Hónap: 2015. június

Ikea és fürdőruha

Kezdem a fürdőruhával: Misty Bahama mind a három. Kiárusításban vettem, minhárom strapless, azaz pánt nélküli – én ezeket szeretem és hála az égnek, a lumpectomia után is maradt mellem a jobb oldali részbe is. Nagyon kevesen keresik ezt a fazont, valószínű ezért is volt szerencsém: 

  • nincs benne merevítő, emiatt már majdnem mindenkinél kiesik a pixisből
  • azt látom, hogy c kosárnál már igénylik a csajok, hogy legyen valami kötője, ami fenn tartja a fürdőruhát
Szilikon csík rögzíti a helyén, dekoltázst nem csinál, de nagyon szép formát ad, szóval elégedett vagyok.  Az utolsókat hoztam el.
Szennyestartó: az előző otthonunkban apró mozaikos, kék fürdőszobánk volt, az volt igazán az én világom. A kiegészítők mind-mind az Ikea Lillholmen családból jönnek, nagyon szeretem, mert egyszerű, ívelt, kecses, masszív, funkcionális. Elvisz a jelzőhalmozó rendőrség.
Kerestem képet arról a fürdőről, de nem találtam már ezen a gépen, úgyhogy arról nincs, de mutatok képet arról, amit a legjobban fájt otthagyni:
ez a -szerintem- tündéri dekoráció díszítette Barnabás ajtaját, a falon pedig Medve és az Édesanyja, Barnus egy gitáron, Medve kiskorában, Anyukám első osztályos korában. Volt rólam is jó pár, de az itt lemaradt.
Na szóval az a fürdőszobánk, ahova a szennyestartó került zöld. Szeretem, hófehér magasfényű bútorokkal, az elmaradhatatlan Lillholmen cuccokkal időtlen, egyszerű és meglehetősen unalmas 🙂
Nem találtam róla jobb képet, ilyen, de érdekes, hogy térbe állítva nem ennyire indusztriális. Két nagy kosara van, két kicsi, először még reméltem, hogy fehérneműk, fehér ruhák, színes ruhák, lakástextil felosztásban gyűjtjük majd, de ez a remény az első körben elszállt, mint a győzelmi zászló. Oda tuszkoljuk be a ruhát, ahol van még hely 🙂
Változik az előszoba is, nagyon rá is fér: borzasztó szedettvedett és koszos. Nem jutottunk még el odáig, hogy ott kifessünk, ciki, nem ciki, ez van, épp azt a bútort tettük oda, ami máshova nem fért el. 
Múltkor megpillantottuk a tökéletes, medve 48-as cipőit is barátságosan és jótékonyan elnyelő cipős szekrényt. Eredetileg linen drawer néven fut, tehát törölközőket meg ágyneműt kellene benne tartani, de pont nem érdekel, szuper lesz. Tökéletes.
Van egy szép, íves, népies padunk, amellé tökéletes lesz, minden mást meg kiszedünk onnan, csak az előszoba fal marad fenn, mármint az a felszerelhető fa f-a-l (nincs erre más szó, én is meglepődtem), amire az akasztók kerülnek. Az majdnem olyan barna, mint a cipős szekrény teteje, szóval jó kis páros lesznek. 
Most hétvégére még nem lesz kész a festés, de a nyár végéig biztosan meglesz. Barátságos krémszínűt szeretnénk, egy csepp mustárszínnel mélyítve, de nem annyira, hogy sárga legyen a fal, hanem olyan… nem tudom. Majd mutatom, még csak a fejemben van meg.

