Hónap: 2015. július

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – változás

Egész hétvégén a változást tapasztaltuk meg.

Könnyes búcsút százéves, elkorhadt bútoroktól. Álmoktól, cégtábláktól, csavaroktól, eszközöktől. Búcsú soha be nem teljesedett álmoktól, fiatalságtól, illúzióktól.
Mindez azért, hogy helyet kaphassanak a mi álmaink: nagy összebújások, napsütötte bőr, homokos talpak és nagy kirándulások.
Festett kavicsok, beszélgetések, bográcsozások.

Nekünk is el kellett engedni a legalsó szint emlékeit. Búcsúztunk a „majd ha ott tartunk”-tól és a „hátha még egyszer arra visz az élet”-től, magunk mögött hagytuk a „jó lesz még valamire”-t és a „majd jövőre, ha….”-t.

Kriszta barátnőm kérdezte, hogy vajon miért kapjuk meg harmadszorra is ugyanazt a feladatot: más életét rendszerezni, más élete munkáját lezárni, úrrá lenni a káoszon?
Sok oka lehet, de számomra a legfontosabb üzenet talán mégis az, hogy meg kell tanulnunk a híres-nevezetes hurrikán szabályt: ha jön a vihar és három dolgot foghatsz meg, mihez ragaszkodsz?

Érdekes, hogy ugyanazokat a dolgokat írtuk fel a papírra Medvével:

  1. egymás
  2. a kis családunk egysége
  3. az otthonunk
Minden más nem a mi hatáskörünk, vagy ha igen, akkor… bocs, de mi akkor is ezt a hármat fogjuk, és csak reméljük, hogy más is belefér még a védett zónába.
Aminek mennie kell, azt viszi a szél, aminek maradnia, annak meg lesz helye. 
Én nem vagyok a változások embere – nagyon nem. Most is lassan megy, lépésenként, de legalább már megy, már nem fáj, már nem okoz annyi álmatlan éjszakát.
Megtanultam. Háromból ment, de sikerült 🙂

——————-

Kategóriák
Egyéb

Jaj,kezdődik – és folyamatosan frissül, szóval nézz vissza többször

  • mindjárt ideér a 60 kiló farhát a kutyáknak, azt meg kell főzni, le kell fagyasztani
  • közben Medve elment a teherautóért
  • … és bepakolja a bútorokat
  • majd hazajön, és bepakoljuk a többi motyót
  • Gergő kiütéses és hőemelkedéses, jó lenne tudni, hogy mitől, úgyhogy lehet, hogy be kell vinnem a doktornénihez
  • holnap reggel indulnánk a Balcsira…
  • … ha nem lenne nekem időpontom konzultációra
  • … és ha Gergőt engedi az orvos.
  • ha odaérünk, akkor takarítás, lomtalanítás és súrolás
  • két gyerekkel.
  • alig várom a hétfőt.
péntek 17:30 – kiderült, hogy nincs kipakolva semmi de semmi a legalsó szintről, ahova mi épp berendezkednénk ezen a hétvégén. Semmi. Tele van. Raktár. Nekünk kell kipakolni.
péntek 21:35 – legyűrtem a kurva kutyakaját. Hat-van ki-ló. Azt hittem megbolondulok. Pláne, hogy Gergő és Barnus ott sertepertéltek.
hétfő 8:49 – borzalmas volt. Nagyon-nagyon fáradt vagyok, nem emlékszem rá, hogy mikor voltam ennyit talpon utoljára.
Kipakoltuk a lomokat, bepakoltuk a bútorokat. A fiúk szobája van a legrosszabb állapotban, ott padló sincs, csak le van betonozva.
A konyha viszonylag oké, bár dobtam ki 5 éve lejárt perecet, fekete penészes tormát, és amit összetakarítottam… hát, az nem egyszerű. De kész.
Hátra van (takarítás szempontjából) a vécé, ahhoz hozzá sem volt lelkierőm, egyszerűen nem, nem, nem. Így is egész nap súroltam. Nem lemostam, hanem sú-rol-tam.
Súroltam az ajtókat, súroltam a korlátot, súroltam az ablakpárkányt, súroltam a konyhapultot. Minden elvadult, elburjánzott a kertben is, a házban is, szóval…

Jó az, hogy rengeteg holmit lenn tudtam hagyni, szépen befért (ó, bőven!), minden a szekrénybe, úgyhogy más van lenn törölköző, ágynemű, ruhák, ilyesmi.

A legnagyobb fejtörést a fiúk szobája okozza, ami sajnos annyira kicsi, hogy a két felnőtt ágy franciaágyként fér el benne, és slussz, tele a szoba. Még egy egyméteres sáv van az ágyak előtt, ahogy belépünk, de kész, az egész szoba maga a dupla ágy.
Száraz, nem dohos, frissen van meszelve, de hát bizony több, mint rusztikus, na. A jó hír, hogy nem kell kímélni a falakat. Egyáltalán. Festhetünk, rajzolhatunk, szabadon alkothatunk az egész falfelüretre, és én ebben már látom a kihívást… nagyon is!

Kategóriák
alma meg a fája

Vegyes vágott ;)

Elképesztő mennyiségű póló-nyaklánc tutorial van a Pinteresten. A legtöbbje színben és formában nálam az „indokolatlan” kategóriába esik, de ha a túlzást lenyesem, akkor a tökéletes kiegészítő a farmer-papucs-trikó nyári mesterhármashoz. Karkötőként meg pláne.
Onnan jutott újra az eszembe, hogy tegnap a Kobuciban voltunk egy hirtelen felindulásból elkövetett felnőtt, csak-mi-ketten este keretében, és egy lány nyakában egy csodás türkiz színű ilyesmi ékszert láttam. Tök egyszerű volt, de nagyon feldobta az egész összhatást.
Egyébként Créme de la pop koncert volt, és nem, nem tudatlanságból hagyom figyelmen kívül, hogy az „e” betűn másmerre dől az ékezet, hanem lustaságból. Olasz szakos bölcsészként frankón vágom az accento grave és az accento acuto közti különbséget – valszeg ez a francia nyelvben is elég fontos.
A koncert remek volt, zeneileg szuper, szórakoztató, profi, aztán színpadra lépett Csobot Adél.

Nem voltak sokan, úgyhogy ültünk, ölelgettük egymást és csak örültünk, hogy vagyunk egymásnak, hogy összetartozunk és persze annak is, hogy micsoda béke van…
… amíg össze nem vesztünk hazafelé a kocsiban azon, hogy
1., ki éhesebb
2., mit együnk.
Házasság ez, na.

Ma egész álló nap takarítottam és pakoltam a visszük-a-Balcsira pakkot. Nagyon vicces, hogy egy egészen új otthont rendezünk be ott, és mindaz, amit eddig vinni kellett, abból most egy kell oda is.
Ilyen csomagok például a

  • törölköző, konyharuha, ágynemű, terítő
  • sampon, tusfürdő, dezodor
  • gyógyszerek, sebtapasz, inhalátor
  • papucs, úszógumi, homokozólapátok (ha egy van, háború van)
Aztán van, ami feleződik/harmadolódik, azaz egy része (ami itthon kihasználatlan), az megy oda
  • zsírkréta, színes ceruza, filctoll
  • legó, fa vonatsín, playmobil
… és így tovább.
Barnabás ezeket a könyveket kapta a névnapjára (jó rég volt, de mivel mindenkitől kap ajándékot, tök fölösleges egyszerre odaadni neki), ott várják majd az ágyon, és remélem, örökké tartó kölcsönös szerelembe esik a Balatonnal ugyanúgy, mint mi. Van ragyogóbb, kékebb, sósabb, hangosabb, homokos, pálmafás… de olyan selymes, olyan gyógyító és olyan kedves, mint a Balaton, nincs mégegy.

Remélem tetszik majd nekik. Gergőt mondjuk még tökéletesen hidegen hagyja majd, ez tuti. Most például, hogy tombol a vihar, Anyu mondta, hogy ő törölgette a szoba közepéről a vizet, Barnabás védte a várat/a Gergőt/ a mindenbármit, Gergőt pedig egyedül az érdekelte, hogy van-e kaja. De az nagyon.
Mi pedig összenevettünk Ádámmal. Ó, igen. Ez annyira de annyira Gergő. Többször írtam, de így két évesen is nagyon igaz rá: mintha saját napocskája lenne, ami mosolyog rá. 
Tűzrőlpattant, eleven, szőke, kékszemű. Ha szín lenne, ragyogó, meleg, aranyfényű sárga lenne…:) Kivéve amikor fehér. Valahogy így:

Jaj, és hogy miért vegyes vágott? Mert vegyes vágott savanyúságot és kovászos uborkát készítek holnap. Előbbit ecet nélkül, utóbbit tejsavas erjedés nélkül. A gluténmentes krumplis, gm kenyér, stb. nekünk nem jó, a mi diétánk a tejsavas erjedést sem engedi.
Hozzam a receptet?

Ülsz? Jól ülsz? Na figyelj:

megrendeltem a gabonaőrlő malmot, ki is hozta ma a futár, és mikor kinyitottuk a dobozt.
Piffeny, Éva, Piros, figyeljetek, ez tetszeni fog:

Ezt találtuk benne. Ezek után hamar összeraktam, hogy mi történhetett, ugyanis mi NEM a bionom.hu-ról vettük ezt a malmot, szóval csak úgy kerülhetett a dobozra az ő matricájuk, ha onnan volt visszáru, amit visszaküldtek az anyacéghez.

És innentől nem értem, hogy mire gondolhatott a költő.
– Te Sanyi, figyeljmá’, van egy megrendelésünk Arabella bükk malomra. Van?
– Nincsen, de visszáruztak egyet a Bionomból, alul vágd fel a csomagot, rakd bele a szállítót meg a számlát, oszt jó az, wazze.

Így lehetett?

Mindegy, Medve telefonált, és bár nem hallottam a teljes beszélgetést, de a foszlányok alapján az alábbiak merül(het)tek fel:

  • Biztos a kollégája próbálta ki összeszerelés után, azért meg nem tud felelősséget vállalni
  • Miért, KÉRTE külön a felesége, hogy ÚJ legyen??
  • a bionomnál úgysem őrölnek vele gluténtartalmút, vagy legalábbis nem hiszi, de ha igen, az biztos bio
  • végülis ugyanúgy őröl, nem érti, mi a baj
Hát így. Ha legközelebb rendelnék a Tchiboból például, akkor el ne felejtsem megírni, hogy olyan kávét küldjenek, ami nincs felbontva, vagy olyan bugyit, ami nem szaros. Ha meg mondjuk a Philipstől rendelnék botmixert, akkor emeljem ki, hogy újat kérek, vagy ha már balga módon elfelejtettem, akkor vessek magamra, miközben tisztogatom a rászáradt spenótot.

Hétindító, feladatkitűző

Szerencsénk volt, ó, de mekkora! Gyakorlatilag megoldódott a bútor kérdés, lesz kanapénk (ággyá alakítható) és a gyerekeknek is egyforma ágy. Kisasztal, éjjeli szekrény és ruhásszekrény is, ráadásul nagyon-nagyon szép minden!
Megmondom őszintén, hogy nagyon nem lett volna kedvem a raklapokkal bajlódni, és bár a célnak megfelelt volna, lássuk be, azért az mégsem az igazi.
1., Pakolom a mit-vigyünk-a-Balcsira ládákat: pokrócok, ágytakarók, tálca, mécses, viharlámpa, minden-minden olyan holmi, ami a pincében várta, hogy egyszer majd sorra kerüljön. Leviszem a kenyérsütőmet is majd meg a malmot is (a héten megvesszük, gyönyörű), a rizsfőzőmet és a bormixert. Képeket, tükröt, állandó fogkefét, tusfürdőket, vécészűkítőt. Szőnyegeket, ágyneműt, törölközőket, könnyű takarókat.
Érdekes ez a változás és nagyon igaz, hogy olyan, mint egy dominó: nagy szanálás indult a pincében, újra átnézem a gardróbot is. Zsákok telnek a charity shop számára, kincseket találok és rengeteg emlék előjön (a szalagavatós ruhám! a vajúdós hálóingem! az egyetemi táskám!) és mennek is tovább. 
Mindig felteszem azt a kérdést magamnak, amit az asztrológustól hallottam: ha jönne egy szélvihar és elfújna mindent, ebbe belekapaszkodnék? Ha a válasz nem, akkor huss, menjen. És legtöbbször menjen. Ha jönne a szélvihar, akkor a családomba, a hitembe és az otthonunkba kapaszkodnék. Minden mást vihetne a vihar, nekem ez kellene (Tipikus Rák, tudom.Uncsi.)
2., Megtaláltam a nem működő e-könyv olvasómat. Garancia már nincs rá, a képernyő lefagyott, ezt a típust már nem javítják. Kész voltam kidobni, ám még előtte elmerengtem az utolsó oldalon, ami a világért nem akart letörlődni a képernyőről. Átolvastam, és végigsimítottam a képernyőt, aztán elindultam a kuka felé. Mire odaértem, már kikapcsolt. Megnyomtam a gombot, bekapcsolt. Hiba nélkül működik. A fene se érti így két év után, de örülök nagyon 🙂
Most -ha eljutok odáig- szeretném feltölteni Kiadós könyvekkel. Így is-úgy is olvasnom kell, legalább nem kell annyit cipelnem.

