Címke: mindennapok

Gyors válaszok kommentekre, mailekre

  • Barnabás csak azt eszi, amit én csomagolok. Ennek az lett a következménye, hogy 1., mindenki az ő kajáját akarja 2., apró cetlikre írom az előző napi recepteket, és dugdosom be az azt kérő anyukákhoz tartozó gyerek öltözőszekrényébe: a kiflinek, a ceruzának, a pöttyös labdának…
  • Tejfölt nem lehet. Nem rosszabb, mint a többi tejtermék, és nem, nekünk nem a tejcukor az elsődleges ellenségünk, hanem a tejfehérje. És persze a tejcukor. Szóval ez nem vagy-vagy, inkább olyan Sztálin-Hitler páros.
  • Nyírfacukor: mű cucc. Mű, ezért nem tesz jót a májnak pl. A sima cukrot megfelelő mennyiségű savval közömbösíteni lehet úgy, hogy ne emelje egyáltalán az inzulin szintet. Én is azt hittem, hogy jó, de nem. Az összes nyírfacukor, eritritol, méz, stb. nem használható. Sztévia lehet, de nagyon (!!!!) kevés.
  • A legjobb barátom a konyhában a késes robotgép. Volt. Amíg el nem távozott az örök vadászmezőkre. Sürgősen pótolnom kell:)
  • Legjobban a… hm. Nem is tudom, mi hiányzik. Csináltunk már pacalízű gombát (babbal, Ádámnak) és kamu Nutellát (nekem).
  • Igen, iszunk alkoholt, jobbára fehér bort és pezsgőt.
  • Barnesznak negyedannyi gyógyszer kell, mint egy éve, rendeződött a cukra, nem hord szemüveget (mert. nem. lát. benne)
Egyébként pedig…
bosszúságok: sokat vagyok álmos, nagyon hiányzik egy kis napsütés, egy kis változás, pezsgés.
boldogságok: isteni zöldségkolbász receptet találtam, Gergő készen áll a bölcsire
Napi drukk: Ádámnak. Mindenkinek minden páros szerve legyen csuriban. Szakmai ügy.
Kategóriák
alma meg a fája

Tanulás és tervezés

Legyen ez a mottóm 2015-re.
És tényleg: úgy néz ki, olyan dolgokat tanulhatok, amikről eddig csak álmodtam. Olyan terveket szövögethetek, amik szívemnek kedvesek.
Szabadon, teljesen kötöttségek nélkül alkothatok… úgy, hogy Gergőke velem lehet. Legkésőbb szeptemberben, de lehet, hogy már májusban lesz hely a bölcsiben.
Utána mindkét gyerek „kirepül”, én pedig előkészíthetek mindent 2016-ra.
Tanulni fogok. Érthető és ésszel felfoghatatlan dolgokat. Tényeket és módszereket. Értelmes, vállalható és ködös, furcsa dolgokat egyaránt.
Vizsgázni fogok. Vizsgázni, vizsgára készülni, hajnalig olvasni, fülem mögé tollat tűzni, beburkolózni kávéval, teával, répatortával.
És a legjobb, hogy nemcsak a lábam és a testem meleg: a lelkem is. Medve teljes és totális vállszélességgel, mellszélességgel mögöttem áll.
—————–
Ezen kívül is rengeteg fogadalmam van 2015-re:
  • boldog leszek. (nos, ez mostanában egyre jobban megy)
  • nem érdekel, hogy ki mit gondol (ebben bajnok lettem)
  • szeretnék utazni: wellness, egy Tátra túra és egy HOSSZÚ nyaralás nyáron – igazi papucsos, szalmakalapos, bográcsozós, láblógatós nyaralás a 3 fiúval. Életem 3 értelmével.

Kategóriák
alma meg a fája

Új óvoda

Nem ragozom: imádja.

Ennyi.

Beszokott.

Csak úgy.

 Mert finom volt sajt nélkül is (besamel van a tetején:)

Mert lenyűgöz ez az aprólékos munka (horgolt acélgolyó – terítősúly)

Mert Medve meglepett vele. Csak úgy.