Mindenféle random – aludni úgysem tudok

  1. Megoldódott a Nagy Óvodai Krízis, ráadásul tök békésen és számomra nagyon elfogadhatóan, heti 3 nap viszem majd a gyereket a tervek szerint, de ez teljesen rugalmas, a többi napokon meg itthon bandázunk.
  2. A jósnő külön bejegyzést érdemel – elképesztő élmény volt. 
  3. Van saját ribizlink és nagyon finom!
  4. Vettem fürdőruhát. Hármat is. Egy tengerész csíkosat (még kis horgony is van rajta), egy málnaszínűt (borzalmas, mindenféle méltóságomtól megfoszt, olyan vagyok benne, mint egy robbanni készülő eper, de kellett. Kellett.) és egy fekete bodycon. Csúcs.
  5. Ezzel a lendülettel beszereztem a legédesebb, leghálásabb anyagú nyári ruhácskát. Rászoktam, hogy itthon is ruhában/szoknyában vagyok. Kényelmes, csajos, felöltözős.
  6. Paradicsomos, aszalt paradicsomos krumplipürét csináltam. Fenomenális volt.
  7. Megvettük az ikeában álmaim szennyestartóját, majd rájöttünk, hogy kettőt kellett volna, mert MÉG EBBEN SEM férünk el. 
  8. Befejeztük a feng shui kommandóm „szerelem, házasság” részét, szuper lett. Most az előszoba van soron.Nem, nem két kristály kitesz, hanem szekrényt bontottunk, átrendeztünk, nagyon jól szórakozunk…
  9. … a kis vírusunk ellenére. Nem is részletezem.
  10. Húsos pitét sütöttem, kitaláltuk a házassági évfordulós ajándékunkat, cd gyűjteményt cseréltem a kocsiban (új kedvencek) és rendbetettem a gyerekek mesekönyves polcait (készül a 10 kedvenc mesekönyvünkről a poszt).
Miről olvasnátok a legszívesebben?
(ha még mindig a kávés beöntés, tökön szúrom magam :D)
Kategóriák
alma meg a fája

Dühös vagyok én nagyon-nagyon csalódott.

Köszönöm, de nem azért írtam be a gyereket ügyeleti időre, mert

  • lusta vagyok
  • zavar Barnabás
  • unatkozna a gyerek
  • rákos voltam és gyenge vagyok
  • mert nem bírok két gyerekkel
  • mert gonosz vagyok
hanem mert dolgozom.
Dolgozó anya és dolgozó apa. 
Mindketten dolgozunk.
Van, hogy hétvégén is.
Egyszerűen döbbenetes, hogy ebben a világban csak az orvos, az auchan pénztáros, a zöldséges, a titkárnő és a tanárnő a dolgozó. Igen, nekünk ilyen munkánk van, de ott kell lenni, tárgyalni kell, megbeszéléseket tartanak és… á, egyszerűen sírni volna kedvem.
Nem szeretem, ha „megengednek” nekem valamit „tekintettel az állapotomra”. Valami olyasmit, ami másnak kérdezés nélkül jár.
Sokat gondolkodom egyébként Gergőke óvoda előkészítős dolgán is: van-e értelme annak, hogy folyamatosan ő legyen a legkisebb a csoportban? Nem tudom, nem hiszem. Csodálatos lett volna, ha az általam legszuperebb pedagógushoz kerül a másik gyerekem is, de nem bármi áron. Pláne nem úgy, hogy valaki sutyiban meg-en-ge-di, mert hát jaj, de nehéz nekünk, és csak most, csak nekünk, nodeaztán.
Nem szeretem az ilyet. Nincs ingyen kenyér, ingyen lehetőség, ingyen menet. Előbb-utóbb mindennek megvan az ára, az élet már csak ilyen. 
Holnap szülői: én egy dolgot fogadtam meg – hogy kussolok. Egyetlen árva szót sem szólok, és megteszem magamnak azt a szívességet, hogy később reagálok.
Dühös vagyok, csalódott és nagyon keserű a szám íze.
Kategóriák
Egyéb

