Itt is megtalálsz:
mindennapok

Piros labda

Megint összekülönböztünk Medvével. Ez a nyolc, együtt töltött évünk alatt nem az első, nem is az utolsó, de ez volt konkrétan az a veszekedés, amikor bepisiltem. A nevetéstől.

Szó szót követett, és mikor már mindent egymás fejéhez vágtunk és totálisan kifogytunk az érvekből, akkor azt mondtam Medvének:

-Figyelj, te kos vagy,oroszlán aszcendenssel. Ha piros labdát vársz, és látsz egy papírdobozt, amiben nem tudod mi van, akkor is rávágod, hogy ebben PIROS LABDA VAN. Ha nem, akkor is. Összehajtod, befested, belerúgsz, bármit megteszel, hogy az, ami onnan kijön, az PIROS LABDA legyen. Mert ANNAK KELL lennie. Mert TE úgy akarod. Pedig nem piros labda, hanem valami egészen más.

Medve felpaprikázta magát. Pipskedett, majd affektálva megszólalt:

– Jaj, jaj, egy piros labda. Jaj, nekem ez túlontúl KÉZZELFOGHATÓ, reális. Jaj, jaj,én rák vagyok, rák aszcendenssel, nekem egy piros labda ne tolja ennyire az arcomba a PIROS LABDA MIVOLTÁT, nekem ez offenzív, mélységesen bántó. Nem, ez nekem érzelmileg túl sok, át kell gondolnom, de már késő, már átjárta a szívemet a metsző hidegség. Mindegy. Talán ha másképp nézem. Ha pirosas alkonyi pírnak nézem, vagy hunyorogva egy almának. Vagy olyan, mint egy aranyos kis madárkának a piros bogyós elesége, de ó jaj, brühühühü, ez NAGY, ez MEGAKADNA a torkán,és a kismadárjéggé fagyna. Kis teste élettelenül heverne a HIDEGBEN,brühühühü, úgyhogy legyen inkább pajkos,játékos gömb, a fóka orrán, a cuki, édes kisfóka orrán, akit a gonosz,kizsákmányoló emberek rabságban idomítanak, Te Medve,nem tudod az állatvédők számát? Ez nekem ÉRZELMILEG túl sok… Én egy rák vagyok…ezt át kell gondoljam. Ízlelgetnem kell a piros labda szubsztanciát…nekem ez túl gyors…..

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply