VÍZ

Rák jegyű vagyok, nem élhetek víz nélkül.

… legtöbbször vizet iszunk, most állandóan lúgos vizet vesz Medve nekem. Jó a bőrnek, jó a hajnak, jó a fejfájásra és imádom az ízét – igen, a tiszta víz ízét.

… zuhogott az eső, mentem az autópálya felé, fényesen csillogott az aszfalt, erdő, mező, és ÓRIÁSI pocsolyákba hajtottam bele úgy hatvannal. Ilyen gyermeki örömöt nagyon rég nem éreztem – rosszalkodtam, komiszkodtam, DIREKT belementem és mire elértem a felhajtóig, már fülig ért a szám.

… mindenképp természetes úton szeretnék szülni. Remélem sikerül. Már csak azért is, mert minden évben, amikor ennyire ki vagyok éhezve a napsütésre és a melegre, eszembe jut, ahogy körbeölel a Balaton, ahogy sodródom azon a selymes, lágy, gyönyörű magyar tengeren, ahogy nézem, hogy festi narancsszínűre a tihanyi apátságot az alkonyat. Jaj, de költői vagyok:) … Jaj, de költői az emlék…

VÁSÁRLÁS

Sikerült, sikerült, remek bevásárló körúton voltam ma: vettem átlátszó hajgumit, muffinsütőt, pralinét és Micimackós esernyőt a Sárkány centerben. Regeneráló balzsamot, gyerekfürdetőt és ssebtapaszt a gyógyszertárban, és mindezek után annyira kipurcantam, hogy mióta hazajöttem, csak fekszem, és várom, hogy jöjjön az este és kinyúlhassak, mint a béka.

VÁRAKOZÁS

Parázs vitán vagyunk túl Medvével, igazából egyikünknek sem volt igaza. Én türelmetlen voltam, ő pedig nagyon bumfordi (értitek, na. Kőbunkó, annyira, amennyire csak egy pasi tud bunkó lenni), úgyhogy a mai nap nem feltétlen vonul be a “10 jelenet, amit szívesen előbányászol emlékeidből önmagad megnyugtatására, amikor válik a barátnőd” toplistába…

Szóval várok. Várom, hogy elérjük a 23. terhességi hetet (holnap), hogy elmúljon ez a retek nap (tudom, néha ilyen is van, de akkor is), hogy kiderüljön, milyen lesz Medve új munkája… Várok.

És közben néha kinézek a konyhába, hogy bepakolta-e már magát az a  nyomorult mosogatógép, és minden alkalommal, amikor bemegyek a fürdőszobába, savanyú pofával nyugtázom, hogy nem, a ruhák nem ugrottak be a mosógépbe.