Ha lenne ezen a blogon kedvencek rovat, most egész biztosan kibővíteném egy hogyan-lehettem-eddig-ennyire-vak-és-éltem-nélküle???? rovattal.
Na kezdjük az elején. Nem igazán szeretem az olíva olajat. Nem, nem és nem, szerintem egyedül a mediterrán ízvilághoz passzol, de ahhoz nagyon, egyébként a gyümölcsössége, fanyarsága, illata mindenhonnan „kilóg”. Próbáltam pörkölt alaphoz, levesekhez, sült krumplihoz, de nem és nem, nem az én ízvilágom.
Aztán jött a diéta, vele a vaj (jó, addig is ettünk vajat, de nem ennyit), és megértettem, miért mondta Julia Child, hogy ha valami nem sikerül, rakjunk bele vajat és jó lesz.
A vaj mellé azonban még mindig gondban voltam, hogy mi lehet kiegészítésképp tenni. A diéta ugyan engedélyezi a jó minőségű olajakat, de szerettem volna a lehető legjobb megoldást.
A salátákra, krémlevesekre nálam egyértelműen a tökmagolaj a nyerő. Nagyon-nagyon szeretem, szerintem eszméletlen ízt ad az ételnek, sőt, amikor paprikás-sós ropogtatóst sütök, annak a tésztájába is mindig keverek tökmagolajat. Aranyárban van, de rendkívül intenzív az íze, egy egészen kicsi üveg tök sokáig elég, szóval nagyon megéri.
A kókuszzsír sokáig olyan volt nekem, mintha bikát látnék hálóingben táncolni: egyszerűen nem tudtam elképzelni semmilyen ételbe: kevert sütihez, pizzához jobb volt az olaj, krumplit sütni, bundás gombát sütni is ésszerűbb volt olajjal.
Nem szerettem volna, hogyha annak a kevéske alapanyagnak, amiből főzhetek még az íze is olyan nagyon reform-egészséges lenne, úgyhogy visszatettem a polcra minden. egyes. alkalommal.
Aztán egyszer vendégségben elképesztő zöldségfasírtot ettem. Intenzív, hagyományos ízvilágú, nem zsíros, mellék aromák nélküli, csodálatosan pirult gombóckákat.
Ott szakadt át a gát, másnap megsütöttem itthon és Medve kimondta az ítéletet: Nyuszkó, olyan, mintha libazsírral sütötted volna.
Azóta mindenbe (értsd: mindenbe) ezt teszem. A süti kérge ropogósabb, de nem érződik semmiféle olajosság, csak egy édes-krémes íz. A pizza valami fenomenális, még ebben a kifacsart rendszerben is.
A Tefal actify-ba kókuszzsírt teszek (egy kanálnyi kell belőle), és elképesztően finom a sült répa, krumpli, zeller.
Kókuszzsírban sütöm a húst, legyen natúr vagy panírozott, nem tudjuk megunni.
Bónuszként ezzel kenem a gyerek fenekét (nyilván nem ugyanabból a bödönből:D), ezt teszem maszkként az arcomra, ezzel kenem a talpamat, körömágyamat, a talpamat, Medve száját (ha kifújja a szél, de csak álmában, mert ha ébren kenem, akkor nyíg, hogy ezt csak a puhány szarháziak kenegetik).
Legtöbbször figyelek, hogy bio legyen, de ha nincs rajta, még akkor is jobb, mint minden más.