tudni kell.

A fiúk AC/DC-t meg ilyen hülyeségeket hallgatnak és borzasztóan élvezik az apjuk műsorát.

Nincs mese, meg kell tanulnom rokkerkedni.

Ebben nincs lágy csípőmozgás, édes ringás.
Nincs tapsolás meg ringatás.

Nincs ebbe lófasz se, amit ismernék.

“Széles terpeszbe kell állni, hogy a többiek, amikor pogóztok, ne rúgják ki a lábadat.” (???wtf??)

“Metálvilla megvan?”

” Fejrázás, hosszú hajjal.” (ááhh, eszembe sem jutott elővenni a rákos voltam, rövid a hajam lemezt. Ez túl komoly ügy. Ez itt nem lehet kifogás.)

” És akkor furakodsz a kezeddel, meg rugdoss a lábaddal”.

“És ordíts.”

“Na ez a rokkerkedés.”

… na ez a rokkerkedés, mondta, aztán visszament, hogy megpucolja az almát Gergőke püréjébe. Folytatta a Thomasos mesét, puszilt beütött térdeket, épített vonatpályát.
Ringatott, pelenkázott, bújt és duruzsolt.

Kicsit azért magasabbra dobta a kölyköket, mint szerintem indokolt lenne.
Mégiscsak rokker, na.