Feng shui

Noha nem hiszek abban, hogy a feng shui a kulcs a boldog élethez, mindenképp hiszek abban, hogy a térrendezés kiemelkedő fontosságú a lakásban.
És ezen a ponton fel is nyeríthetünk a röhögéstől.
A térrendezés alatt az elmúlt négy évben nem azt értettem ugyanis, hogy vajon a fa szélkelepelő vagy a kis csobogó kerüljön a sarokba, hanem hogy leviszi-e Medve a lombvágót abból a kurva nappaliból, vagy lekerül-e végre a fürdőszobából a bútorlazúr a garázsba. 
Lépések, lépések, na.
Mindegy, eljutottunk végre odáig, hogy valóban a térrendezésen törhetem a fejem, és volt egy nagyobb megvilágosodásom is: többféle térrendezési elvet vetettem össze, és rájöttem, hogy az ősi  magyar térrendezési hagyományok és a feng shui iránytű iskolája (nem a bagua, az iránytű!) nagyon sok hasonlóságot hordoznak magukban. 
Szerkesztettem, rajzoltam, szögmértem, iránytűztem, és arra jöttem rá, hogy ez így most pont rossz, ahogy van, minden tökéletesen ellentétes színű/formájú/osztású és nem is érezzük benne jól magunkat.
Nem voltam rest, kifejtettem eme aggodalmamat életem párjának, aki nyugtázta, hogy akupunktúra megy, feng shui jön, majd másnap átrendezte a konyha felőli nappali-étkezőt. Az ottani ülőgarnitúrának lassan mennie kell (darabokban van és 30 éves), de egyelőre nincs pénzünk olyanra, amilyet szeretnénk semmilyenre, úgyhogy marad, de a bordós szőnyeg remek oda, mert déli oldal, föld elem és eleve, ott van a szerelem sarok a házban. Mint megtudtuk.
Lapos bútorok kellenek oda, földszínek, szerelemre utaló jelképek, emberábrázolások. Dombot, tájat, sivatagot ábrázoló művek, úgyhogy a férjem mondta, hogy szerinte fellobban a láng, mint a kurvaélet, ha levesszük a csendéletet és felteszünk helyére egy Lenin a Kaukázusban című opuszt. 
Nem várta meg a válaszomat, vihogva elmenekült.
Gyermeteg lelkű, hasznavehetetlen jószág.
—————
A hálószobánk északnyugati területre esik, ide citromsárga, narancssárga, barna, terracotta színek, agyag, kerámia tárgyak, négyszögletes formák kellenek, ugyanaz, mint a szerelem sarokba úgyhogy tulajdonképpen hagyhatunk mindent úgy, ahogy van.
Medve szerint ez menni fog.
Kategóriák
alma meg a fája

Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény!

Pont azt teszed, amit gondolok: az anyáddal szórakozol!
Hogy a büdös, retkes búbánatban tudsz 5 hete a nyakamon lógni? Hogy a jó nyomorult életbe fertőzöd vissza magad újra és újra, hogy zöld takony jöjjön az orrodból? És mindennek ellenére hogy nem fekszed végig a napot? Miért rohansz, üvöltesz, kellemetlenkedsz, nyígsz, kácsongsz, cucorogsz és rosszalkodsz folyton?
Miért??? 
Jó, rendben, odaülök melléd az ablakba, ha már bábozni nem akarsz, csak előszedetted velem és otthagytál. Okés, megválaszolom ezt a mailt, aztán felülök az ablakba.
Te ne, te ne, te ne röhögj… 
Mit nézel? Igen, ez az eső. Hallod? Kopog. Kipp-kopp, pliccs-placcs, tiszta víz minden. Oké, már mindegy, dugjuk ki a kezünket. Majd legfeljebb megint éjszaka dolgozom…
Dugjuk csak ki: látod? Eső.
Ilyen az eső illata. Ilyenkor a szomjas virágok inni kapnak, a szőke kisgyerekek orra pedig nedves lesz, mint a kutyáké.
Gyere, na, ide tesszük a párnát, hajtsd ide a fejed. Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Szeretem a meleg kis testedet, szeretem a párnás kis kezedet, szeretem a gyönyörű szempilláidat, végig is puszmákolom őket. 
Bocs, ezt fel kell vennem, de közben simogatlak, simogatlak, csak maradj csendben.
Nna, ez jól ment, ügyes voltál.
Almát kérsz? Várj, hátha elérek az asztalig a lábammal, és valahogy meg tudom markolni a kis műanyag edényt, amiben az alma van. Vicces, ugye? Na próbáld te is, így, igen, mozgasd azokat a kis hurkás görcs lábujjaidat.
Gyere, na.
Hát beszéljünk komolyan: itt ragadsz velem? Ezt akarod? Mert én… én… én… 
… én is.
Ne félj, nem bánatomban sírok, csak nagyon nehéz a szívem. Zsákutcába futottam veled, és ennek véget kell vetni.
Köszönöm a zsepit. Kifújjuk, így ni. Na. Látod? Már vége is.
Na figyelj, Rumcájsz, kössünk alkut: legyen 3 nap. Muszáj, Gerusz, és még így is nehéz lesz: éjszakába nyúló gépelések, zsúfolt, munkával teli gyerekmentes napok, találkozók és átvirrasztott-szerkesztett-szövegírós hajnalok.
Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény! Segíts nekem, hogy  jó legyen, hogy jó lehessen, hogy jó lehessek neked. 
Segíts, hogy jó anyukád lehessek.
Na gyere, adj egy puszit és hallgassuk tovább az esőt, szagolgassuk egymást és hajoljunk olyan közel, hogy összekuszálódjanak a szempilláink. Gyere, Kismackó, szórakozz az anyáddal.
És ne haragudj, hogy kitúrtalak itthonról akkor, amikor még nem voltál készen rá.
Kategóriák
Egyéb

