Címke: mindennapok

Igen,nem, igen, nem

Müllerből:

Igen:  Rimmel Kate Moss rúzsok.
Remek formula, remek árnyalatok, és konkrétan aludtam a pirosban úgy, hogy nem lett rúzsos a párna.
Nem: Mülleres tea. Meg nem mondom, hogy mi a neve, de olyan 500 Ft körül van, és a sárgabarack-őszibarackos valami rettenetes.

Lélekápolás:

Igen: családállítás (nagyon bejött)!
Nem: kineziológus. Olyat rá tudtam volna ütni, hogy bezöldül.

Gönc:

Igen: csodás kendő (yeah, baby, a kendő az új haj. Ne is kérdezd:)) – tengerészkék, pettyes és kutyás (elég bizarrul hangzik, de tényleg nagyon csinos)
Nem: sikerült egy számmal nagyobb kardigánt vennem. Blokk a kukában.

Gyerek:

Igen: Barnus remekül van a nagyapjánál – él, mint hal a vízben, „mindentszabad, semmisesok, semmisedrága”
Nem: Gergő holnap oltást kap

Házimunka:

Igen: kamrapakolás. Szuper lett, átlátható, rendezett, csodás.
Nem: garázstakarítás. Mindmáig harcoló szovjet alakulatok is vannak abban a tetves garázsban. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy Gubancka iszonyúan akar segíteni, úgyhogy minden tiszta kutyanyál.

Holnap:

Igen: az elintéznivalók között lófrálok egyet (és szejtános szendvics, gyöngyös bolt)
Nem: pont kettévágja a napomat, hogy du 1-re megyek orvoshoz. Ja, és így nem leszek Gergő mellett az oltás után (nem érnék haza meg vissza). A lelkiismeretemnek az sem egy vajas buci, hogy míg a gyermekem kétségbeesetten sír itthon az oltás után, és egy parfümériában töltöm majd el a köztes időt.

Táplálkozás:

Igen:egyre többet iszom, jórészt bio natúrleveket
Nem:  nem megy ez a fogyókúra. Mondjuk annyi szteroidot kapok, hogy nem csodálkozik az orvos..Konkrétan felnyerített a nevetéstől, mikor mondtam, hogy megpróbálok a szteroid ellen menni…

Jövő hét:

Igen: szuperszép lesz az új kazánunk
Nem: jön az 5. kemó

A ló túlsó oldala

„Ebbe halsz bele, hogy ekkora a határidőnaplód” – valami ilyesmit mondott egyszer a terapeutám,és igaza volt. Nem lehet. Nem lehet egy embernek nyolc munkahelye, miközben fenntart egy nagy házat, viszi a meglehetősen nagy háztartást és gyerekeket nevel.

Egyszerűen nem lehet.

Márpedig én görcsösen ragaszkodtam mindenhez, és cipeltem magammal a… na várj, mutatom:

Azt hiszem, nem kell jobban magyaráznom: íme, másfél kilónyi instant stressz. Ennek azonban bő 3 hónapja vége szakadt. Letettem. És felszabadító érzés volt. Ugyanakkor… elfelejtettem bejelenteni a gyereket a féléves aszthma kontrollra, rászerveztem az 5. kemóra egy kiállításmegnyitót és persze fogalmam sincs soha, hogy mikor jöhetnek a gázosok, a futár vagy épp a vízszerelők. Úgy érzem, hogy ez sem jó. Nem szeretem,mikor ennyire kicsúsznak a dolgok a kezemből, ráadásul ahhoz bőven elég munkám megmaradt, hogy kínos legyen, ha elfelejtem a megbeszélt időpontokat vagy határidőket.

Úgyhogy előkerestem a pici,régi filofaxomat, amiben nem fértem el, és elhatároztam, hogy csak annyi dolgot engedek be, ami belefér.

… és a szokásos vegyes:

  • holnap hosszú kihagyás után újra terápia
  • leves: brokkolikrém, sajttal, házi rozskenyérrel
  • még a héten megyek bőrgyógyászhoz, Ivettnek hála
  • megjött az irhakabátom: használtan vettem, nagyjából kínais pufikabát árban (na jó, annál drágább volt,de nem sokkal), és most alig férek a bőrömbe.Puha, meleg, galambszürke, álomszép. Nagyon boldog vagyok.
Kategóriák
alma meg a fája

Túl vagyok a 4. kemón

Rettenetes volt. Rettenetes.

