Browsing Tag:

waldorf

mindennapok

Zero waste home

2015-12-18

3 hozzászólás

Egy ideje már tudatosan figyelem, hogy mennyi (atyaég, de mennyi!!) szemetet termelünk. Amióta átálltunk a diétánkra, azóta sokkal kevesebb, az igaz, de még így is nagyon-nagyon sok.

Kutatgattam a témában, így jutottam el a Zero Waste Home blogra, ahol rengeteg jó tippet lehet olvasni, ugyanakkor én magamról pontosan tudom, hogy képtelen lennék ennyi mindent betartani. Ez hülyeség. Mindenre képes vagyok, hisz arra, ahogy mi táplálkozunk, arra is azt mondja mindenki, hogy le-he-tet-len, aztán tessék, mégiscsak megvagyunk valahogy…

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy mik azok a területek, ahol már sikerült csökkenteni a házunkban termelődő szemetet, ezáltal az ökológiai lábnyomunkat. (Beszarás, hogy ilyeneken gondolkodom:D)

Magam főzöm a mosószert – egyszerűen azért, mert mindenki minden mástól viszket ebben a penészvirág famíliában
Ugyanez az öblítőre is igaz: ugyanazt a flakont használom már idejét sem tudom, mióta: víz, citromsav vagy ecet, illóolaj, és az egész fürdőszoba mennyei illatú
Ami igazán megdöbbentő, hogy a zöldségek mennyire agyon vannak csomagolva – ez teljesen megszűnt a zöldségdobozokkal. Visszük a nagy, vászon bevásárlótáskát és kész.
Apróság, de csak üveges mustárt veszünk egy ideje, ha épp a bolti mellett döntünk. Egyre ritkábban van ilyen, de ha gyorsan kell és nem érek rá áztatni, akkor csak az üveges jöhet, de el kell mondjam elsőre nem a környezeti kérdések miatt döntöttem emellett, hanem…nem tudom elhinni, hogy az x százalékos ecetet tartalmazó mustár nem old ki semmi káros anyagot a műanyag flakonból.
Idén Karácsonykor csodaszép zsákokba hozza az Angyal az ajándékot. Ezeket a zsákokat szépen össze lehet hajtani, el lehet tenni, jövőre újra fel lehet használni, ráadásul ezek voltak az első varrógéppel varrott darabjaim, és nem is sikerültek rosszul!
Már rég száműztem a légfrissítőket, az utántölthető Air Wick akármiket, helyette igazi gyantákkal, termésekkel,nemes fűszerekkel illatosítok. Nagyon megszerettem a Florasense termékeket, kedvemre keverhetem a füstölőrácsomon a hozzávalókat, én pedig rajongok az ilyenfajta szabadságért. A fürdőszoba illatosítására szintén aromaolajat használok: pár csepp a wc papír gurigára,és folyamatosan friss illat van.

Biztos van még sok apróság, amit jól csinálok, de még igyekszem bővíteni a listát egészen addig, amíg úgy érzem, hogy kényelmesen belefér és nem amolyan kiöntjük-a-fürdővízzel-a-gyereket irányba indul el az életünk.

Egyéb

A nap, amikor elszakadt, majd összeforrt a Waldorf álom

2015-11-13

Ági

No Comments

Valószínűleg rosszkor és rossz időben csattantak össze. Még azt sem mondhatnám, hogy nagy volt az ÜGY, de fájó seb maradt utána – Ádám és Barnabás egyik óvónénije szóváltásba keveredtek.

Bánatos volt nagyon a férjem, mert olyan értelmetlen volt az egész, annyiszor átbeszéltük, átrágtuk, kiköptük, visszacsámcsogtuk a dolgot az elmúlt időszakban, most pedig mégis falba ütközött és teljes értetlenséget kapott megértés helyett.

Ez van, senki nem tökéletes. Mindenkinek lehet rossz napja, mindenki lehet figyelmetlen, de… azért olyan rossz érzés volt egész nap, olyan izgága, gombócos. Hát, ez van, ezzel együtt még mindig ez a legjobb, de…

… és este megcsörrent a telefonom.