Eszünk – főzünk – jegyzetelek

 Annyira nagyon akartunk bundás kenyeret enni, hogy ihaj! Neki is álltam, és igen, tejmentesen, gluténmentesen is nagyon finom lett. Finom, ropogós, klasszikus.

Tavaly Kriszta barátnőm mutatott egy paradicsomos pite receptet, onnan jutott eszembe ez a vajas tésztás lepény. Emlékeztem, hogy az kakukkfüves volt, úgyhogy tettem a lepényre is. Soha többé nem veszek itthonra kakukkfüvet. Értem én, hogy provansz, de nem szeretem, nem szeretjük.

Ez pedig a méregdrága ünnepi tonhalsteak, kókuszzsírban-vajban (vajat lehet, ha tisztított vaj /ghee/ akkor még jobb).
———–
Egyébként ma csodálkozom és bosszankodom – valamit nagyon rosszul kommunikálhattunk az óvodában, ugyanis egyértelműen kiderült, hogy azt hiszik, hogy én nem dolgozom, hanem gyesen vagyok.
„A dolgozó anyukák” és a „dolgozó anyukák gyerekei” azok én vagyok, mi vagyunk, a mi családunk, a mi gyerekeink.
Csütörtökön megyek szülőire, ott remélem ez tisztázódik, mert nekem nagyon kellemetlen.
Kategóriák
Egyéb

Világvége. Na jó, nem. Csak hétvége.

