Címke: lélek

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – a nem szórakoztató

Papírok, papírok, kicsit kiengedtem a kezemből a gyeplőt: nem kell értenem, értik helyettem. Megrázom magam, belenézek, bár ne tettem volna: grade 3.
Onkológia.
Sokan vannak, nagyon sokan, öblös hangú prolibácsi, baját folyton ecsetelő Samosonite táskás néni, sopánkodó valamilyen Jánosné, aki a férje leletéért jött.
Meleg van, szakad rólam a víz, sorszámot tépek, várok.
Nem akarok beszélgetni, szól a Blame it on the boogie, ettől nevetnem kell, annyira nem illik ebbe a helyzetbe. Jackson five és a mikrofonfrizkó? Haha.
Viszket a lábam, a bőröm, fekete a szék. Egyiknek sincs jelentősége. Kimegyek a kis udvarra, a bukóablakon át meglátom A PIROSat, tényleg olyan színe van, mint az Aperolnak. 
Most kéne, hogy nagy, világmegváltó gondolataim szülessenek, de nem születnek: folyamatosan a meleggel vagyok elfoglalva, illetve a millió leletem (tök felesleges) cipelésével. Leszakad a karom, a húsomba vág a táska füle. 
Blame it on the boogie. 
Nincs értelme, de mosolygok.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – segítség

Ő segít, abban hiba nincs. A tojást is odaüti a konyhapulthoz, csak épp felszedni nem lehet. Egyedül fel is öltözik, kis bakancs, úszónadrág és atlétatrikó a kombináció, nem, nem érti, hogy miért nem jó, hogy miért mosolygok. Vigyáz a Gergőre, hogy minden rendben menjen, amíg kimegyek a konyhába, körberakja legó fallal, katonákkal, és az összes legós szereplővel (állatorvos, rendőr). 
Segít. Megfürdette a kutyát (vízipisztoly, aztán kennel-kapu kinyit és irány a kert), feltörölte a sarat egy kis almalével (nem talált vizet).
Ez egy nap termése.
Egy újabb küzdelmes, nehéz, titokban falba rúgós, ugyanakkor csodálatos nap a fiaimmal.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – éjszaka

… mondhatnám, hogy minden olyan békés, de nem így van. Folyamatos mozgásban vagyunk – a kicsi eszik, a nagy felriad, inni kér. Helyet kér mellettem, bennem pedig nincs erő vitatkozni: átjöhet a babaszobába mellém a kanapéra. Ráfekszik a párnámra és átöleli a nyakamat, a kicsi teste ott bújik melegen a takaróm alatt… én pedig NAGYON nem akarok belegondolni, hogy meddig lehet ez így. Mosolygok, jön még egy puszi a homlokára, majd megegyezünk, hogy most már fal felé fordulás-alvás, de ekkor felsír a kicsi, én felkelek és ringatom, és felkel ő is. Simogatja, puszilgatja, majd engem is, és nem bírom tovább, folyik a könnyem, kapaszkodom beléjük és összeölelkezünk hárman. Anya azért sírsz, mert olyan boldog vagy, hogy el se fér a szívedben? Igen.
És ez így igaz.
Csörög a kulcs a zárban, hú, már megint háromnegyed egy, jön Medve, kezet mos, átöltözik, bejön a babaszobába. Puszit ad az alvó fiúknak, akiket már egy órája nézek csendben és megsimogatja a fejem. Letörli a könnyeket. Nyuszkó, te sírsz? Félsz? Igen.
És ez így igaz.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – izgalom

Várlak. Nem tudom, milyen leszel és azt sem, hogy én milyen leszek. Nem tudom, hogyan történik majd. Állok a sorban és épp krumplit meg hagymát veszek, majd hallok egy pukkanást és elönt a víz? Vagy éjszaka lesz, Édesapád alszik, én meg felkeltem, hogy menni kell?

Sietsz majd? Komótosan jössz? Szeretsz majd minket? Nem fogsz haragudni, hogy Barnus kiságyát kaptad? Végre cinkosra lelek, és Te szereted majd a savanyú meggyet, a mustárt, a citromot?

