abba az irányba mutat, hogy ideje befejezni ezt az évet. Volt itt rendszerleállás, láz, bokaficam, áramszünet, rossz telefon… minden, mi szemnek-szájnak ingere.

Úgyhogy most nyugi van. Teázás, olvasás, lassú mozdulatok, hosszan sült húsok és órákig rotyogó ételek.

Kolosnak antibiotikum van. Nem akar átbillenni ezen a szörnyetegen, és most van annak a határán, hogy kb. egy bár nap és begyullad a tüdeje. Itt az ideje az antibiotikumnak, itt az ideje a gyógyulásnak.

Mosókonyha kialakítás van. Mégis lent lesz a mosó-szárító részleg. Ma megérkezett a gép, még nem bontottam ki, igyekszem szép helyet csinálni neki, de rengeteg nehéz dolog áll az útjában, úgyhogy ehhez Medve kell majd. Lent lesz a tisztítószeres szekrény is, és ha már nekivágunk, akkor egy füsttel puccba-parádéba vágjuk a lépcső alatti részt is.

Rendezkedés, takarítás van. Itt fenn már egész jó a helyzet, ideje megbolygatni a lenti részt is. Jövő nyáron kövezni szeretnénk, de egyelőre örülök, ha eljutunk a lomtalanításig.

Jóga van (zsinórban 3. nap – kezdem érezni, hogy van testem!), nagyon jó érzés, szinte hallom pl. a hónaljamat, ahogy megköszöni az oxigént, amit az elmacskásodott sejtjeimbe juttatok.

Hétvégén koncertre viszem a fiúkat és talán-talán hozzám is beköszönt végre a meghitt várakozás. Jó lenne, mert egyelőre egy túlpörgött kontrollmániás idióta vagyok, szóval én tuti xanaxot hoznék magamnak az angyal helyében…