Testileg-lelkileg meggyötörve, nagyon fáradtan, nagyon elkeseredetten vágtam neki a hétvégének… most már jobb egy kicsit.

Most már a szempillám is kihullik lassan…

… és ilyenkor csak azt tud segíteni, ha anyu húslevest főz. Most marhahúsból készült, 2.napja eszem (a 30 napig levest eszünk keretein belül), és még a világ is más.

és akkor a mai random:

Ádám tök jól összeszerelte az utolsó polcot is a lenti nagy kamrába, a polcok mellébe bekerül a két bortartó állvány is, úgyhogy ott is rend lesz hamarosan.
Itt van a tesóm: ez fanyar humort, finom fügés sütit és egész napos pihenést jelent.
Rengeteg tobozt gyűjtöttünk,és cuki süniket készítünk majd belőlük, de ehhez kell néhány felragasztható szem a hobbyboltból. Meg némi piros meg zöld filc, almának.

Ádámmal az élet

csupa móka és kacagás.Vegyünk például egy egészen egyszerű keddi napot,amikor a sikeres mellultrahang utáni felszabadult örömét kellett kiélje.

Azzal kezdte, hogy bement a henteshez a rendelő mellé, vett disznósajtot, száraz kolbit és csirkefarhátat a kutyának (classy moove, isn’t it?).

Aztán amikor könnyes szemmel kifejtettem neki, hogy jaj, pedig már teljesen azt hittem, hogy meghalok, azt válaszolta, hogy 
a., pedig meg fogok halni, csak még nem most
b., „attól, hogy hülye vagy, én még szeretlek”
——————
Mindegy, túltettem magam rajta. Pláne, hogy amikor megemlítettem neki, hogy mennyire szuper lenne nekem egy softshell kabát-mert mint említettem FÁZOM– akkor felajánlotta, hogy „itt a Mountex,menjünk be és nézzünk neked valami gúnyát„. Kabátot nem találtunk, de még most is visítva nevetek, ha felidézem ezt a mondatot.
Ezzel együtt lélekemelő nap volt. Gondoltam, elmondom neki, hogy szeretem. Hogy csodás ez az ősz. Hogy szinte ragyognak a levelek. Hogy mennyire szeretnék belefeküdni az avarba, és kitárni a szívem, és megköszönni a Sorsnak, hogy itt lehetek.
Ő rám nézett, azokkal a gyönyörű, kék szemeivel, és… 
” meg kell állnunk a Praktikerben, mert kell osb lap a kutya házába.”

Program

Glamour napok – és én még azt hittem, hogy nyugodtan el tudok menni a müllerbe, de nem, Medve ismét későn jön haza.
Mindegy. 
Igazából talán nem is baj. Mindjárt összerakom a babakocsit,elmegyünk Gergővel Barnusért, aztán hazajövünk, sütünk sajtos rudat, nézünk valami klassz rajzfilmet, megcsinálom végre az őszi koszorút az ajtóra.
Egész délelőtt takarítottam/dolgoztam/pakoltam, most jár egy kis pihenő.
A pelenka vásárlás várhat holnapig, a popsitörlők sem szaladnak el. 
És a Max Factror Max Effect Colour Elixir (hö!) ceruzás rúzsa sem, Designer Blossom színben. Abban megyek a következő kemóra.
Jaj: még egy technikai info – a megmaradt leves megy a fagyasztóba, holnap pedig léböjt nap.  Nem kell sajnálni, ezt iszom majd:
Kategóriák
alma meg a fája

