Valaminek a vége, valaminek a kezdete

… azt hiszem végleg betelt a pohár és valószínűleg rámegy egy barátság. Igazából bosszantó ügy, nem nagy horderejű, de pont azt a gombot nyomja meg nálam, amire a legérzékenyebb vagyok: ha valaki nem tartja a határait.

… vasárnap reggel megyünk megnézni egy helyet, ami az elmondás és a képek alapján tökéletes lenne stúdiónak: pont ott, pont úgy és pont olyan, amilyet elképzeltem. Kérdés, hogy meg tudunk-e egyezni, hogy élőben is tökéletes-e és hogy meglesz-e az a szikra, hogy igen, itt szeretnénk dolgozni.

… Barnus élete első levelét írja egy nagyon okos, ügyes, és -milyen lenne, naná!- csodaszép, szintén otthonoktatott kislánynak. Megírtam a levelet, most másolja, kis rajzokat készít hozzá, hétfőn pedig postára is adjuk. Lebeszéltem arról, hogy az alábbiak is bekerüljenek  a levélbe:

• le tudom írni, hogy fos
• „gondoltam, írok neked a gödöllői kastélyról, mert a lányokat érdeklik ezek a szarságok”
• „na mostmár befejezem a levelet, mert anya sorozatot akar nézni és nem hajlandó tovább írni”

illetve nem engedtem, hogy beletegye

• a fél pár zoknit, amit még tévedésből hozott el az oviból, de póni van rajta
• a legyet, amit leütött
• némi szárított vízibolhát, hogy megmutassa, mit eszik a halunk, akit Cápának hívnak.