Itt is megtalálsz:
mindennapok

Sosem volt harmonikus a házasságunk.

Ha bárki azt hinné, hogy turbékolunk, mint a gerlepár, az nagyon téved. Ember nincs ezen a Földön, akit úgy tudnék utálni, mint Medvét.

Szinte egyetlen gondolatunk sem közös.

Ha neki az egyik tetszik, nekem biztosan a másik, ha ő menne, én maradnék, ha ő maradna, én mennék. Ő édes én sós vagyok, ő magyaros én pedig thai, ő maga a steampunk én pedig a giccses, túlzó romantika.

Más az időbeosztásunk, más az életritmusunk, és egy olyan egyszerű dolgon is sírásig-ordibálásig (én) és komor csendig-lekezelő ciccegésig (ő) össze tudunk veszni, mint egy kocsiba bepakolás vagy épp falszín választás.

Szívből tudom gyűlölni, olyannyira, hogy többször felmerült már, hogy elválunk vagy csak simán egy rotációs kapával /botmixerrel /szívlapáttal megadjusztálom a fejét.

Cinikus, realista, fafejű, makacs, ellentmondást nem tűrő pöcsfej, aki egyáltalán nem ért és akit egyáltalán nem értek. Ha valamit BIZTOSAN elmondhatunk, az az, hogy Medve nem a lelki társam.


 

Annál sokkal több. Ő a házastársam.

Ő a gyakorlati ember akkor, amikor bebújok egy sarokba sírni. Ő a csatár, én vagyok a hátvéd. Ő a haragos, a bosszúálló, a megküzdő, én pedig a befosandusz. Ő a nyers erő, maga a bátorság, a kiállás és a küzdeni tudás, akarás.

A sötét oldalam és a jobbik felem egyszemélyben. Az egyetlen ember, akinek adok a véleményére, bár nagyon nehezemre esik kikérni. A legjobb apa akit valaha láttam. Rendíthetetlen harcostárs, aki nem árul el, nem hazudik, nem csap be, és biztonsággal fordíthatom felé a hátam.

Nem, egyáltalán nincs könnyű életünk, és nagyon sokszor nem vagyok, nem vagyunk boldogok: nehéz időszak van a hátunk mögött, súlyos éjszakákkal, rettegéssel teli hónapokkal, és olyannyira tombolt a vihar és záporoztak ránk a nyilak, hogy már szinte az arcára sem emlékszem, mert nem volt időnk egymás felé sem fordulni. Kifele néztünk, két ellentétes irányba, ha megfordult, csak a hátamat látta, ha én nyitottam volna felé, csak a hátát láttam volna. Hátat hátnak vetve egymást védtük.Védjük. És hogy teljes legyen a kör, védeni is fogjuk.

Olyan ez, mint amikor már mindenki elmenekül, de néhányan a bombázás és a romok között is maradnak: az az övék, az az életük, az a hazájuk. Nekem Medve ilyen: a házasságunk, a szeretete, a közelsége és a tudat, hogy egy család vagyunk, ez jelent nekem mindent.


 A képen pedig Á+Á. Egy titkos helyen, ami csak a miénk, az ő girbegurbe betűivel és a kicsi szívvel, amit még mindig odarajzol nekem az üzenetei mellé.

Megosztás:
Previous Post Next Post

3 hozzászólás

  • Reply Libby

    Ez gyönyörű.
    (És asszem megmutatom a zuramnak is, mert mintha minket írtál volna le :D)

    2016-04-18 at 15:21
  • Reply Ági

    Elolvastam Medvének.Összeveszett velem, hogy nem pöcsfej 😀
    (aztán csinált nekem díszvacsorát és megdörzsölte a talpamat)

    2016-04-18 at 17:12
  • Reply Ágihanna - Szelencetitkok

    Ma csak ilyen építő jellegű kommentjeim vannak, de aww :] *.*
    Minden nőnek meg kellene tapasztalnia milyen az, ha van egy Medvéje.

    2016-04-18 at 18:32
  • Leave a Reply