Címke: KÖNYVTÁR

Kategóriák
alma meg a fája mindennapok otthonoktatás

Telefonos fotók

és melléjük kis szösszenetek

10711233_948227541913062_476201226_n

Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

12325091_948513915217758_418501472_n

Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

12713995_948513801884436_1710682438_n

Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

12714111_948513951884421_482741114_n

Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

– … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

12735854_948513778551105_565738050_n

Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

12746568_948514071884409_455286126_n

Csip-csup ügyeim vannak

  • Például a lábkörmöm. Mivel már senki nem látja, a pedikűr utáni szokásos gél-lakkozás most rózsaszín(!) csillámos(!) francia  lett. Instant Katy Perry. Vagy Havanna lakótelep. A kezemen pedig tűzpiros gél-lakk van, tetszik.
  • Megjött a csizma, naná, hogy nem voltam épp otthon, de sebaj.
  • Találtam ma egy kis igazi, ékszerdoboz butikot: válogatott olasz-francia divatáru, különleges, minőségi, de hordható. Már tudom, hol veszek télikabátot. Meg dzsekit. Meg nadrágot. Ja, és hosszú szoknyát.
  • Cserpes tejivó rulez. Kirúgtam a hámból: mangalica kolbászos szendvics, estére csirkés saláta, reggelire áfonyás és ribizlis joghurt.
———————————————————
Nagy lendülettel olvastam el az Inferno-t, és… nem tetszett. Úgy értem jó volt, okés volt, kusza volt. Kicsit túl kusza nekem. Lényeg a lényeg: túl vagyok rajta, így keresnem kellett új könyvet, amit el tudok hozni a kemóra. Kriszta múltkor hozott egy raklap könyvet, én pedig nekiálltam válogatni, és nyerítve röhögtem a gondolattól, hogy egy olyan olvasnivalóval állítsak be az onkológiai ambulanciára, aminek az a címe, hogy Holtaknak menete (ez egyébként Boleyn Annáról szól), Búcsú a szerelemtől vagy Az utolsó szerelmes levél. A Hadak útján már inkább. Aztán jól kiválasztottam és otthon is felejtettem.
———————————————————
Kaptam ma egy időnyerőt. Itt már megénekeltem, hogy milyen szuper is lenne, ha lenne egy ilyenem, és most visszaolvasva…ehh.
Ha lenne egy időgépem, akkor újra átélném, hogy milyen érzés gyerekként befordulni a nagymamáékhoz a kapun,és a kocsival belehuppanni a vízelvezetőbe. Akkor érkeztünk meg igazán. Vagy újra átélném az olasz diákcserét, a motorozást, az óriási fagyi kelyheket. Újra férjhez mennék Ádámhoz. Újra és újra rácsodálkoznék a hatalmas hasamra, visszapörgetném a szívhangos ultrahang vizsgálatokat és fognám először kezembe a kisfiamat, immár kisfiaimat.
Andikám, csodás meglepetés volt, igazán csak itthon tudtam kibőgni magam. 

———————————————————-

Aktuális kedvencek

Crocs Berryessa

Csizma. Meleg, rohangálós, szánkózós, bélelt. Farmerral, rohangálós kabáttal, meleg sapkával. Vízhatlan lábfejrésszel… Mondjam még?:)

Essence: do you speak love?

Meleg mélybordó, igazi őszi szín, tök jól fed. Fogalmam sincs, hogy mennyire tartós, majd beszámolok.

L’Occitane Huile Amande

Mandulás fürdőolaj – ezt ajándékba kaptam:) Valami isteni! Pihe-puha lesz tőle még az én kemótól gyötört bőröm is, szóval ha ez elfogy, lehet, hogy benevezek egy nagyra.

Dan Brown – Inferno

Még mindig nem tettem le arról az ötletről,

hogy átnézem az itthoni könyveinket, és eldöntöm, mi legyen a sorsuk.
Egy csomót nem is olvastam még, és ahogy nézegetem a címüket, valószínűleg nem is fogok. Semmi bajom az indián spiritualitással foglalkozó könyvekkel, de az orosz realizmus számomra teljesen ismeretlen alakjainak politikai levelezései – ó, hát, kösz, de nem.
A mostani kiszemelt Móricz Zsigmondtól az Úri muri.
Gyönyörű kötetet találtam itthon,igazi régi, aranyozott gerincű könyv, szinte kiabált utánam a polcról.
Mutatok azonban két olyat, amit elolvastam és nagyon szerettem – tulajdonképpen párban járnak, egyika másikat kiegészíti:
 
ennek a 2. része (párja?) a feng shui a kertben, de ahhoz nem találok borítót.