3., Juj, a legjobbat majdnem kihagytam: szerdán megyek Niára!

4., Össze kellene állítanom a balatoni könyvtárat. Van egy csomó olyan könyv, aminek itthon nem igazán veszem hasznát, de ott nagyon jó lenne (túraútvonal könyvek, Balaton körüli kiránduló útvonalak, látnivalók, duplán megvett/Ádámnak és nekem is megvolt/aktuális kedvenc mesekönyvek.)
5.., Be kell szereznem valami visszérre való lábápoló olajat. Igaz, sokkal jobb most a lábam, mint az elmúlt években volt, de a nagy meleg kikészíti az ereket, ezekről pedig nagyon jókat olvastam, de kíváncsi vagyok, hogy van-e valamelyikőtöknek tapasztalata, hogy mi az, ami tényleg működik
Stadelmann-féle olaj

 Argital dinamizált olaj
Weleda visszér olaj
Valaki? Bármilyen tapasztalat?
Kategóriák
Egyéb

Csodálatos hétvégénk volt.

Na jó, ez kamu. Egy taliga szar volt az egész. Elfogyott a csí vagy a fló, nem áramlott a szeretet, ha pedig ennél is pontosabb képet szeretnék nyújtani, akkor azt mondom, hogy öltük egymást Medvével. 
Konkrétan.
Mikor induljunk nyaralni, min alszanak majd a gyerekek, demiértnemtudtadelintézni, hogyleszinternet, deahhozhűségnyilatkozat, azmegcsakkétgiga.
(tényleg, erre van jó megoldás, Balaton Bébik? Pár hónapos korlátlan internet?)
—————
Egész hétvégén veszekedtünk, marakodtunk, perlekedtünk a semmi és a minden miatt… borzalmas. Tényleg.
Ráadásul az Ég küldött nekem egy asztrológiai elemzést (ajándékba kaptam), és az egyik alappillére az elemzésnek az volt, hogy (figyelj!) kar-mi-kus kapcsolatban vagyunk Medvével, már előző életeinkben (azért ezt tessék fenntartásokkal kezelni) is házastársak voltunk, és a következőkben is azok leszünk, őrült nagy szerelem, őserő szintű összetartozás, öröm-bódottá-együtt fejlődés, ilyenek.
Hazarobogtam, ő dolgozott.
– Te figyelj, képzeld el, mi volt az…
– Nyuszkó, dolgozom
– … az asztroló… oké, ha ENNYIRE NEM ÉRDEKEL, akkor nem mondom.
– Jó.
– Az asztrológust.
– Hm? Miva’?
– Az asztrológust nem mondom. Ha ennyire nincs a karmikus házastársadra időd, akkor dolgozz.
– Jó.
– … dolgozz, és el sem mondom a LÉNYEGET.
– Nyuszkó, mit akarsz mondani? Ötödszörre állok neki a mondatnak.
– A karmikuskozmikust. Nem mondom el. Furdaljon a kíváncsiság.
– Ööö…
– Nem, nem. Ne is kérdezd a nagy titkokat. 
– Mondd már.
– Nem.
– Akkor nem? Elkezdhetek dolgozni?
– Igen, de akkor sosem tudod meg.
– Bazdmeg, mondd már, mert nem bírod ki.
– Nem.
– NYUSZ-KÓ! A kurva életbe már, na. Akkor visszamegyek dolgozni.
– Csak menj. Ne számítson, mennyire bántasz meg az ÉRDEKTELENSÉGEDDEL. A FAGYOS érdektelenségeddel. Pedig karmikus a kapcsolatunk. Életeken átnyúló, még a jövőben is.
– Igen? Fasza. Akkor majd elmondod a KÖVETKEZŐ házasságunkban!!! Hagysz már végre dolgozni???
Igen. Határozottan a Csillagainkban a hiba.
Kategóriák
Egyéb

Új terv, új projekt

Eljött ez a pont is: a család balatoni nyaralójában megkaptuk az legalsó szintet. Berendezhetjük, átalakíthatjuk és létrehozhatunk benne egy olyan közeget, ami a kis családunkról szól.

