Itt is megtalálsz:
Browsing Tag:

rózsaszín napló

    Egyéb

    Újabb két teszt – meg egy ÓRIÁSI baklövés

    Egy nagy szerelem és egy ehhez még nem vagyok elég öreg érett – ez a mai parfümszimatolás eredménye.

    Nem vagyok profi. Nem tudok ámbrás és szantálos jegyekről beszélni, no meg ez nem is egy parfümblog, így úgy írom le, ahogy tudom:

    Christian Dior Hypnotic Poison:

    Talán 10 éve találkoztam ezzel az illattal először- és utoljára. Egyértelműen egy akkori ismerősömhöz kötődött ez a parfüm, tolakodónak, túl édesnek, extravagánsnak éreztem. És nem a jó értelemben.

    Soha többet nem nyúltam hozzá.

    Máig.

    Csiszicsaszikiribiri állat. Nagyon meleg illat. Olyan vaníliás-mandulás, de mégsem vattacukros: simán el tudom képzelni télire.

    Az ehhez még nem vagyok elég érett pedig a Guerlain Samsarája: ez az a parfüm, amit csak óriási bizsukkal tudnék elképzelni, és leginkább abban az érában, amikor 128x néztük meg egymás után a Bumerángot/Több mint testőrt. (Ha nem tudod, miről van szó, akkor sajnos túl fiatal vagy, így kénytelen leszek utálni téged).

    …………………………………………
    Térjünk rá az óriási baklövésre: természetgyógyásznál jártam. 
    Már akkor gondolhattam volna, hogy valami nem oké, amikor nem mutatkozott be és nem fogott velem kezet.
    Roppantul sietett: vegyem le a fémet, cipőt, zoknit,lépjek rá a két fém bizbaszra (jó, ő nem abizbasz kifejezést használta).
    Levettem, ráléptem, ő belemártotta a biorezonanciás gép fém “tollát” egy olyan kis pohárba, ami
    1., pálinkás pohár, az oldalán vastagon vízkővel borítva
    2., más csak nagyon kevés, állott vizet tartalmazott (“rég nem voltam itt”).
    és indult a menet: én megfogtam a bal kezemmel azt a fém rudat, a lábaim a fém pedálokon, ő pedig a középső ujjam mellett kezdte el böködni azzal a vízbe mártott tollal.
    Pillanatok alatt elérkeztünk a megoldáshoz. Nem, így nem jó: A M-E-G-O-L-D-Á-S-H-O-Z. Gombám van (nos, orosz akcentussal gjooombája ván).
    És a gjooombám okozza a rákot, és szjana széjjel terjedt a gjoomba a njirokrencerbe, és ez nágy báj.

    A kjemoterápija nyem ásznál.

    Egy pillanatig nem zavarta, hogy a gomba tesztem negatív lett és nincs a nyirokban semmi sem. Ő nem ért rá a tényekkel foglalkozni . Annál sokkal fontosabb dolga volt.
    Merthogy -megállapította az körömágybőröm böködésével – a másik oldalon is van rák. És nagyon sok rákos sejtem van. És erre – szemmel láthatóan-  CSAK olyan szerek jók, amiket MLM rendszerben forgalmaznak, és ezekben a rendszerekben ő tag. (tiszta mázli).
    A májam jó (folyamatosan ugyanazt a pontot böködte azzal a koszlott vízbe mártott fémizével), és a tüdőmben sincs áttét (nyilván nincs, mert azzal kezdtem, hogy nincs áttétem). Ne aggódjak, majd ő meggyógyít – alkalmanként 14.000 Ft-ért. De az első alkalom (ez a kemény 20 perc, ami alatt 4x kirohant a szobából a többi beteg szarait intézni és kétszer újraindította a nem működő laptopot) 19.000 Ft. Az a baj, hogy húszezresből nem tud visszaadni, de majd a legközelebbiből levonjuk.
    Kiléptem, és vertem a fejem a falba: egyrészt megtudtam, hogy csak egy ember van az univerzumban, aki segíthet nekem (jaj, csak nehogy baj érje), másrészt pedig ebből a húszezresből pont meg tudtam volna venni a Hypnotic Poisont (ez jobban fájt.)
    Na megyek húslevest enni, meg kiheverni ezt a sámán-pöcsköszörűt. Ehhh…
    Megosztás:
    Egyéb

    Kérlek

    Már csak pár nap van hátra ebből a hónapból – októberből – ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.

    Tudom, ez Téged nem érint.

    Engem sem érintett. Végülis normális vagyok, senki nem volt rákos a családban, tök jó fej vagyok (muhhahha), jó szociális körülmények között élek és iszom a védőitalt, ha bulizni megyek (vodka).

    Teljesen normális az életem.

    Férjhez mentem, gyerekeim lettek, de megmaradt a körömlakkom. Nem fordultam ki magamból, továbbra is üvöltve hallgattam a zenét a kocsiban és arról ábrándoztam, hogy egyszer olyan derekam lesz, mint egy Dizni hercegnőnek.

    Viszonylag egészséges kaját főztem, titkon csempésztem haza a méregdrága új csizmát és becsülettel eljártam a fogorvoshoz is – mondtam már, hogy tök normális, átlagos életet éltem?

    Így nem érintett a rák.

    Nyilván elmentem rákszűrésre, de pl. simán átlapoztam a kuponakciónál a “törődjön az egészségével: mammográfia x forintért” cuccokat és inkább megnyitottam a “Prada napszemüvegek hihetetlen áron” bejegyzést. Hisz végülis a szememet óvni kell az UV ellen, nem? De:))

    Tudtam, hogy vannak olyanok, szegénykéim, a MÁSOK, akik mellrákosak lesznek, de ők a KIVÉTEL, én meg -ugye- átlagos vagyok, úgyhogy engem ez nem érint.

