Browsing Tag:

alma meg a fája

Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Barnabás

2015-12-02

4 hozzászólás

Elgondolkodtató volt a múlt szombati “milyen a jó játék?” workshop. Bő két órán át hallgattuk, megéltük és egy életre megjegyeztük, hogy milyen a jó játék, választ kaptunk arra a jelenségre, hogy “térdig ér a játék, mégsem játszik a gyerek” és megértettem azt a hihetetlenül dermesztő jelenséget is, hogy a gyerekem úgy igazából egyetlen játékához sem kötődik.

Komoly tükör volt az a két óra.

Aztán valahogy minden elcsendesült, én pedig két dolgot fogadtam meg:

ha csak lehet, áruházban nem veszek játékot, csak webshopban vagy kézműves vásárban
a lehető legjobban próbálom szűrni a zajt, a szemetet és előtérbe helyezem a formát, a játék anyagát és a minőségét is.
ugyanakkor az is szempont, hogy 2015-öt írunk, én pedig egy ízig-vérig a mában élő, élénk, színes óvodás kölyök anyukája vagyok.

És akkor jöjjön a nagy válogatás, ezt kapja Barnabás idén Karácsonyra:

1., Magyar Népmesék társasjáték– ezzel tulajdonképpen az egész család gazdagodik:) Társasozni jó, ennek ráadásul a célja és a mondanivalója is szívet melengető, ráadásul maga a játék 20-40 perc, ennyi pedig belefér egy hétköznapon is.

2., Fa egyensúly tábla -remek fejlesztő játék, Barnabás pedig amúgy is az ügyességet próbára tevő játékokat kedveli. A tesóm biztosan részletesen el tudná mondani, hogy mit fejleszt még, de nekem annyi bőven elég, nagy valószínűséggel imádja majd a gyerek. Először egy külföldi, kifejezetten drága, Waldorf játékokra szakosodott webáruházban láttam ilyet, és nagyon megörültem, mikor itthon is rábukkantam valami hasonlóra – az eredeti ár töredékéért.

3., Parázsfuvolácska jegyek – nagyon jó kritikákat olvastam róla,izgalmas előadásnak ígérkezik. Mesejáték, nem túlbonyolítva.

4., Stockmar méhviasz kréták – ezt nem is kell tovább ragozni: puha, élénk színű, kézbe simuló kréták.Ilyenekkel rajzolnak az óvodában, Barnabás pedig nagyon megszerette.

alma meg a fája

Láncreakció

2015-11-16

Ági

No Comments

Volt a házunkban egy Büdös Vécé.

A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.

Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.

Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a “majd egyszer”.

tovább

alma meg a fája

Karácsonyi listaírás

2015-10-21

Ági

2 hozzászólás

A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.

No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.

Inkább egy lassú, komótos készülődés.

Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.

Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.

Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.

———————

És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.

Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.

Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.

———————

Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.

Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.

Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.

Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.

Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván.

Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek.

alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

2015-10-02

Ági

3 hozzászólás

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba.

Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.

Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.

A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.

Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.

Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.

Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.

Sűrűbb így?

Igen.

Vagyis nem.

Igazából nem.

Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.

Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.

És akkor a hírek:

1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.

2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan “Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és “Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan.

3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.

4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.

alma meg a fája

Gergő… Barnabás

2015-07-19

Ági

2 hozzászólás

ha a matchboxba belenézel és a volán mögé be van préselve egy mazsola
ha puszit adsz egy fejbúbra és utána serceg a fogad alatt a homok
ha egy kiló őszibarackot tudsz összeorigamizni a lakás különböző pontjairól
ha a mindent begyűjtő szokásai miatt a gyereket már a másik gyerek is Szőke Hörcsög indián névvel illeti
ha a vájjá, a mingyáá és az enyém szavak bűvkörébe kerülsz

na akkor tudhatod, hogy Gergővel van dolgod.

ha egy cérnavékony hangocska a mindenbármi működését is elmagyarázza
ha sokszor hallod a “meggyfám”, a “barlangomban” és a “turbó” szavakat
ha rezignált fejjel közli egy takaró alatt megbúvó szellem, hogy “van akkora szerencséd, hogy ma itt alszom veled”
ha észreveszed, hogy valaki egyesével, min.den.ki.nek köszön a kis földalattin, a megállóban, az utcán Adjonistenjónapot, mijáratbanvan, énisjólvagyoknamennemkell

akkor pedig Barnabással van a közelben. Néha nagyon a közelben:) Ennyire:

alma meg a fája

Vegyes vágott ;)