Sziasztok, nagyon sajnálom, nagyon bántott egész nap, nagyon hirtelen reagáltam. Egyáltalán nem volt igazam, hogyan is felejthettem el, tényleg nagyon bánt, és sokkal jobban fogok figyelni. Bocsássatok meg, remélem nincs harag.

Egy pillanat alatt nyert értelmet az, hogy együtt vagyunk egymásért, hogy egyenrangú félként veszünk részt ebben a kapcsolatban. Életre kelt a gondolat, hogy hibázunk, belátjuk, és igyekszünk jobban csinálni legközelebb. Nincsenek életre szóló naaaaaaagy dolgok, minden nap új nap, és mindig van lehetőség javítani.

Mosolyogva tettük le a telefont.

————————
Na jöjjön egy kis insta-bővebben:

Felhő szétszerelte a kicsi sámlit. Láttál már komondort szégyenkezni? Nem? Na, ilyen.

Ilyenek az estéink. Még egy alma, egy kis Böngésző a fáradt kismukikkal. Aztán jóéjt puszi, lámpaoltás… és onnan villámgyorsan ~~alvás~~ elszabadul a pokol: kacarászás, ágyon ugrálás, éjszakai víz, hol a cumim, nem kényelmes a takaró, eltűnt a macika…

Tegnap csúcsminőségű quinoat vettem, ráadásul féláron, a Müllerben. Ügyes vagyok vagy ügyes vagyok?

Anyu hozott pirospaprikát:friss, idei és valami elképesztő szíve, illata van! Hmm… lehet, hogy egy jó csirkepaprikás lesz most a hétvégi húsnapon?
Kétesélyes a dolog, holnap ugyanis gombászni megyünk, ha nem esik az eső. Igen, gombászni, ráadásul Gergő bölcsijével. Csuda egy hely ez, na, mondom én 🙂

Egyéb

Gyapjú, panír, tetoválás, korongozás

2015-11-08

Ági

No Comments

Egész hétvégén a gyapjúbűvöletében voltam.

Basszus, miért nem mondta eddig senki, hogy ez ennyire jó? Csillaghegyen voltam a Gyapjú Napon, szőttem, fontam, használtam orsót, rokkát, festettem, nemezeltem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, sőt, egyenesen odáig leszek. Kártoltam, körmöcskéztem, vettem bambusz kötőtűket és rengeteg gyapjút.

Nehéz, hosszú hét lesz: holnap nagy kampány indul, közben pedig átüttetem a szemöldökömet, kedden Szent Márton nap az óvodában, szerdán pedig Barnabást viszem felmérésre, aztán táncra.

Hogy ne maradjatok recept nélkül, elmondom gyorsan, hogy most szombaton hogy készült a rántott csirke:

1. réteg panír: rizsliszt

2. réteg panír: almaszósz (sózva!!)

3. réteg panír: rizsdara sóval, majorannával, petrezselyemmel.

A többi ugyanaz: olajban (kókuszzsírban) kisütni, és örülni annak, hogy roppan a külseje és lágy, krémes a panír belseje.

………….

Felavattam a korongozót, és ez most már hivatalos: nekem van a legnagyvonalúbb férjem a világon (azt nem mondtam, hogy normális, csak azt, hogy önzetlen), ugyanis ez a karácsonyi ajándékom: felújítva, beszerelve, kemencével, tokkal vonóval. A legjobb az, hogy volt sikerélményem, azaz nem esett le a korongról az agyag, nem mállott szét, fel is jött, de természetesen rengeteget kell gyakorolnom, ügyesednem, mire abból edény lesz…

Na ennyi a tény, most jön a nyávogás: fázom. Állandóan fázom. Nyűgös vagyok, álmos, aggódom, de megpróbálok tenni mindezek ellen.