Felesleg

Egy dolog biztos: nem lesz, nem lehet több kisbabánk. Nos, a biztos azért túlzás, maradjunk a 99,9999999999999999999999999999%-ban. 
Így minden, ami „lejön” Gergőkéről, az feleslegessé válik, már nem kell eltenni.  Van egy csomó olyan kisruha, amiért megszakad a szívem, annyit volt a gyerekeken, imádtuk, szép emlékek fűznek hozzájuk – ezek mennek Anita barátnőmhöz, akinek február-márciusban ismét kisfia születik (hurrá, jippijéééé, meglátod, szuper lesz!), a többi meg megy a levesbe (Vaterára, Teszveszre).
Szépek. Finomak. Csinosak. Csak kurvára nem praktikusak.
Mindegy, píz lesz belőle, és anno én is belefutottam, úgyhogy hahó, kezdő anyák, íme a sor, ami nekem nem vált be:
  • Kapucnis fürdőköpeny 0-3 hós gyerekre. Kurvára felesleges, mert úgyis fürdőlepedőbe burkolod a csimotát, az meg üvölt, mint a töketlen sakál, mert fázik, ha kiveszed a vízből. Egy szó  mint száz: nem használod majd. Pláne úgy, hogy kötögetni kell.
  • Lábfej nélküli kisnadrágok. Mindkét gyerekem u-tál-ta a zoknikat, így csak olyan mindenféle jöhetett számításba, ami lábfejes. Nadrág,  rugdalózó, overál. (na ezt hogy kell leírni? over all? overál? overall? overáll? overáll?)
  • Hátul gombolós cuccok (utálták a kölkeim).
  • Fürdető háló (igen, van ilyen. gugli, aztán röhögj, hogy megvettem).
  • Szagzáró vödör (soha nem használtam, évek óra csavarok és tiplik vannak benne. Nyár óra egy félig megevett alma is, B ügynök jóvoltából. Nem, nem akarod tudni.)
  • Pólya (2x tuszkoltam bele Gergőt, pedig iszonyú büszke voltam, mikor megvettem, hogy milyen szép.)
Hát így.
Életem legfinomabb rozskenyerét készítettem tegnap. Valahogy eddig sosem sikerült igazán jól, majdnem le is tettem a rozsról (hú, micsoda problémáim vannak, ugye?:D), de tegnap még adtam neki egy esélyt (mert rohadt nagylelkű vagyok, és szívem mint a Kerrygold vaj), és láss csodát, istenien sikerült. 
Csak a rozsliszt, élesztő, meleg víz és a só ment bele, semmi extra, de mégis remek  lett: a csodás szeletelő gépemmel pedig 6mm-es szeletekre vágtuk, és ment rá kis kacsazsír…
Barnussal tutajt fogunk barkácsolni, ha hazajön az oviból. Kiadta a feladatomat: amíg hazaér, meg kell varrnom az ÁSZLÓT a tutajra.
Úgyhogy megyek, nem is írok többet, mert
„nem érek rá itt LEPZSELNI(!), mert vár a munka, hej-hóóóó”
(idézet a gyerekemtől, ma reggelről, amikor óvodába indult. én meg csak álltam, és pislogtam, mint a vett malac)

Izé

Helló.
Sziasztok, Ti sokan. Zavarba ejtően sokan. 
Ránéztem a statisztikára (nem szoktam) és zavarba jöttem (azt sem gyakran). 
Hát, nem tudom, mi szél hozott Benneteket, de megnéztem a kereső kifejezéseket. Remélem, elmúlt a fejfájásod (három hónapja fáj a fejem), és hogy már nincs min dühöngened (basszameg), illetve hogy jobban vagy, vagy jobban leszel (mellrák).
—————————-
… és némi random:

kifogytak a parfümjeim.

Sokat, nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az új illat, de már csak a neve és a színe miatt is erre hajlok:
… ma délután végre süt a nap. Sétálunk egyet a fiúkkal és nagy terveket szövögetünk: répatortát szeretnék sütni, meg rozskenyeret vacsorára. Vettem egy gyönyörű,érett avokádót múltkor –  pirított rozscipóval tökéletes vacsora lesz.
… megkérem, nagyon szépen megkérem Medvét, hogy fúrja fel a kis sarokpolcot a nagy nappaliba. Olyan szép lenne, ha végre a helyére kerülne. Mehetne rá a sok szar csetresz, így felszabadulna a komód teteje, ahova végre felhoznám a pincéből a kristályvázát. Olyan ez egy kicsit, mint  a székfoglalós játék.