Asztalos leszel és finoman végigsimítod majd a fát? Vagy vitorlázni fogsz és a Nap cserzi majd a bőrödet? Kutató? Orvos?

Lesznek gyerekeid? Akarsz majd nagy családot?

Szeretsz majd úszni velem Füreden?

Fújunk együtt pitypangot?

…..

Boldog leszel velünk?

…..

Remélem igen. Nagyon várunk és nagyon szeretünk, Kisfiam.

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – álom

… figyelem a kis testedet, ilyenkor még lehet, ilyenkor még nem vagy nagyfiú. Lázas vagy, lázas és bújós, szereted, ha az izzadt hajadat kisöpröm a homlokodból. Melletted alszom, szükséged van rám, kérded is, hogy ugye nem hagylak el soha…?
Megdöbbenek és megölellek. Nem. Nem tudlak, soha nem is tudnálak: te vagy én, én vagyok te, elválaszthatatlanok és örökre egyek. Együtt dobog a ketyegőnk, száz-ezer-százezer közül is felismerném az illatod, a hangod, a szempillád. 
Együtt fordulunk, együtt ébredünk, élünk a mindennapokban ünnepként. Mert Te vagy nekem. 
Nagyon szeretlek, kisfiam.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – ismerős mozdulatok

Megint magasan a kiságy. Vízhatlan alátét, alatta a gyapjú, alatta a kókusz matrac. A tetejére újra puha, babaillatú lepedő kerül majd. 
Magasan van, nagyon magasan. Nem is emlékeztem már, hogy ilyen, hogy ennyire tehetetlen lesz, hogy nem fog leesni, lefordulni, leugrani, vetődni, hanem csak fekszik, és rácsodálkozik a világra. Vagy alszik.
Pelenkázó is áttörölve, azt hiszem, most már nem divat a hintőpor, de még Barnusnál kellett, szerintem most is használom majd. 
Hamarosan itt lesz, és olyan jó lesz majd neki: nemcsak egy alvás után ácsingózó anyukája és egy munkába igyekvő apukája lesz, hanem egy nagy és erős tesója is, akinek már most komplett tervei vannak, hogy hogyan fogja szórakoztatni az újszülött öcsikéjét.
… én pedig csendben fohászkodom, hogy a jó ötletek egyikében se szerepeljen fa kocka, konnektor,szúró-vágó szerszám vagy bicaj.

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – a nap közepe

szusszanásnyi idő, ilyenkor már túl a kötelezőkön: levelek egy része megválaszolva, ebéd a tűzhelyen, ha a gyerek itthon, akkor lefektetve és ilyenkor nem marad más, csak a nagy csend.
Szinte zavar. A virágtápot le kellene vinni a pincébe és a körmömre is ráférne még egy réteg lakk, de most nem, nem akarom, fel sem állok, inkább csak élvezem a pillanatnyi semmit.
Hamarosan újra zajos lesz a ház – Barnus felébred, és újra élvezhetem azt a folyamatosan csivitelő, értelmes, soha-véget-nem-érő monológját, amivel rácsodálkozik a világra.

Hamarosan újra zajos lesz a ház – megérkezik a kiskutya, a legfőbb feladatom pedig az lesz, hogy újra és újra megmutassam Drazsénak, hogy nem lecseréljük őt, hanem társat kap, és hogy éppen annyira szeretjük őt, mint mielőtt a kis betolakodó megérkezett volna.

Hamarosan újra zajos lesz a ház – megérkezik Gergő. Újra megélhetem a puha babaillatot, a selyem finomságú bőrt és az első mosolyt, és nem tehetek róla, de semmi másra nem tudok gondolni, mint arra, hogy milyen hálás vagyok. Szó szerint. Nem, nem hiszem, hogy az én érdemem lenne, nem hiszem, hogy döntés eredménye lenne, inkább egy ajándék. Ajándék, hogy élhetek és hogy élhet ő. Győztünk.
Hamarosan újra zajos lesz a ház – én pedig pihenek, készülök és rendkívül hálás vagyok, hogy nem marad a csend.