Nem máshoz mehetünk nyaralni, hanem a saját kis birodalmunkba.

Ez tök jó.
Csak nincs pénzünk felújításra.
Erre most egyáltalán.

Itt régen söröző volt, ipari kőburkolat van a padlón, megvan a régi bárpult, a söntés. Van fiú és lányvécé, a konyha komplett és nagyon jól felszerelt.

Egy nagy helyiség (vendégtér) és egy kartár (full tele van:)) plusz egy mosogatóhelyiség (régen szoba volt, de anno az ÁNTSZ határozata úgy szólt, hogy a mosogató nem érintkezhet a konyhával, úgyhogy most csak az udvarról lehet abba fél kamrányi helyiségbe bejutni.

No.

Nem vagyok egy barkácsolós DIY csaj. A bútorfestés, szerelés, újrahasznosítás egyáltalán nem az én világom, de… hát, most majd az lesz.

Összevissza lesz, az itthonról összegyűjtött, pincében kallódó, egymáshoz nem illő anyagokkal, színekkel, stílusokkal (már ha egy 40 éves szoci könyvespolcnak van olyanja) indulunk… aztán majd kialakul.
Majdcsak kialakul.

Pinterest – ezeken akadt meg mostanában a szemem

Nagyon tetszik. Nap és Hold hímzésminta.
Lemaradtam a Cirrhopprecycle workshopról, viszont a csodaszép karkötőkről még nem tettem le. Ezek olyan igaz nyári, farmer, póló, Converse darabok… apropó Converse:

Pirosat szeretnék és magasszárút. Abban van a vitamin:)

Ó, jaj, egy ilyet úgy el tudnék képzelni a terasz alá. Nagyon a jövő zenéje, egyelőre semmi esély, előbb ablakcsere, konyha bővítése, tetőszigetelés… ilyenek vannak terítéken.

Zen firkák. Hihetetlenül kikapcsol, a színes változat pedig még a felnőtt színezők hatásmechanizmusát is behozza: totál elmélyülés, kikapcsolás.

Még a nyáron hímzek egy pitypangot. Csodás óarany hímzőfonalat találtam egy irdatlan nagy kupac legó alatt. Hm. Gergő.

Juj, ez nagyon tetszett: én mondjuk színes gyömölcsmosókban tárolom a levegőzni vágyó zöldségeket, de sokszor nem elég, mert kicsik a tálak. Ebben elférne, aminek el kell.

