Olvastam egyszer egy olyan mondást, hogy minden nap tégy valamit, amit a jövőbeni éned megköszön majd neked.
Hát, én befőztem.
Lett töménytelen almalekvár, fahéjas almatöltelék, almás zellerkrém, sűrű és fűszeres almás ivólé… Lassan kész mind az 50 kiló.
Sorokban áll a kamrában az olasz paradicsomszósz, a vadasmártás, a ketchup, a csalamádé. A befőttek, a krémek-kencék-kenőkék, a padlizsános csodák. Roskadozik a polc a lecsók, a sárgabarack, az őszibefőtt és a karácsonyi szószok, édes-savanyú kínai mártás alatt. Rengeteg ötletem van még, de ezek már nem mennyiségi befőzések, hanem amolyan ízes gasztro-kalandozások, úgyhogy már nem sok, nem fárasztó, nem nyűgös.
Egy egész hónap ment el rá. Zömében élveztem,de volt olyan, amikor már a fülemen is zöldség-gyümölcs folyt… de nem bánom, csodás érzés és nagyon megkönnyíti majd a mindennapjaimat.
Tegnap volt az első napom a Műteremben és… hát… nagyon de nagyon olyan érzésem volt, hogy hazataláltam,úgyhogy köszönjük, kérjük,megyek jövő héten is. Ide valamiért nem tudom beszúrni most, de Facebookon mutatom a tegnapi képet 🙂
No Comments