Pénteken még egész jó volt a helyzet: délutánra összekapartam Barnabást, hogy az ovis évzárón ott tudjon lenni, és ismét elámultam, hogy így is lehet óvodát, oktatást, gyereknevelést. Bámulatos, hogy egy órás műsort ilyen kicsi gyerekekkel, ilyen flottul és ekkora szeretettel le tudnak vezényelni!
Éppen vége lett, amikor ránéztem a telefonomra, és a „nem értem oda, mert leállt a kocsi, vontatni kell” üzenet fogadott.
Szürkebarát kinyúlt.
Gyorsan a kocsiba be, haza, gyerek ki, anyu hála az égnek épp nálunk, mi ketten el, elvontattam Medvét a szerelőig. A harmadik kanyarban szakadt le a kipufogóm, úgyhogy a két beteg kocsival leparkoltunk, ekkor még megpróbálta beindítani a Land Rovert Ádám, hogy na akkor hátha, de nem, sőt, még egy hangos ccccsssszzzzz kíséretében leeresztett a kerék is. Vége a guminak is.
Szombaton Gergő magára rántotta a fürdőszoba szekrényt, itt erősen térdre estem imádkozni, hogy nem halt meg, ugyanis körülötte sebbenzin, alkohol, hidrogén peroxid csapódott a földnek, és az ajtó fogta meg a szekrényt, hogy ne lapítsa szét a gyereket.
Délután fejjel nekiesett a lépcsőnek, este pedig az én lábamat csípte meg egy pók: ödéma, lilulás, minden.
Vasárnap Könyvhét, Barnabással mentem, de egész jó volt, nyugodtan tudtam dolgozni, nagyon rendesen viselkedett, nem volt vele semmi baj, szerintem érezte, hogy ez több kettőnél már.
Úgyhogy most a rendkívül sportos, túraautó hangú Imrével járunk, és talán már holnap mennek a gyerekek oviba-bölcsibe, én pedig dolgozom, dolgozom, dolgozom.
Szuper volt egyébként, mert találkoztam a kiadómmal is, átbeszéltük a dolgokat, elmondtam, hogy haladok és egy biztató mosoly illetve egy „ahogy az angolok mondanák, take your time, dear” volt a válasz.
Ezt a nyomás nélküli hozzáállást nagyon de nagyon szeretem.

Akupunktúra

Ha most kellene dönteni, azt mondanám, hogy nem az én utam.

A vizsgálat teljesen a keleti gyógyítás rituáléja szerint zajlott, elmondtam, hogy műtét volt, 6 kemó, 3 sugár, triple neg, grade 3, Ki: 45%, és minden más adatot. Elmondtam, hogy hogyan diétázunk, megmutattam a nyelvem, megmérték a vérnyomásom, kitapogatta a pulzusom, majd elmondta, hogy a máj pontokat, a vese pontokat és a slaktalanító pontokat fogja stimulálni.
S lőn.
Éreztem, bizsergett, volt tompa nyomás, ahova beszúrta a tűt, Kimeredt szemmel néztem a plafonon a sarokban lévő orbitális pókhálót miközben Barnabás (akit nem tudtam nem vinni), megköpölyözte magát odakint a kezelő előtt és jókat röhögtek az asszisztens-tolmáccsal, majd bejött 3 köpölyakármivel magán, hogy ő most transformers.
Kiszedték a tűt, kifizettem a kezelést, kifizettem a gyógynövényket, majd be is írtak a következőre, én pedig nem tudom, hogy lemondom-e, vagy nem. 
Nem tudom, tényleg nem.
Barátságos volt az orvos és a diagnózisból is kiderült, hogy tulajdonképpen olyan irtózatosan sok javítani való most nincs rajtam, csupán a májat és a vesét, illetve az anyagcserét kell stimulálni, továbbá a stresszt csökkenteni – ha van. Mondtam a petefészkeket is, ott maradt egy kis gyulladás, de úgy fest, a ciszta kiürült, a lázam lement, az egyetlen rossz dolog ebben a ciszta ürülésben az volt, hogy elmaradt ezen a héten a kedvenc barátcsalád-családbarát bolondjaimmal a találkozóm. 
Szóval most nincs akut gond. Bementem a nőgyógyászhoz is, minden oké, túl vagyunk a nehezén, el lehet (és el kell) kezdeni terhelni, mozogni.
Vége van.
Az akupunktúra nagy kérdés marad számomra, de most azt érzem, hogy helyette inkább másik filctollat választok a dobozból.