Játszótereztünk

Van időd egy jegeskávéra?

Szuper. Én most csak tejszínnel és sztéviával, utána lúgosító porral…
De igen, mínusz 9(!) kiló. Nem, nem a fogyás a cél. De nagyon örülök neki:)

———–

Gombás lasagne – ez volt a nagy vágyunk, és fogalmam sem volt, hogy hogyan is lehetne, aztán egyszercsak kigyulladt a fejemben a kis lápa. Oké, gombás-paradicsomos-sárgarépás olaszos ragu. Oké, rizslisztes-tejszínes, sók-fokgahymás besamel.
És bevillant a tészta is – eddig ugyan csak és kizárólag tavaszi tekercshez használtam, de most ez megy majd lasagne lapok helyett a rétegek közé. Elképesztően finom lett. Huh.
Innentől azonban nincs megállás: ezek szerint cannellonit is tudok, rétest is, meg bármi olyat, amihez réteslap kell. Tökéletesen helyettesíti.

——————-

Újabb parfüm-szerelmeket találtam: most felváltva fújon (locsolom) a D&G L’eau the one parfümjét és a DKNY to go limitált illatát. Egyszerűen imádom mindkettőt, mert nem szúrnak, nem harsányak, nem élesek, mégis nagyon komplex, kerek illatok. Áááá, szerelemszerelem.

——————-

Iszonyúan gondolkozom egy tefal olaj nélküli olajsütőn. Ami az előnye, hogy nem kell ott állni mellette, szagtalan, és egy kiló krumplihoz mindössze egy kanál olaj kell. Ami a hátránya, hogy mindössze (? jó, nekünk az mindössze) egy kiló krumpli fér bele és nagyon-nagyon drága. Negyvenezer. Krumplisütőért. Ó, jaj. De olyan jó. Na majd kitalálom.

——————-

Vettem egy imádnivaló, hosszú, fekete szoknyát. Eszméletlen esése van az anyagnak, flip-floppal, pólóval, trikóval. Hurrá-hurrá!!

——————-

Megint hajvágásra készülök, még mindig kemó-göndör és sehogy nem áll. Sehogy. És egyébként meg tökre megszerettem röviden.
Egy baj van, hogy színezném, és… hát itt kezdődik a gond. Nincs ősz hajszálam, szóval takarni nem kell. Hennázni nem nagyon szeretném, mert

1., macerás
2., büdös (ha nem, akkor szóljatok, de azt olvastam, hogy kegyetlen büdös)

… és itt állok tanácstalanul, hogy akkor mi legyen, hogy legyen, mert olyan szép, karamellás barna színt szeretnék, de nem szeretném festeni, csak színezni, úgyhogy kérlek, kérlek, kérlek kedves Istenem, vezess ide valaki tudort, aki megmondja a tutit, hogy mi legyen. Köszönöm.

——————

Kaptam Kanadából csodatévő karkötőket, medálokat, szerencseköveket: auralite-23 kristályból, állítólag min-den-re jó, és szuper ereje van.
Nem tudom.
De tök jól néz ki:)

Mindenféle

Cipő pipa. Saucony lett végül, és olyannyira az én lábamra valót adtak, hogy még azt is megnézték, hogy hogy futok benne (és nem röhögtek).
Az egész cipővásárlás több, mint egy óra volt: nézegettük, hasonlítgattuk, elláttak tanácsokkal, szóval nagyon klassz élmény volt.

