Hónap: 2015. szeptember

Kategóriák
Egyéb

Vásárlás

Egy ideje már kialakult az a rendszer, hogy a havi vásárlásaimat egyetlen napba sűrítem. Olyankor a nap végén döbbenten állok az üres pénztárcám felett és vakarom a fejem, hogy hová ment a pénz…?
Tegnap aztán előszedtem a számlákat, beírtam a mappába (Medve is gyűjti a csekkeket!), majd végiggondoltam és megállapítottam, hogy teljesen reális a dolog, ugyanis rengeteg olyan dolgot vettem, ami tovább tart majd, mint egy hónap.
A gyenge (vagyis erős:)) pont az az élelmiszer: már tudom, mi a különbség rizs és finom rizs között, és házi malom ide vagy oda, bizony pont a szarvasi malom botránya után merik egyre többen kimondani, hogy bizony a rizs sem mindig gluténmentes. 
Aki nem hallotta volna, annak egy pár gondolat: a szarvasi rizslisztet visszahívták, mert a megengedett gluténérték többszörösét mutatták ki benne. Hogyan lehetséges ez?
Nagyon egyszerű: maga az üzem nem gluténmentes. Ahova bekerül más gabona is, ott óhatatlan, hogy a malomban maradjon belőle (az itthoni malmom falán is marad őrlés után, nem is kevés!), és ott a liszt már nem biztonságos. A gluténérzékenységnek ezernyi fajtája van, a pcos, a cisztásodás, az endometriózis, az idegrendszeri problémák, autizmus, bizonyos daganatok hátterében mind ez állhat. Béltünetként puffadás, gázosság, cöliákiás betegeknél pedig akár véres hasmenés is jelentkezhet.
Nos, ez utóbbi jelentkezett jópár embernél, akik a szarvasi lisztből ettek, így a hvg, a népszabi és a magyar nemzet is cikkezett arról, hogy bizony visszahívják a lisztet.
Sztori vége. Lenne, ha…
nem fedeztem volna fel, egy teljesen véletlennek köszönhetően, hogy az egyik általam igencsak kedvelt zacskós rizst pont a szarvasi üzemben csomagolják. 
Legyintettem volna, de hetek óta nem igazán vagyunk jól. Nem tudtam, hogy mi a baj, de lassan kúsztak felfelé a vértékek. Fájt a fejem, nyűgösek, nehézkesek, ingerlékenyek voltunk – a gyerekek pedig hasfájósak, kelletlenek és hisztisek.
Ez pont a 2 zsák ötkilós rizs idejére esett (Bosto rizs, fantasztikus íze van egyébként, én a kerek szemű fajtát szeret(t)em a legjobban). Ebből lett nálunk a rizsliszt, abból meg a kenyér, a piskóta, a minden, és persze enni is ezt ettük.
Úgyhogy most rizskóstolóban vagyunk.
Ha itt ez megtörtént, akkor minden olyan kilós rizst végig kell kóstolni, amit Magyarországon csomagolnak, mert ha ugyanazokat a tüneteket észlelem (éjszaka hétszer jártam pisilni, ez a gluténérzékenység egyik leggyakoribb, rejtett tünete: pisilsz, mint a törpevízmű, ha kell, ha nem), szóval ha ugyanazokat a tüneteket észlelem, akkor tovább kell keresni.
… és így jöttek a képbe az ázsiai rizsek, ahol annyi rizs fogy, hogy sanszos, hogy egy üzem simán megél csupán a rizsből, így nem kell másfajta gabonát bevinnie. Egy csomó fajtát vettem, majd beszámolok, mire jutottunk.
———————
Ugyanúgy kísérleti stádiumban vannak nálunk a Bach virágcseppek is, erről még sokkal többet nem tudok mondani, de egyelőre nagyon biztató a dolog: elsősorban a saját érzelmi bizonytalanságomat és sírósságomat, útkeresésemet szeretném megtámogatni vele.
Ez olyannyira jól ment, hogy nagy örömömben kinyitottam egy palack bort, jól benyakaltam, és eldöntöttem, hogy 2 éven belül újra vendégek lesznek a kezelőágyamon.
Köszi, Bach virágterápia Pannonhalmi Tramini.

… és képzeld, megszerettem az életem itt!

ez. hangzott. el. a. telefonban.