2015-07-08

Ági

1 Comments

Elképesztő mennyiségű póló-nyaklánc tutorial van a Pinteresten. A legtöbbje színben és formában nálam az “indokolatlan” kategóriába esik, de ha a túlzást lenyesem, akkor a tökéletes kiegészítő a farmer-papucs-trikó nyári mesterhármashoz. Karkötőként meg pláne.
Onnan jutott újra az eszembe, hogy tegnap a Kobuciban voltunk egy hirtelen felindulásból elkövetett felnőtt, csak-mi-ketten este keretében, és egy lány nyakában egy csodás türkiz színű ilyesmi ékszert láttam. Tök egyszerű volt, de nagyon feldobta az egész összhatást.
Egyébként Créme de la pop koncert volt, és nem, nem tudatlanságból hagyom figyelmen kívül, hogy az “e” betűn másmerre dől az ékezet, hanem lustaságból. Olasz szakos bölcsészként frankón vágom az accento grave és az accento acuto közti különbséget – valszeg ez a francia nyelvben is elég fontos.
A koncert remek volt, zeneileg szuper, szórakoztató, profi, aztán színpadra lépett Csobot Adél.

Nem voltak sokan, úgyhogy ültünk, ölelgettük egymást és csak örültünk, hogy vagyunk egymásnak, hogy összetartozunk és persze annak is, hogy micsoda béke van…
… amíg össze nem vesztünk hazafelé a kocsiban azon, hogy
1., ki éhesebb
2., mit együnk.
Házasság ez, na.

Ma egész álló nap takarítottam és pakoltam a visszük-a-Balcsira pakkot. Nagyon vicces, hogy egy egészen új otthont rendezünk be ott, és mindaz, amit eddig vinni kellett, abból most egy kell oda is.
Ilyen csomagok például a

törölköző, konyharuha, ágynemű, terítő
sampon, tusfürdő, dezodor
gyógyszerek, sebtapasz, inhalátor
papucs, úszógumi, homokozólapátok (ha egy van, háború van)

Aztán van, ami feleződik/harmadolódik, azaz egy része (ami itthon kihasználatlan), az megy oda

zsírkréta, színes ceruza, filctoll
legó, fa vonatsín, playmobil

… és így tovább.

Barnabás ezeket a könyveket kapta a névnapjára (jó rég volt, de mivel mindenkitől kap ajándékot, tök fölösleges egyszerre odaadni neki), ott várják majd az ágyon, és remélem, örökké tartó kölcsönös szerelembe esik a Balatonnal ugyanúgy, mint mi. Van ragyogóbb, kékebb, sósabb, hangosabb, homokos, pálmafás… de olyan selymes, olyan gyógyító és olyan kedves, mint a Balaton, nincs mégegy.

Remélem tetszik majd nekik. Gergőt mondjuk még tökéletesen hidegen hagyja majd, ez tuti. Most például, hogy tombol a vihar, Anyu mondta, hogy ő törölgette a szoba közepéről a vizet, Barnabás védte a várat/a Gergőt/ a mindenbármit, Gergőt pedig egyedül az érdekelte, hogy van-e kaja. De az nagyon.

Mi pedig összenevettünk Ádámmal. Ó, igen. Ez annyira de annyira Gergő. Többször írtam, de így két évesen is nagyon igaz rá: mintha saját napocskája lenne, ami mosolyog rá.

Tűzrőlpattant, eleven, szőke, kékszemű. Ha szín lenne, ragyogó, meleg, aranyfényű sárga lenne…:) Kivéve amikor fehér. Valahogy így:

Jaj, és hogy miért vegyes vágott? Mert vegyes vágott savanyúságot és kovászos uborkát készítek holnap. Előbbit ecet nélkül, utóbbit tejsavas erjedés nélkül. A gluténmentes krumplis, gm kenyér, stb. nekünk nem jó, a mi diétánk a tejsavas erjedést sem engedi.
Hozzam a receptet?