Barnus iskolás lesz. Ma van a próbahét utolsó napja, és kacsintva megsúgták, hogy lesz hely, elmegy egy család és nyílik egy lehetőség: ők költöznek, mi pedig mennénk. Igazam lett, hogy kivártam. A tanító csodálatos, melegszívű, intelligens és kedves, akivel eddig még találkoztam (napközis, angolos, másik osztálytanító) kedves volt és segítőkész, Barnus pedig ügyes és érett, felelősségteljes, szóval álom. Sokkal szocializáltabb és könnyebben illeszkedik-alkalmazkodik-barátkozik, mint az eddig is iskolába járó gyerekek zöme – ezt a tanító mondta egyébként… Látszik, hogy többféle közösségben is otthon van.

A vizsgái szuperül sikerültek, úgyhogy most teljes egészében erre a próbahétre tud koncentrálni.

Az otthonoktatás még marad mellette, mert egy teljes év és 4 ciklusnyi vérvétel kell ahhoz, hogy biztonsággal kijelenthessük, hogy igen, tud járni, bírja (elsősorban az ökölnyi limfangióma miatt, a cukra miatt tudna).

Ha sikerül, megpróbáljuk Gergőt is oda óvodába, ő szeptembertől így is-úgy is kezdett volna és tulajdonképp mindegy neki, hogy hol, nekünk meg nagyon nem mindegy, hogy egy helyre hordjuk a két gyereket vagy kétfelé, két városba, szóval intézkedünk, zsizsegünk ezerrel.

Megvannak a június első felének kedvencei is, mutatom.

1., Hauschka érzékeny bőrre való tonik. Imádom az illatát, és kivételesen egyáltalán nem zavaró benne az alkohol (kifejezetten kevés van benne, de van!), mert remekül szárít akkor, amikor patakokban ömlik az olaj a fejemből és kb 45 fok van.

2., Liliputi hordozó. Rengeteget próbáltam, mert Kolos kinőtte az előzőt. Próbáltam drágábbat, még drágábbat és méregdrágát is, de ez volt mindkettőnknek a legkényelmesebb. Sima szürkét választottam, mert önmagában hiába gyönyörű a mintás, valahogy biztonságosabbnak és semlegesebbnek éreztem ezt a szürkét: tényleg mindenhez passzol és olyan színesen-mintásan öltözhetek hozzá, ahogy csak akarok.

3., Phönix Aurum cseppek. Ezt Barnusnak ajánlotta a homeopátiás doktornő, aki kedvességével és tájékozottságával pillanatok alatt belopta magát a szívembe. Rendes konzultáción voltunk nála, három hónap (hahaha) múlva megyünk kontrollra.

4., Újabb fújós: Uriage termálvíz spray. Sokkal kevesebb arckrém kell, sokkal kevesebb testápoló kell, csökkenti a viszketést, a bőrpírt, hidratál, frissít, egyszerűen isteni. Barnus arcára vettem először, mert neki nagyon tönkreteszi a kis pofiját az inzulin, de aztán próbáltam Kolos fenekére, a nyakát áttörölgetni, tarkójára fújni a hőségben…

5., DM, gyorskaja, mindenmentes, 700Ft. Nem egy kulináris élmény, de most, hogy Barnabás suliban van, egy ilyet betettem a benti dobozába a biztonság kedvéért. A dobozban egyébként egy pót szenzor, belövő, szerelék, inzulin, tesztcsík, narancslé, gyümölcspüré, elem, fertőtlenítő van, ezeket beszéltük meg a tanítóval jobb félni, mint megijedni alapon, és basszus volt bőven, hogy elő kellett venni a varázsdobozt. Ezen kívül van a táskájában tízórai és a pöccre kiszámolt ebéd, két narancslé, 4 gyümipüré, pár keksz és egy fél liter víz, benne az aurum cseppekkel. Naponta 2x, inzulinbólus előtt telefonál (10-kor és délben) és olyannyira megtanultuk egymást, hogy kb. 9-20mp alatt meg is beszélünk mindent és rohan tovább. Nagyon büszke vagyok rá, most az óriási front miatt borzalmas volt a cukra, de simán levezényelt egyedül egy 6,2-ről 17-re és onnan 3,2-re visszazuhanó hullámot. Ja, ez 50 perc alatt zajlott le, csak utólag értesültem róla és tökéletesen megoldotta. Kicsit gyenge volt utána, úgyhogy fára már nem mászott, inkább bogárszállót építettek meg rajzoltak. Az osztálytársak nagyon normális, kedves gyerekek, segítik és fél szemmel figyelik Barnust, de egyébként is jellemző az osztályra ez a fél szemmel figyeljük egymást és összetartunk hozzáállás.

6., A méregdrága kajahordó.Télen az étel 6 óra elteltével is forró marad, most nyáron meg hideg marad a tésztasaláta és a nagy adag cukkinisaláta. Decathlonban vettük, és lehet hozzá pót vagy váltó ételhordó dobozokat is venni.

7., Ezzel a szépséges Fábián Janka kötettel pedig az én drága Kriszta barátnőm lepett meg. Elmentem, kinyafogtam magam, megölelgetett és jobb lett a világ. Az ő nyugalma és derűje, hihetetlen optimizmusa és ereje vastagon benne van abban, hogy bírom a hétköznapokat. Anyaként ő a minta számomra, mindig az volt és mindig az lesz, és tegnap egy kicsit engem is örökbe fogadott ahogy ott panaszkodtam. Jó nekem, mi? 😀