A cipő kurva ronda, de eszméletlen érzés benne már csak állni is, úgyhogy már csak azt kell megvárjam, hogy felszáradjanak az utak. Miért nem megyek esőben is? Mert az első pocsolyánál és átázott zokninál vágnám a sarokba az egészet…
Lementettem a couch-to-5k alkalmazást, most már csak zene kell, és indulhat a banzáj…:D
Na jó, kit akarok átverni? A cél először, hogy a sarokig eljussak…

—————————————–

Kérdeztétek a kaját, hát, ezeket a dolgokat ettük mostanában:

  • gofri (ezt ugyebár már megénekeltem)
  • tejszínes karalábéfőzelék krumplival
  • sült krumpli, palacsintatésztában sült laskagomba
  • brokkolis csirkemell rizzsel, paradicsomsalátával
  • tejszínes zöldségleves
  • tejszínes almaleves (vaníliás-fahéjas)
Kemény az élet.
——————————————
Van egy üzenőtáblánk. Először oltári vicces volt, meg zavarba ejtő, hogy egy nagy fehér whiteboard lóg a folyosón, de megszoktuk és megszerettük – akármilyen hülyén is néz ki, még mindig jobb, mint a feladatlan csekkek vagy a be nem fizetett akármik. Az elfelejtett kéményseprők, keresztbeszervezett programok. Whiteboard. 
És akkor először felkerült a rizs, olaj, zsepi, mosószer. Aztán az anyák napja, doktornéni, igazolást kérni!!!, ide ne szervezz programot/miért?/manikűröshöz megyek.
Aztán jött a köszi, puszi. Aztán a szeretlek. Azóta szeretlek-üzenőfal is. Mindig van rajta egy röpke hiányzol, vagy esz Szupernyuszkóóóóó, vagy egy siess haza. Mindig.
És ma reggel a férjem kék kézzel kelt. Egyből tudtam, hogy valamit írt a táblára. Rá is kérdeztem, de csak annyit mondott, hogy igen, önmegvalósított kicsit.
Szárnyas kerubokat, nyíllal átlőtt szíveket láttam magam előtt. Örökké a Tiéd. Tóth Árpád vers. Mit bánom én: Coelho.
De nem. 
Körbe volt dekorálva a tábla olyanokkal, hogy Motörhead, AC/DC, Rock’s not dead, Iron Maiden. Plusz a logók, vagy hogy a retekbe hívják ezt rokkeréknál. Azok a nyomorult emblémák (jelen pillanatban 78nak érzem magam).

Felháborodott olvasói hozzászólás Medve részéről, miszerint súlyosan félreinformálok itt mindenkit:

1., Az nem Rock’s not dead, hanem Punk’s not dead.
2., És egyébként nem is ezt írta, hanem azt, hogy R’N’R ain’t noise pollution. (A pollútijont betűzte.)

… mesélj, mi van mostanában veled? – jött a kérdés

hát,

  • Felváltva olvasok Feldmárt, Joanna Trolope-ot és Pablo De Santist. 

  • Most épp várom az új illatokat: Lancaster Aquasenses és Trussardi My Name jön. 
  • Gondolkodom, hogy kellene vennünk az ikeában egy új pároló betétet: annyira nagyon klassz! Tök olcsó és most, hogy jön a zöldborsó szezon, isteni lenne héjas zöldborsót is párolni. Vagy bármi mást. Gőzgombócokat. Mittudoménmit.
  • Annyira klassz felkérést kaptam! Sclerosisos csajoknak kell majd előadást tartanom szépségről, illemről, mindennapi életről, újrakezdésről. Nagyon várom.
  • Vettem egy hosszú ruhát. Van itt nálunk egy turi, és iszonyú jó cuccokat válogat a csajszi, komolyan, ma két vagy három felsőt, gyerekruhákat, nadrágokat zsákmányoltam. 
  • Olyan lettem, mint egy időjós: a műtött oldalon minden időváltozásra fáj, nyom szúr, hasogat, keményedik a szövet. Jaj:(
  • Rizstésztába tekert virslit sütök ma, uborkasalátával és paradicsomsalátával esszük.
  • Kaptam anyák napjára egy klassz papucsot: magas a talpa és gyönyörű konyakszínű, jaj, nagyon örülök neki!

Megyünk a Balcsira.