    Mondom: NEM ÉRINT.

    ŐK azok, akik mellrák ellen menetelnek rózsaszín pólóban, akiknek gyűjt az avon és akik… na mindegy, a lényeg, hogy ők nem én.

    RÁBASZTAM.

    Így, csupa nagybetűvel.

    Pofára estem, rákapáltam, megszívtam… soroljam még? Érted már?

    Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha valaki nem ülteti el a fülemben a bogarat, hogy menjek el szűrésre. Egy-két hónap,és menthetetlen vagyok.

    Nem, azt hiszem még mindig nem érted: fogd fel végre, hogy ugyanolyan vagyok, mint Te.

    És megtörtént.

    Igen, én sem hittem volna, hogy ez velem megeshet.

    Igen, azt írtam, mázlim van: ha fél évvel később szánom el magam, már valszeg menthetetlen lennék.

    Így is kemény, de bizakodó vagyok.

    Nagyon.

    Kérlek menj el szűrésre. Kérlek. Értsd meg, hogy fontos. Nem a másokkal történik ez a fos meg, hanem velünk, nőkkel.

    És még egy dolog: kérlek, kérlek mutasd meg ezt a bejegyzést a kolléganőidnek. Legyen ez a havi jócselekedet: küldd el a linket. Őket is várják haza. Engem is. Mindannyiunkat.

    Engem pl. ők…

    … és igen, jól látod Barnus szemében. Érti, pontosan érti, hogy mi zajlik. Még akkor is, ha nem mondjuk.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Hétvége

    Anyu itt volt, úgyhogy végre igazán tudtam pihenni és rendeztem a gondolataimat is.

    Három hónap. Három hónapja vagyok rákos – és nem, már nem fáj leírni.
    Nem rettenetes, nem szörnyű és nem érthetetlen: tisztán látom (látni vélem), hogy mi okozta.

    És dolgozom. Keményen dolgozom, hogy jobb legyen.

    Na jó, ez így nem teljesen igaz.

    Keményen dolgozunk, hogy jó legyen. Az egész család. Valahogy mindenki azt nézi, hogy mit rontott el, és tudván, hogy megváltoztatni már nem lehet, inkább igyekszünk elsimítani a múltat, újraírni a jelent és ezáltal új vágányra terelni a jövőt.

    Én személy szerint nagyon jól haladok bizonyos területeken: kevesebb munka, kevesebb stressz, kevesebb kontroll, több szabadidő. Több nyugalom.

    … és van még mit javítani ezekben a témákban: sport (a “van mit javítani” megfogalmazás itt nem érvényes. a “rohadtul nem állok sehogy” igazabb), táplálkozás/diéta (itt még nagy kérdések vannak bennem).

    De nem ma. Ma pihenés van. Olvasás. És egy kézműveskedő, ollóval ügyesen vágó Barnabás:

    Megosztás:
    Egyéb

    5 perc a semmiből -Levél

    Szia Ági!

    Szeretném elkérni a radiológus doktornő számát!

    Köszi,

    XY

    …………………..
    Ennyi, nem több. Nem kell magyarázat, körmondat, litánia, ingyombingyom, csak ennyi, és az, hogy elmész, és megvizsgáltatod a melled. Nem lesz drága, ígérem, asszem 10.000Ft a vizsgálat ott, ahova én mentem, és NAGYON jó a doktornő. Írj nekem nyugodtan a haromhonap@gmail.com-ra.
    Tegnap volt 3 hónapja. 
    Nem, én sem gondoltam volna, hogy én leszek a 
    • “mások”, akivel megtörténik
    • “ki gondolta volna?”
    • “szegény kis teremtés, hisz olyan fiatal”
    de megtörtént. Három hónap – én pedig életemben nem éltem még ennyit…
    Október van, a mellrák elleni harc hónapja.
    …és igen. Van még tagfelvétel a csapatomba. Ott leszek 13-án a sétán. 
    Megosztás:
    Egyéb

    Elgurult a gyógyszerem

    Tessék, íme, van ilyen, nincs mindig kolbászból a kerítés: hülye vagyok. Annyira megbénít a félelem és annyira érzem minden sejtemben a pánikot, hogy hülye vagyok, de nem kicsit, nem felszínesen, hanem TELJESEN és TOTÁLISAN idegbeteg.
    Kiakaszt a legkisebb nesz is, nincs türelmem semmihez, egy komplett függönyt téptem-vágtam szét, mert nem úgy sikerült a felhajtás, ahogy terveztem, aztán bementem sírni a gardróbba.
    Ordítok Medvével, piszkálom (jaj, ez a legszörnyűbb) a gyereket: pakolj össze, szépen ülj, ne zörögj már…
    Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most nekem.
    Nehéz. Nagyon-nagyon nehéz most velem.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Van, aki játékbabát öltöztet.

    Műanyag csavarkulccsal játékautót szerel. Kinyitja a könyvet és úgy tesz, mintha laptop lenne, és ő lenne a fontos ember a cégnél.
    Van, aki doktorosat játszik, vagy tanítja a játékmackókat. 
    Az én gyerekem hányósat játszik.
    Kicsi kezét rátapasztja a szájára, elrohan a vécéig, ott öklendezik és mosolyogva visszajön.
    Én pedig darabokra hullok, és olyan fájdalmat érzek, ami sokkal szarabb annál, amit a kemó valaha okozhat.
    Megosztás: