Itt is megtalálsz:
alma meg a fája

Nálunk nem volt gyereknap.

Nem, nem felejtettem el. Mehettünk volna ugrálóvárba, körhintára, játszóházba, vursliba, dodgemezni, Városligetbe, Alma koncertre és ringatóra.
De nem mentünk.
És nem kaptak semmit. 
Fel sem merült, hogy gyereknap van.
Ugyanúgy szeretgettem meg őket, mint máskor. Ugyanúgy bújtunk össze reggel, mikor bekuckóztak mellém az ágyba, mint máskor.
Évi ugyanúgy küldte a tepsi almás pitét, mi pedig ugyanúgy vetettük rá magunkat, mint máskor.
Ugyanúgy építettek, legóztak, ölték egymást, itták a langyos csipketeát és rajzoltak a teraszon, mint máskor.
Borzasztó hálás vagyok, hogy így alakult az életem. Van fedél a fejünk fölött, van munkám, Medvének is van munkája és működtetni tudjuk az életünket, így a gyerekeink ebből a szempontból biztonságban érezhetik magukat. Minden áldott nap azért dolgozom, hogy legyen úszóbérlet, bábszínház, pamut ruha, méregdrága ortopéd szandál, gondosan válogatott étel és persze bicikli, eper, néha mozi, játszóház. Minden nap elmondom Gergőnek, hogy egy “Göndör tróger vagy, aki bearanyozza az életem” miközben felveszem, belefújok a hasába és összevissza puszilgatom, miközben ő gurgulázva kacag.
Barnus nem ilyen. Őt este kell szeretni, lágyan végigsimítani a homlokát, összedugni az orrunkat, betakargatni a vállát (ez nagyon fontos!!) és akkor elmondani neki, hogy “Mikor megszülettél, a világ egy sokkal jobb hely lett” és hogy “annyira jó nekem, hogy veled lettem Édesanya” mert az általad szót még nem érti.
Tegnap a kuckójukat csinosítgattuk: Gergő szobájából lomtalanításra került a bézs kanapé, így most szinte táncolni lehet, akkora a hely. Gyorsan be is lakták, most legók, fa vonatsín hegyek és egy óriási dömper van a helyén, a felszabaduló falfelületre pedig falmatricát terveztem – olyat szeretnék,ami tábla hatású, tehát firkálhatnak rá és letörölhető.
Együtt ebédeltünk: sült citromos kelbimbó volt (ha még ettetek finomat!!) és rizs, aztán Gergő szundikált, Barnabás inhalált (asztma. még mindig.), mi pedig alagsort pakoltunk Medvével.
Aki volt már nálunk, azt tudja, hogy ez mit jelent 😀 Nos, örömmel jelentem, hogy a szombati lomtalanítás után mindkét garázs szellős, átjárható (először áttekinthetőt írtam, de gyorsan kitöröltem, mert nem szép dolog hazudni), bár a rendezettől még messze van. A kép kicsit Kusturicára hajaz, Medve autójának, Szürkebarátnak a teteje fullra megrakva minden lommal (és ez már a második kör!)
A lépcső aljánál van egy picurka hely a régi kémény és a spájz fala mellett oda polcokat terveznék, sima konzolos polcot, kerti papucsoknak, kinti cipőknek, alá pedig csepegő tálcát a gumicsizmáknak.
Haladunk, haladunk, a gyerekek nagyon élvezik az alagsori bújócskát 🙂
Megosztás:
Previous Post Next Post

1 Comment

  • Reply N.

    Nem tudhatom min mentél, mentetek keresztül, de ez a bejegyzés annyira bájosan idilli, hogy két sóhaj között csak annyit írhatok: "Én is erre vágyom!"

    2015-06-01 at 14:49
  • Leave a Reply