Vendégségbe.
Ádám édesanyjának a férjéhez. Az értelmi szerző Ádám nagymamája, aki csü-tör-tö-kön kitalálta, hogy márpedig
1., vagy odamegyünk, és jó lesz
2., vagy nem megyünk oda, de akkor a Sátán pöcsén vagyunk pattanások, és őt aztán so-ha többé ne hívjuk  Mertőegymagányosidősasszony. Akinekkitudjamennyivanhátra.
Mi pedig kussolunk.
Persze, lehet ilyenkor jól megmutatni, hogy mi aztán nem állunk be a sorba, nekünk megvan az életünk, velünk nem lehet packázni…!
De.
Lehet:).
Mi egy igazi beszari brigád vagyunk (csak nem úgy látszik), és ilyenkor rendszerint a kisebb ellenállás irányába mozdulunk – nos, majdnem mindig.
– Mit vigyünk?
– Semmit, csak magatokat.
Hosszú évek tapasztalatai alapján ez az a fajta semmi, ami azt jelenti, hogy „Nem tudom, találd ki, lepj meg, brillírozz! Vegyél le a lábamról! Teljesítsd minden sóhajom!” szóval igen, jól érted.
Bármelyik ókori keleti despota vinnyogva bújna el, ha meglátná a nagyit. Sőt, hallottam egy jobbat valamelyik reggel a rádióban, miszerint „ha a nagyanyám játszott volna a Terminátor 1-ben, akkor nincs Terminátor 2, mert mindenkit kipusztít”. Na a miénk is ilyen.
Szóval a semmi:
  • 1 üveg sangria
  • 1db 24 szeletes oroszkrém torta
  • 1 tepsi medvehagymás-káposztás kifli
  • 1 tepsi medvehagymás-rózsaborsos káposztaropogós (igen, jól érzed. medvehagyma és káposzta volt itthon)
  • 1 kiló pácolt tarja (na abból én nem eszem)
  • 1 üveg bor a ház urának
  • házi lekvárok, kekszek, kakaós sütemény
  • némi saláta (majonézes és balzsamecetes-olajos változatban is)
  • málnaszörp (nyírfacukros)
Így. Iszonyú fáradt vagyok még akkor is, ha a lekvárokat és a szörpöt csak a nagy kamrából kellett felhozni.
És a legjobb: mindezt azért, hogy a házigazda bután nézzen ránk, merthogy ő kábé 120 fős lakodalomra főzött (nem viccelek, ilyenkor több kiló hús, háromféle köret, hidegtálak, sütemények), de nem baj, a nagyiért mindent, márpedig neki megéri az a 0,000002mp, amíg büszkén átsuhan az arcán, hogy na tessék, ilyenek ezek a gyerekek, pedig mond-tam, hogy sem-mit ne hozzanak, de kac-kac, ezek a gyerekek márcsak ilyenek. Mert íííííígy szeretnek engem. Ííííígy ünnepelnek engem.
Semmit. Haha.
Nem, nem akarod tudni, milyen volt az a Húsvét, amikor komolyan vettük. Szibériában monokiniznél inkább, minthogy bevállald azt a fagyos klímát. 
……………..
A legszuperebb az lesz, hogy mindkét gyerek köhög, nyűgös, bár szerencsére nem komoly: Barnabásnak az asztmája makacskodik, Gergő meg szerintem csak részben köhécsel valami betegségszerűtől, de nagyobb részben a nyálától fuldoklik.
Egyébként még mindig Unifogis a varázsneve: egy foga van, amire aztán bármit rászúr (piskóta, almadarab, banánkarika) és úgy szállítja négykézláb.
……………..
Mindegy, majd nagyot sétálunk, elvisszük a gyerekeket oda, ahol összeházasodtunk, én majd jól bőgök, lefotózom a fiúkat meg magamat, és majd elmerengünk, hogy hú, már hat éve, és hú, menyi dolog történt.
És én majd megint sírok. (Ez a hobbim. Most váltok a pofozkodásról erre. Igen, még mindig bánt.)
……………..
Jött néhány régi-újra felfedezett illat a repertoáromba, de még várok néhányat, majd jól összegyűjtöm, aztán beszámolok.
……………..
Vicces, vicces kis hétvége lesz.
Hát még a jövő hét: szóljanak a fanfárok, peregjenek a dobok: megrendeltük a konténert a lomtalanításhoz.
Nyolc köbmétert. A konténerek között ez a jumbo jet, a hummer, a godzilla. A brutál nagy.
A szabály a következő: csak az marad, amire mindketten azt mondjuk, hogy marad (ennyire már ismerjük egymást. Én is őt, ő is engem. Nyilván nem bökdösök rá a nagyapjától örökölt lopótökre!/hajócsavarra!!/petróleum lámpára!!!, de pl. a házzal örökölt, gyufából készített, de már törött country falunak mennie kell. Meg a törött lábú bieder széknek is (nemcsak a lába törött, az ülés is keresztbe.)
Meg a régi olajoskannának (majd gyűjtjük bele az esővizet! aham…) Meg van az a régi ágytámla – majd jó lesz a… nem. Nem lesz jó. Két éve elő se került. Kukaaaa.
Szóval a szabály az, hogy 2 igen kell az igenhez, és mindenkinek 3+1 vétó joga van, tehát ha én azt mondom, hogy kell az a kurva szalmakalap, mert hiába égettük ki bemojitózva a tetejét cigivel (???? Jesssssszusom, mintha egy másik univerzumban lett volna), mégiscsak a nászúton kaptam. 
Két igen az igen, egy nem az már nem, és 3+1 vétó jog.
Izgalmas lesz:))