Csip-csup ügyeim vannak

  • Például a lábkörmöm. Mivel már senki nem látja, a pedikűr utáni szokásos gél-lakkozás most rózsaszín(!) csillámos(!) francia  lett. Instant Katy Perry. Vagy Havanna lakótelep. A kezemen pedig tűzpiros gél-lakk van, tetszik.
  • Megjött a csizma, naná, hogy nem voltam épp otthon, de sebaj.
  • Találtam ma egy kis igazi, ékszerdoboz butikot: válogatott olasz-francia divatáru, különleges, minőségi, de hordható. Már tudom, hol veszek télikabátot. Meg dzsekit. Meg nadrágot. Ja, és hosszú szoknyát.
  • Cserpes tejivó rulez. Kirúgtam a hámból: mangalica kolbászos szendvics, estére csirkés saláta, reggelire áfonyás és ribizlis joghurt.
———————————————————
Nagy lendülettel olvastam el az Inferno-t, és… nem tetszett. Úgy értem jó volt, okés volt, kusza volt. Kicsit túl kusza nekem. Lényeg a lényeg: túl vagyok rajta, így keresnem kellett új könyvet, amit el tudok hozni a kemóra. Kriszta múltkor hozott egy raklap könyvet, én pedig nekiálltam válogatni, és nyerítve röhögtem a gondolattól, hogy egy olyan olvasnivalóval állítsak be az onkológiai ambulanciára, aminek az a címe, hogy Holtaknak menete (ez egyébként Boleyn Annáról szól), Búcsú a szerelemtől vagy Az utolsó szerelmes levél. A Hadak útján már inkább. Aztán jól kiválasztottam és otthon is felejtettem.
———————————————————
Kaptam ma egy időnyerőt. Itt már megénekeltem, hogy milyen szuper is lenne, ha lenne egy ilyenem, és most visszaolvasva…ehh.
Ha lenne egy időgépem, akkor újra átélném, hogy milyen érzés gyerekként befordulni a nagymamáékhoz a kapun,és a kocsival belehuppanni a vízelvezetőbe. Akkor érkeztünk meg igazán. Vagy újra átélném az olasz diákcserét, a motorozást, az óriási fagyi kelyheket. Újra férjhez mennék Ádámhoz. Újra és újra rácsodálkoznék a hatalmas hasamra, visszapörgetném a szívhangos ultrahang vizsgálatokat és fognám először kezembe a kisfiamat, immár kisfiaimat.
Andikám, csodás meglepetés volt, igazán csak itthon tudtam kibőgni magam. 

———————————————————-

Aktuális kedvencek

Crocs Berryessa

Csizma. Meleg, rohangálós, szánkózós, bélelt. Farmerral, rohangálós kabáttal, meleg sapkával. Vízhatlan lábfejrésszel… Mondjam még?:)

Essence: do you speak love?

Meleg mélybordó, igazi őszi szín, tök jól fed. Fogalmam sincs, hogy mennyire tartós, majd beszámolok.

L’Occitane Huile Amande

Mandulás fürdőolaj – ezt ajándékba kaptam:) Valami isteni! Pihe-puha lesz tőle még az én kemótól gyötört bőröm is, szóval ha ez elfogy, lehet, hogy benevezek egy nagyra.

Dan Brown – Inferno

Elgurult a gyógyszerem

Tessék, íme, van ilyen, nincs mindig kolbászból a kerítés: hülye vagyok. Annyira megbénít a félelem és annyira érzem minden sejtemben a pánikot, hogy hülye vagyok, de nem kicsit, nem felszínesen, hanem TELJESEN és TOTÁLISAN idegbeteg.
Kiakaszt a legkisebb nesz is, nincs türelmem semmihez, egy komplett függönyt téptem-vágtam szét, mert nem úgy sikerült a felhajtás, ahogy terveztem, aztán bementem sírni a gardróbba.
Ordítok Medvével, piszkálom (jaj, ez a legszörnyűbb) a gyereket: pakolj össze, szépen ülj, ne zörögj már…
Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most nekem.
Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most velem.