam, de ez nem igaz: egyszerűen hosszú-hosszú idő után béke van bennem és nincs rajtam az a nyomás, hogy meg kell írnom valamit, amit nem szeretnék.

Azon gondolkodtam, hogy amerre nézek a baráti társaságban, ismerősök között vagy épp az üzleti világban, ez most mindenhol a nagy reccsenések időszaka. Felszínre kerülnek olyan régóta hordozott bizonytalanságok, feszültségek, sérelmek és félreértések, amik óriási energiával csapódnak be, aztán hogy összeforr-e utánuk a heg vagy végképp szétválik az anyag… fene se tudja.

…..

Lefekvés előtt begyúrtam egy adag agyagot és korongra csaptam: helyes kis tanulódarab lett, sokkal kecsesebb fallal, mint az előző és egyenletesebb magassággal, mint reméltem.

Azért még mindig nem égethető forma 😀

…..

Ma beviszem a varrógépek asztalát is a -kézműves szobába? varrószobába? hobbiszobába? 😀 – Gergő volt szobájába, és akkor azt is össze lehet állítani, lehet vele varrni. Jó is, mert Barnusnak már kiszabtam a néptánc zsákját, az tényleg baromi egyszerű, szóval…

Rendezgetem a papírokat a polcon, a gyapjút a kosárban, az agyagot a zacskóban és a ragasztókat,a könyveket, a mindent. Rendezem a lelkemet.