Mosom az ablakot.

Kriszta egészen felvillanyozott, amikor elmesélte, hogy van egy „csodatutiság, amivel ORGAZMIKUS élmény ablakot pucolni.”

Vártam a nagy csodát, a spéci szert, a furcsa alakú akárbármit, de ez a cucc ugyanúgy néz ki, mint bármelyik  gumis ablaklehúzó. Azzal a különbséggel, hogy sokkal többe kerül.

Elég volt egy húzás, és megértettem, miért.

Mert sokkal többet ér.

Hónapok óta először tiszta az üveg. Kilátok rajta. Itt-ott a saját ügyetlenségemből fakadóan még foltos, de talán nem is a tökéletesség a cél: élvezem, hogy tisztítom a képet.
Jó, hogy áramlik be a napfény.
Jó, hogy kilátok a világra.

Kinézek, és nagyon messze ellátok, nagyon apró részleteket figyelek meg, és nincs előttem kétkedés, nincs homály: a cél bármi lehet, a cél mosolyogtatóan közel van, nézhetek nagyon az ablak elé, de nézhetek nagyon messze is.

Megtehetem. Elérhetem.

Van időm.

És van tervem is:) Nagyon nagyot álmodtam. 

És a következő egy évben meg is valósítom.

Gondolsz valamire? Neeeeem, nagyon messze jársz. Annál most sokkal nagyobbat álmodtam.

Szeretem az új ablakomat. A foltokkal együtt is kurvára szerethető az új ablakom a világra. Az új lelkem a világra.