Felemás

Ott helyben el is olvastam, és a döbbenetesen szép képeken túl csak annyit érzékeltem a könyvből, hogy nagyon nem az én szám íze szerint íródott.
Az „egyébként pár év múlva még lehet kisbabája anyunak, akit szoptathat” a „rák? pedig nem is voltunk tengerparton!” számomra döbbenetes.
Értem, hogy nagyon gyereknek érthető módon akarták tálalni a témát, de szerintem ez nem sikerült, én nem éreztem megkönnyebbülést és ha el kellene magyaráznom a gyerekemnek, hogy mi a rák, a mellrák, nem ez a könyv lenne a társam benne.
Ezzel együtt elismerem, hogy hiánypótló és hogy nagy segítség lehet ott, ahol a szülők szavak nélkül maradtak, de a csodálatosan szép rajzokon túl a szöveg és maga a történetmesélés nekem nem tetszett.
„A törött tányérból is lehet enni és abból is finom az étel” hasonlat pedig egyszerre csalt könnyeket a szemembe (hisz valamelyest igaz, szép, persze, hogyne), és csóváltam a fejem, hogy tényleg egy ilyen sztoriban a gyerek számára ez kell hogy legyen a lényeg, hogy de anya azért még szép és egész attól, hogy EGY MELLE VAN? 
Ezt külön mondani kell?
———
Mindennek ellenére kell, fontos könyv, jobb mint a semmi. 
Csak valamiért velem nem rezonált.
———

És gyönyörű. Meg kell hagyni, gyönyörű.

Kategóriák
Egyéb

Hogy mi milyen boldog család vagyunk!

Nem.
Nem vagyunk azok, legalábbis most nagyon nem. Most kifejezetten szarul vagyunk és nehéz nekünk, nagyon sokat veszekszünk, ugyanis Gergőke immáron két és fél hete itthon van, és ma reggel megint cseppkő méretű zöld fika jött az orrából. Visszafertőződött, de inkább azt mondanám, hogy meg sem gyógyult.
Újabb antibiotikum kúrát nem lenne már szerencsés (kettőt kapott), és szemmel láthatóan valami olyasmi van benne, ami röhög az antibiotikum láttán.
Tenyésztést fogok kérni, mert ez így tarthatatlan.
Mindegy, nem lázas, nem fáj a füle, nem semmi, úgyhogy ő aztán jön-megy és csinálja a dolgát.
Tányért tör, ablakot nyit, felmászik a sima radiátoron, bemászik a kádba, beleül a vécébe. Tombol, tör-zúz, unatkozik. 
Nem érdekes sem a kisvonat, sem a  mese, szarik bele a vetítésbe és a bár-mi-fé-le játékba.
Eszméletlenül örülnék, ha a gyerekem tv függő lenne. Óriási sopánkodással tudnám ecsetelni, hogy jaj, hogy elszaladt az idő, hipp-hopp eltelt másfél óra, de nem, 3(!) percnél tovább nem köti le a tévé.
Percenként emelem a dózist, mintha kokainra szoktatnám a gyereket, de nem akar, nem tévézik, én pedig lassan megőrülők, hogy állandó sírásban, visításban, verekedésben, veszekedésben élek/dolgozom/létezem.
Veszekedést mondtam? Ó, igen, Barnabás ugyanúgy köhög.
Naponta ágyhúzás, matracfertőtlenítés, grapefruitmag csepp, nyírfakivonat, c-vitamin, magnézium, immunerősítő. A diétának hála, egy-egy ilyen betegség már csak az agyforgácsoló kategóriába esik, de a szteroid, a kórház és az infúzió már nem része a repertoárnak úgy, ahogy Barnusnál voltak.
Cafrangokban lógnak az idegeim, az idegeink, már minden különösebb ok nélkül sírok, és igen, vannak sokkal rosszabb napok, mint a tegnapi, amikor Medve kezdett el üvöltözni, hogy nem bírja tovább.
Nem bírja tovább, gyógyuljak már meg, bírjak már annyit, mint előtte és hogy ő semmit nem akar csak egyedül lenni.
Én ezt megértem, mégis borzalmas hallani, hogy szabadulna tőlünk, mert elege van. Nekem is elegem van, elegem van ebből az egészből, de ez van, ez az életünk, nem tudunk ebben most előre lépni.
Tesszük a dolgunkat, hol az egyikünk stabilabb lelkileg, hol a másikunk, de szakad a cérna és most már mindketten sírunk, megyünk tovább a vízszintesen eső hóban és várjuk, hogy jobb legyen.
Drukkoljatok és gondoljatok ránk, hogy talpon maradjunk.