Kategóriák
alma meg a fája

Waldorf

A döntés (nagyon) nem született meg egyik napról a másikra, sőt…! Tökéletesen ellene voltam több szempontból is.
Be kell állnia a sorba, kell az a kerettanterv, mi is felnőttünk valahogy, hogy megy így egyetemre, legyen két diplomája, egyébként is a régi-jól-bevált a biztos.
Egy dolgot hagytam ki a számításból (de azt teljesen): a gyereket.
Barnabás egészen pici kora óta… olyan ábrándos. Képekben gondolkodik, ritmusra kel fel, dalol, mondókázik, és én ennek nagyon örültem, boldog voltam, hogy olyan kis kreatív(ka) és ez milyen jó lesz, mert szépen fest(eget). De ennyi.
A legtöbb szülő valóban ennyit lát/hall/érzékel a Waldorf pedagógiából: művészkedik, festeget, lóg. Nincs házi feladat, ezeknek még könyveik sincsenek, sőt, előbb olvasni tanulnak meg, de azt is később, mint a többiek, aztán írni, de lehet még azt sem, jaj. Túrják az iskola kertjét, nemezelnek, euritmiáznak, az egész egy nagy hippi-bohóckodás, semmi több.
Szilárd elképzelésem volt, hogy a környékbeli iskolákból hova menjen Barnabás, de igazán sosem éreztem komfortosnak az elképzelésemet, pedig benne volt a mindennapjainkban a téma, ugyanis Barnus csoportjának a kétharmada nagycsoportos volt, ők suliba mentek, és a 9 középsős egészen közelről hallgatta végig a ki-melyik-suliba-megy kérdést.
A kocsiban ültünk, mentünk Anyukáméktól haza, amikor egy piros lámpánál váratlanul kibökte:
– Anya, én milyen iskolába megyek majd?
– Hát, amilyet majd jónak találunk, gondolom. – feleltem bizonytalanul. – Miért, milyet szeretnél?
– Szeretnék megtanulni írni és olvasni. Számolni. Szerelni, mint Apa, hogy mindent meg tudjak szerelni a ház körül. Festeni, dalolni, mondókázni. Sokat meg szeretnék tanulni a meggyfámról, a világról.
– Oké, de ez azért kevés lesz. Mert mi lesz a…
… és tényleg. Mi lesz a…?
És nem tudtam folytatni.
– Barnus, Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
– Nem tudom. Lehet, hogy világhírű szakács és mindenkit így fogok etetni, ahogy mi eszünk. Vagy az is lehet, hogy lovas tanyát szeretnék majd és akkor oda járhatnának a gyerekek lovagolni. Vagy lehet, hogy lesz egy kicsi boltom, tele csodaszép holmival, amiket én csinálok majd és az emberek pedig messzi földről eljönnek hozzám. Vagy cirkuszigazgató.
Hm. Sehol nem volt benne, hogy key account manager vagy sales executive.
Valóban, azt el kellett engedni, hogy a kerettantervből kevesebbet és más struktúrában tanul meg. Azt viszont üdvözölni kell, hogy rengeteg olyan készségre és képességre tesz szert, amit egy hagyományos iskolában majdhogynem biztosan nem fejlesztenek (tudatosan):
  • megtanult egy adott témát/projektet felépíteni
  • csapatban és egyedül is dolgozni
  • ok-okozatot tantárgyak között is felfedezni
  • érvelni, sok ember előtt beszélni, gondolatait szóban, képben, írásban kifejezni
  • testtudatot kap, elismerik az érzelmi intelligencia/együttműködési készség/lelki stabilitás fontosságát, mert nézeteik szerint ez az alapja egy sikeres karriernek, embernek, családi életnek.
A legnagyobb ellenállás az a folyton kattogó mondat volt, amit egy olyan valaki mondott, akinek a szavára nagyon adok és a véleménye mérvadó számomra: nem jó ez a nagy szabadság. 
Nem jó ez a nagy szabadság.
A téma pihent, aztán pár hét múlva újra megtalált: teljesen véletlenül estem be egy Waldorf előadásra, és a kezdeti ficergés után azt vettem észre, hogy bólogatok. Igen, ez Barnabás. EZ Barnabás.
Beszélgetés waldorfos szülőkkel. 
Előadás.
Beszélgetések waldorfos pedagógusokkal.
Tanulmányozás, olvasás, még több ismeret.
Igen, ez Barnabás. Nem én, az én elvárásaim, az én neki szánt jövőképem, az én álmaim, az én vágyaim, hanem Barnabás. Ez ő. Ez neki való.
Vannak bennem kérdések, kérdőjelek, de teljesen biztos vagyok benne, hogy azzal, amit itthon világnézetként kap egy kerek egésszé formálódik a történet. Nem „valamilyen” lesz a kettő egysége, amilyenné majd Barnabás formálódik, hanem ha most összeadom és szerves egységgé gyúrom a két gombócot, akkor Barnabás jelenik meg. 
Egy kisfiú, aki gyakorlatilag nem reagál a szigorra. Egy kisfiú, aki mindig lassabban, de elmélyülten csinálja a pont-egészen-mást, mint amit a többiek. Egy jólelkű, ám a versenyhelyzettől menekülő, gazdag képzeletvilágú kisfiú, akinek a fő feladata az életben nem a MEGSZERZÉS, hanem a MEGTARTÁS.
Megtartás, megbecsülés, ápolás, értékmentés, továbbadás. 
A döntés megszületett: csak Waldorf iskolát jelölünk meg, annyira hiszünk abban, hogy ez lesz Barnabásnak a megfelelő közeg.