Először is csökkentem a zajt – szó szerint. A tévét levittük a pincébe. Nem, nem szándékozom arra nevelni a gyerekeimet, hogy két fadarabbal játsszanak, de szerintem naponta 3 rajfilm bőven elég. Egy Rumcájsz, egy Mátyás király és egy Magyar Népmesék. Így.

Csökkentem a zajt: rengeteg régi anyuka társat töröltem most Facebookon. Olyanokat, akikről 6 éve semmit nem tudok, de nem is érdekel 😀 Akivel valamikor egyszer véletlen egy helyen homokoztak a gyerekeink, aztán bejelöltek, én meg vissza, (hogy ne legyek vadmalac) és úgy maradtunk.

Tudatosan vállalom a konfliktust mindenkivel, aki olyan játékot szeretne hozni a gyerekeknek Karácsonyra, amivel nem értek egyet. Nem azért, mert “majd én meghatározom”, hanem azért, mert én látom nap mint nap, hogy mi az, amit semmire sem becsülnek, és mi az, amivel játszanak, jól és jót játszanak. Egyébként most vérszemet kaptak a fiúk és jönnek, hogy mit nemezeljek nekik: rókát, sünit, mackót.

Egyáltalán nem a játékhoz kapcsolódik, de holnap mamuszt fogunk, ha hazajöttem a szemöldökfrissítésről. Bekuckózunk, főzünk egy finom teát, készítünk karfiolos pizzarudakat paradicsomos-olajbogyós mártogatóval, nézünk valami barátságos filmet (Barnesz imádja a kutyás-lovas természetfilmeket) és kész. Ennél több nem is kell.

Egy pinteresten talált minta alapján készült, de szerintem tuti lett: ez az első domború tűnemez képem. Barnuska kapja majd meg az óvodai ünnepség után.)

alma meg a fája

Karácsonyi listaírás

2015-10-21

Ági

2 hozzászólás

A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.

No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.

Inkább egy lassú, komótos készülődés.

Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.

Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.

Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.

———————

És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.

Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.

Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.

———————

Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.

Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.

Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.

Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.

Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván.

Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek.

Egyéb

Vasárnap

2015-10-18

Ági

1 Comments

Még fel sem keltünk, már ment a feszkó: beléptem úgy a zuhany alá, hogy nem volt egy morzsányi sem a kedvenc szappanomból. Igazából Medve használja, mert elég markáns, férfias, füstös illata van, de engem nem érdekel, mert csodát tesz a hajammal. Ez a kedvenc samponom és nagy valószínűséggel ez így is marad jó darabig még. Mindig van tartalék, így elő kellett vennem egy újat. Azt az újat, amit tegnap gondosan lefotóztam, mert egy barátnőm kérte, hogy ugyan küldjem már át a fotóját, ha ennyit áradoztam róla a telefonban…

Aztán megjött Apa, és hozta Évi süteményeit. El nem tudom mondani, mennyire jól esnek ezek a szállítmányok. Mind a mi szabályaink szerint készül, finom, és egyre szebb! Kakaós és vaníliás muffin és almás pite.

Aztán be kellett mennem az óvodába, ugyanis nálunk az a szokás, hogy minden waldorfos anyuka elkészíti a gyereke gyapjú ülőpárnáját. Ezt a gyerekek kiviszik az udvarra, elviszik a kirándulásra és úgy általában mindenhova, ahol elkél a sejhajuk alá egy kis szigetelés. Elég sok (25dkg) gyapjúból készült, mindenki olyan mintát álmodhatott bele, amilyet szeretett volna.

Pisiszünetnél észrevettem ezt a könyvet, mindenképp szeretném elolvasni, ahogy belelapoztam, nagyon klassz dolgok vannak benne.

És a gyapjúpárnám, az első szünetnél, hátulról.

Már az összes réteggel, mintával felfelé (ezt majd még sokat kell gyúrni, hogy jó legyen).