A helyzetet súlyosbítja, hogy igaz.
Megszerettem. Nem csak megszoktam, nem csak elfogadtam, hanem megszerettem.

Más ember vagyok, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, sőt, más ember vagyok, mint Barnabás második szülinapja után, amikor először betettük ide a lábunkat és megnéztük ezt a házat, ezt a vidéket.
Három és fél év telt el ebben a házban, és rengeteg dologban teljesen más nő köszön vissza, mint aki ideköltözött.

Varrni szeretnék és emelt ágyásokat építeni apukámmal. Csodálatos partner benne, jó ötletei vannak és ügyes keze, szerintem valami nagyon klassz dolgot hozunk létre jövőre.

Kötni-horgolni eddig is tudtam, de nagyon-nagyon szeretnék megtanulni varrni, ugyanis egyre inkább azt veszem észre, hogy tele van a Pinterest oldalam egyszerűbb varrnivaló cuccokkal. Meg bonyolultabbakkal 🙂
Nem vagyok ostoba, nyilván nem egy ilyennel kezdeném:

Pedig ezek nagyon kis helyes poháralátétek, és nálunk, ahol a két gyerek mellett MINDIG úszik az asztal, nagy hasznukat venném.

Vagy például ez a szendvicstartó. Minden pénteken kirándulni megy Barnabás, úgyhogy ott jó hasznát vennénk: mégsem alufólia, hanem valami annál sokkal szebb és barátságosabb. (Most papírzacskóba csomagolom).

Ez a legcukibb, legegyszerűbb pamut kardigánt is bájossá varázsolja, simán el tudom képzelni sárkányos, dínós, farkasos vagy kutyás verzióban is.

Ez a dupla körsál is gyönyörű és teljesen egyszerű darab: nyilván itt maga az anyag az, ami különlegesen szép és extra finom, maga a varrás nem egy bonyolult darab.

Ezeknek a táskáknak is végtelenül egyszerű a szabásmintája, az író azt írja, hogy nagyjából egy óra alatt megvan. Tehát nekem sem lenne több két-három hétnél 😀

Mérlegelés – Szent Mihály hava

A Waldorf évkör alapvetően a keresztény évkört követi. Az 4 legfontosabb ünnepkör egyike Szent Mihály ünnepe (itt, itt és itt  olvashatsz bővebben), és furcsa, de valahogy most nagyon együtt mozgunk ezzel az egésszel.

Mérlegelnünk kell.

Elcsendesedni, belélegezni jó mélyet, átgondolni, hogy hogyan szeretnénk újra felosztani egymás között a feladatokat, mert a tegnapi hacacáré egyértelműen mutatta, hogy ez így nem jó.

Úgyhogy veszünk egy szép nagy füzetet, este kinyitunk egy palack jóféle fehérbort és elkezdünk beszélgetni: elmondja ő is, hogy mi az, amiben segítséget kér tőlem, és én is, hogy mi az, amiben ő támogathat engem.
Visszamondtuk Gergő bölcsődéjét és egyáltalán nem bánom. Nem szerettük igazán, nem volt jó érzés oda vinni, és Gergő is állandóan beteg volt.
Nagyon lassan, nagyon óvatosan nyitunk majd egy sokak által ajánlott családi napközi felé, hogy valamennyit mégis gyerekek közt legyen, de egyelőre nem ez a legfontosabb: most az új szabályok, új korlátok, új rendszer az, aminek ki kell forrnia.

Egyáltalán nem baj, hogy újra kell rendeződnünk.

Hallottad? Igen, ja, ezt én mondtam. Én, aki már attól kiborulok, ha nem abban a sávban megyünk, amit megszoktam. Ha nem ott van a fakanál a konyhában, ahova tettem. A google levelezőm háttérképét nem mozdítottam évek óta. Talán soha. De, egyszer talán volt a kavicsos, de aztán visszaállítottam az íróasztalosra. Nem szeretek veszélyesen élni 😀

Szóval elcsendesedünk. Szüretelünk. Rendszerezünk. Levonjuk a tanulságokat. Veszünk egy mély levegőt, és megküzdünk a bennünk élő sötét sárkánnyal.

Kategóriák
Egyéb

A nap, amikor elzárták nálunk a gázt.