Juhhú-juhhúúú.

Juhú #1:
Még most hétvégén összeáll az egyik új projekt oldala: most már téééényleg a célegyenesben vagyunk. Tényleg.
Juhú #2:
Tegnap – teljesen és tökéletesen a semmiből eszembe jutott valami, úgyhogy hamarosan Etsy shopot nyitok – és nagyon-nagyon szeretném, ha klassz lenne. Ez is amolyan kényszer szülte dolog, de ha már csinálom, akkor legyen szép, működjön jól és szeressem. Régi terítőket, csipkéket, kézelőket, kamrapolc szegélyeket árulok majd, vagyis mindent, ami nekem, nekünk már nem kell, vagy sok van belőle, vagy nem illik ide, vagy akárbármi.
Juhú #3:
Egész este dolgozni fogok, ugyanis van valami, amit egy barátnőmmel meg szeretnénk nyerni. Egy verseny. Egy cél. Millió és egy variáció ment át a fejemen, de most nagyon közel vagyok, hogy a szezont összehozzam a fazonnal, hogy szerethető és vállalható is legyen, ahogy a nagyközönség elé tárjuk a projektet.
Juhú #4:
Ma délután lesz egy kis szabadidőm, pakolászni fogok a Stúdióban, ha elment a nagyon kedves ismerősöm, akinek ránézek az arcára. És végre valahára lesz időm végigsimítani minden kedves tárgyat és eldönteni, hogy csak türelmet kérek tőlük, és újjászületünk, vagy elbúcsúzni, és megköszönni az elmúlt éveket, mert nagyon klassz volt. 
Juhú #5:
Óriási és egy mozdulattal eltehető legózós zsákot találtam Barnabásnak, neki is nagyon tetszik, meg is rendeltem, így van rá esély, hogy ne legyen szanaszét a házban az összes rohadt kocka. Tegnap volt időnk átbeszélni, ugyanis óvodába menet olyan príma asztmás rohamot produkált, hogy vissza is fordultunk. Már jól van, csak a hirtelen hidegfront hozta ki, de megijedtünk azért rendesen.
Júhú #6:

Annyira finom kávét ittam ma reggel! Rászoktam, hogy egy csipet fahéjjal iszom, és nagyon szeretem. Tegnap pedig banános-spenótos-almás turmixot készített Ádám, és meglepő ugyan, de isteni finom volt!

Ma egy mangó-sárgarépa-banán?