Gyógyszeres

Haladok szépen a tavaszi nagytakarítással: kész a gyógyszeres szekrény is! Nagyon boldog vagyok, eddig ugyanis kisebb parasztlázadás és polgárháború tört ki minden egyes alkalommal, mikor kimondtam a bűvös mondatot: hol-a-hőmérő? Innentől elszabadult a pokol (de nálad volt, de te használtad, de betettem a fürdőbe, de nincs ott, de miért nem lehet a helyére visszatenni, de hol a helye), úgy épp ideje volt, hogy legyen egy h.e.l.y., ahova mindig visszatesszük használat után.
Sajna elég macerás kérdés ez az egész egészségügy nálunk: eleve szedjük a vitaminokat (sokfélét, változatosan, minden nap mást), másrészt egyre inkább belevetem magam a homeopátiás cuccokba (azoknak külön polc kell, könyvekkel, tájékoztatókkal).
A következő polcon az asztmás dolgaink vannak: megnyugtató, hogy egy helyen megtalálom a rohamoldót, az inhalátort, a hörgőtágító cseppeket és az állandó gyógyszereket: nem kell értük feltúrni az egész dobozt.
A legalsó polcra kerültek a kötszerek, sebtapaszok, betadine, pólya, panthenol (égésre), az orrszívó és a lázmérő.
Szuper büszke vagyok magunkra, hogy ilyen hipp-hopp és pikk-pakk létrehoztuk ezt a rendszert. Mindössze 7-8 hónapig kellett nyaggatnom Medvét, hogy vágja már méretre abba a nyomorult szekrénybe a polcokat…
Ha pedig homeopátia, akkor ez a könyv: még 2 éve vettem egy homeopátiás kiállításon, nagyon szeretem, alapos, pontos, gyakorlatias.

Ajtódísz

Csuda kis koszorút készítettem ma az ajtó belső felére: kockás anyag, kék masnival, narancs textilvirággal és világos taupe swarovski gyönggyel.

Rossz hír, hogy betegek vagyunk már megint. Nem, nem szülői ukmukfukk a többes, én is és Barnabás is vírusban nyakig.

Épp most

… olvasom:

Ez már  a sorozat 3. kötete, nagyon szeretem

… ezt hímzem:

Mucha – Reverie (Merengés)

… ezt fogok (be)főzni:

karamellás almaszósz

almalekvár (sima, vaníliás, fahéjas, karamellás, vaníliás-fahéjas, fehérboros)

… az utolsó ponthoz megjegyzésként csak annyit, hogy tegnap S.O.S. kellett bevinnem Medvét kocsival az Örsre, úgyhogy sünis pizsamában vágódtam autóba (gyerekkel, ofkorsz), és hazafelé az út melletti zöldségesnél jonatán almár árultam 150Ft-ért. Bementem és gyorsan megkérdeztem, hogy ha 20 kilót viszek, akkor azt meg tudjuk-e oldani (mármint, hogy elpakoljuk). Nagyon csúnyán néztek rám, hogy oké, akkor 140, de ez a vége. 
Hehe, amilyen hülye vagyok, magamtól eszembe sem jutott volna alkudozni. Mindegy, lényeg az, hogy 20 kiló illatos alma várja, hogy befőzzem, és nem is fogok késlekedni vele!

No akkor kezdjük szép sorjában,

  • Csodás padlizsánlekvárt készítettem.. Vettem 12 kiló padlizsánt – óriási szerencsém volt, 100 forintért kaptam a helyi zöldségesnél – megsütöttem, megpucoltam, a padlizsánhúst összepirítottam hagymával. Leturmixoltam, ment bele só, bors, quittin és üvegekbe töltöttem. Volt, amelyikbe még paradicsom és kakukkfű is került – isteni lesz télen egy kis vajas pirítósra vagy bagelre.

  • Hosszú hosszú idő után újra mezítlábas diák voltam, romkocsma túráztunk egy nagyon kedves barátommal, színes lampionok alatt táncoltam mezítláb, és annyi cidert ittam, hogy nem is emlékszem már, mennyit. Annyira csodás volt, hogy elhatároztam, hogy lesz egy ilyen kis olvasókuckóm a terasz alatt:

  • Vettem egy pár puha lepedőt, most száradnak a tűző napon, estére napsugár, mandulatej és narancs illatuk lesz. Napsugaras mandulatejben alszunk ma egy narancsliget közepén. 
  • Felkerültek a hálóba az antik, márványtetős éjjeliszekrények. Nagyon hiányzott, hogy legyen hova letenni a könyveimet: most épp Garves-től olvasom az Én, Claudius-t. 
  • Érik a paradicsom, a fekete szeder, és már van egy szép sárga dísztökünk is: mutatja, hogy hamarosan jön az ősz.

Pierrot – Jumurdzsák gyűrűje

Izgalmas, de nem is annyira a cselekménytől, hanem magától a ténytől, hogy a MIÉNK. Arról nem is beszélve, hogy idén pont Egerbe utaztunk el a tavasszal egy wellness hétvégére…

Nem annyira fordulatos, kissé kiszámítható, de nyári olvasmánynak kiváló.Mellesleg: pont a Senator házban ebédeltünk egyik nap, és a zöldbors mártásuk valóban remek!




Balassa – Gál – Operák könyve

Vettünk két jegyet a kakasülőre és ott ragadtunk. Nem, egyáltalán nem drága, töredékébe kerül egy mozijegynek, mégis eszméletlen élmény minden egyes alkalommal. Eleve imádom, hogy olyan ruhákat is felvehetek, amikben az ember nem glasszál a játszótéren és a gyerekorvosnál; ilyenkor mindig azt képzelem, hogy az Oscar-díj átadására vonulunk be az én eszméletlenül jóképű férjemmel, és igyekszem nem arra gondolni, hogy már megint leettem magam a büfében a marcipángolyóval.