Itthon. A fiúk létrát cipelnek. Medve elültetett három csipkebokrot, a gyerekek nagyon hintáztak (dacára annak, hogy Gerusz nagyon nincs jól:(() én pedig megszakértettem a bokorültetést és drukkoltam Barnabásnak a majom mászókán.

Este diós-almás tészta volt és megbontottunk egy palack Béla és Bandi Balatont és most pihegünk, miközben a kölykeink ölik egymást.

Hát, így.

alma meg a fája

Egy hónap a Waldorf oktatásban és három (na jó, négy) iszonyú fontos hír

2015-10-02

Ági

3 hozzászólás

Hú, nagyon hamar eltelt a szeptember, mi pedig nagyjából belerázódtunk a ritmusba.

Érdekes, mert a legislegjobban attól tartottam, hogy mi lesz, ha Barnabást el kell hoznom fél egykor, ráadásul közben kiderült az is, hogy Gergő még nem tud bölcsibe járni, vagy legalábbis abba biztosan nem, amibe eddig járt.

Nekem kiújult a gerincsérvem, úgyhogy most nagyon keveset tudok eljárni dolgozni, így itthonról próbálom megoldani a feladatokat, és valahogy tömbösíteni azokat a dolgokat, amikért be kell mennem a városba.

A városba. Ó, baszki. Ha már majd a bajszomat is megpödröm ehhez a mondathoz, csak simán üssetek agyon.

Úgyhogy most Barnabás jobbára 12:40-kor hazajön az óvodából. Vannak napok, amikor nem tudom másképp megoldani, és ott alszik, de amikor itthonról dolgozom, akkor bizony egyszerűbb 12:40-re odamennem, akkor ugyanis még nem vagyok annyira kipurcanva, meg persze Gergőnek is jobb így.

Úgyhogy nagyjából úgy néz ki egy napunk, hogy Barnusnak elkészítem a tízóraiját, ebédjét, elmegy óvodába, én dolgozom, Gergő élvezi, hogy övé az összes játék, majd amikor már nagyon szenvedne és unatkozna egyedül, akkor elmegyünk Barnusért. Gergő jót alszik a kocsiban, itthon pedig folytatódhat a játék, immár közösen, én pedig újra leülök a gép elé és tolom tovább az ipart ott, ahol abbahagytam.

Közben persze mos a mosógép, fő az ebéd, a vacsora, sül a sütemény, a kenyér, a pizza, jön a postás, csörög a telefon és nyomtat a nyomtató.

Sűrűbb így?

Igen.

Vagyis nem.

Igazából nem.

Azt hittem, hogy meg fogok bolondulni, hogy ilyen hamar itthon a gyerek, és semmire nem lesz időm. Nos, az élet a legnagyobb tanító (bajuszpödrés ÉS közhelyek) és kiderült, hogy valahogy nekünk jobb így most, sokkal jobban tudom szervezni a dolgaimat és Gergő sem szenved, hogy egész nap velem van itthon, viszont attól sem, hogy egész nap NINCS velem, azaz a bölcsiben van.

Egyelőre most így leszünk, aztán megnézzük a csoda családi napközit Gergőnek, és akkor remélem, hogy ez a rend, amit most leírtam egy picit módosul, és két teljes napom lesz dolgozni. Itthon. Egyedül.

És akkor a hírek:

1., Barnusnak mozog (vagyis mintha mozogna) az egyik alsó foga.

2., Barnus szerelmes. Szívből, kacagósan, olyan “Anya, én őt meg szeretném védeni minden kobrától” és “Nagyon szép, szőke, de a szemgolyóját nem tudom, milyen színű” módon. Róla álmodósan. Nevét leírni megtanulósan.

3., Jövő hét elején jön az agyag, megrendeltem, és még most hétvégén, de legkésőbb kedden itt lesz a gép is.

4., Ma, hirtelen, a semmiből szembejött egy kommunikációs munka, amit nagyon szívesen csinálnék. Nagyon-nagyon-nagyon. Hétvégén megírom a pályázatomat, onnantól már csak csuriba kell tenni az ujjainkat.