Beszarsz.

Délután kettő körül érkezett két nagyon rokonszenves úriember a tigáztól,és közölték, hogy akkor ők most nemfizetés miatt elzárják a gázt.

Most. Valami plombát is leszednek, szóval ennyi, kész passz, se meleg víz, se főzés, se semmi.

Hívom Ádámot, hujuj, az nem lehet, illetve de, mintha lett volna ilyen, de nem gondolta, hogy kijönnek, azt hitte eljut előtte az ügyfélszolgálathoz. Illetve megpróbálta telefonon, de aztán beszart a Gergő, és mire tisztába tette, elfelejtette őket visszahívni.

———————
Megvolt a dühöngés, az ilyet-nem-lehet-csinálni, a szétszórt, a felelőtlen, a megáll-az-eszem, de igazán nem ez a dolog lényege,

Egy dolog aggaszt nagyon.

Nagyon nagy nyomás lehet a férjemen, ha ennyire szétszórt, ennyire összecsapnak a feje fölött a hullámok.

Sokkal jobb feleségnek kellene lennem és sokkal jobban oda kell majd figyelnem, hogy ne essen ennyire szét soha-soha többet.
Most meg megyek, sütős vacsora lesz.

Lepények és hamis sajtszósz, no meg grillezett zöldségek.

(wtf???? elzárták nálunk a gázt??? baaaaaaaaaaaaaaaaaaazzz:D:D Sírok. Néha komolyan.)

Kategóriák
Egyéb

Kerek hétvége

Pénteken eljegyzési buliban voltunk, és azt hittük, hogy hamar eljövünk, de nem, fél 1-re értünk haza. Elképesztően jó volt, rengeteget ettünk (csak olyan étel volt, amit ehetünk), úgyhogy nem fogtuk vissza magunkat 🙂

Az egyik óriási sikert a zöldségpástétomom aratta, én azt vittem egy szép tálban, nagyon örült neki mindenki és el is fogyott az utolsó kanálig.

Szombaton henyéltünk, napoztunk, élveztük a gyerektelenséget, aztán felmentünk a Borfesztiválra, és csak lődörögtünk… volna, ha Medve nem fut bele 3 méterenként valami kollégába, barátba, ismerősbe. Én voltam a sofőr, úgyhogy egy kortyot sem ittam.
Na jó ez kamu, ebbe bele kellett kóstolnom:

 … de hogy ne maradjak ki a borozásból, kiadtam Medvének, hogy az esti szőlős-rizstejszínes csirkemellhez válasszon nekem valami bort.

Úgy volt, hogy csak vasárnap megyünk a gyerekekért, de mikor hívtam Anyut, mondta, hogy Gergőke nincs túl jól, elkezdett köhögni, nekem pedig jött egy sugallat, hogy menjünk el értük.

Jól tettük.
Gyorsan bevásároltunk, aztán irány anyukámék, onnan haza. Éjjel Gergő más nagyon lázas volt és rettenetesen köhögött, úgyhogy csak remélni tudjuk, hogy nem csúszik rá az egész a tüdejére.
Egyébként lehet, hogy átgondoljuk ezt a családi napközi kérdést. Teljesen fölöslegesen fizetünk ki havonta egy csomó pénzt: Gergő ugyanis állandóan megbetegszik és úgyis itt van velem.
Valami más megoldásban kellene gondolkoduk, mert kell, hogy gyerekek között legyen, de még nem látjuk a végső formát.

Egy hét Waldorfiában

Elindult az év, kezdünk beleszokni a mindennapokba.
Minden nap fél 9-re megyünk, de van, hogy előbb is beérünk, attól függ, mi dolgom/megbeszélésem/munkám van épp aznap.
Reggel kelek, összekészítem Barnabás ételét, ami a következőkből áll össze:

  1. minden nap valami zöldséges vagy gyümölcsös leves (ezen a héten volt zöldborsóleves, bableves, krumplileves, olasz paradicsomleves), ez kerül mindig a háromemeletes ételhordó aljára.
  2. Második fogás (rizstészta almaszósszal-dióval, a bableves mellé tócsni, gombapörkölt rizzsel, ilyesmi), ez megy a második edénybe.
  3. A torony tetejére az uzsonna kerül: ez többnyire süti egy kis házi lekvárral (olyan gyümölcsből, amit ehetünk) vagy valami sós keksz (tegnap isteni póréhagymás kekszet sütöttem. El ne felejtsem!)
——————
Póréhagymás keksz:
Egy egész pórét nagyon apróra feldaraboltam, egy kis olajban, bőven sózva megpirítottam. Közben felolvasztottam egy egész vajat, majd megvártam, míg minden kihűl. Közben megőrültem a rizslisztet, most ehhez basmati rizst használtam, szerintem a sós dolgokhoz nem jó a jázmin rizs. Két tojást tettem a vajas-olajos-sós hagymához és annyi lisztet, hogy morzsa legyen (30 deka?) Innen már csak formázhatóvá kellett lágyítani a tésztát egy kis vízzel (1,5dl?).
Pici pogácsákat formáztam és forrósütőbe toltam. Négy tepsinyi lett belőle.
Egy darab sincs már.

——————
Az inox ételhordót ebéd előtt felteszik az udvaron lévő sparheltre, amin a többiek ebédjét főzik,így Barnus is meleg ebédet kap.
Kókuszmatracokon alszanak a gyerekek, nagyon odafigyelve arra, hogy ne legyen harsogó mintás az ágynemű. A szülőket megkérték, hogy visszafogott mintájú/egyszínű, pasztell árnyalatú dolgokat válasszanak, amikor csak lehet.
Az egész óvoda nagyon békés. Mind a hangulatban, a beszédben, a hangerőben és a vizuális kialakításban is a legjellemzőbb szó a békés. 
A gyerekek kedvesek, nem jellemző a versengés és ami nekem döbbenetes volt: csillivilli benti és udvari játékok helyett együtt játszanak, egymással. 
Ilyenkor egész délelőtt az udvaron vannak, esőben is, hóban is, csak viharban és zuhogó esőben nem, akkor nyilván beviszik őket.
A benti játékok fából minden esetben természetes anyagból vannak és az egész óvodában méhviaszos bútorápoló illat van, ami egyszerűen csodás.
Barnabás remekül van, nagyon boldog, nagyon felszabadult és már van egy-két-három-négy kisgyerek, akivel megtalálta a hangot és emlegeti is őket itthon.
A szülők kedvesek. Vannak nyilván olyanok, akik nagyon aktívak, óriási ütemben szervezik a közösséget, de nyilván ettől megy a dolog előre. Élénk, aktív, önszervező az egész, a hangulat nagyon közvetlen és mosolygós. 
Amit min-den-ki kérdez, az az, hogy mi van a takarítással: nos, ránk először szeptember legislegvégén kerül sor, egy szombat vagy vasárnap délelőtt leszünk majd ott egy másik anyukával. Azért ebbe nem kell belepusztulni.
A hét sztárja minden bizonnyal az ételhordó: ilyesmi, de csak 3 emeletes, én a Tescoban vettem és azt hiszem 2000 Ft volt.
Kategóriák
Egyéb

Olyan, mintha párhuzamos univerzumokban léteznénk mindnyájan.

Vettem cipőt magamnak és Barnabásnak is, meg hurrá, megérkeztek az esőruhák az aldiba, úgyhogy megoldódott a kérdés: jöhet az eső, fújhat a szél, rajtunk már nem fog ki.
Takarók kellenének a gyerekeknek, mert fáznak. Egy operatőrnő megrúghatja a migráns gyereket. Migráns vagy menekült? Németország se jó, mennek Dániába?
Elképesztő kókuszkrémet főztem a Vegital gépemmel. Egy kis málna kellene a tetejére… vagy ananász! Ananász, és akkor pinyakoláda. 
Barnesz óvodába jár, tegnap lefagyott nála a rendszer és eljövetelkor óriásit hisztizett. Tíz perc volt csupán, de nagyon megrémültünk. Türelmesnek kell vele lennünk, neki sem egyszerű.
Kapott kulacsot, kell majd a kirándulásokhoz. Minden pénteken kirándulnak. Jaj, hogy fog 3 km-t gyalogolni? 
Jaj, elképesztő történeteket hallok. Gyalog. 40 kilométereket. Gyerekek. Simán.
Megoldódott a hogyan-melegítsünk-mikró-nélkül ételt: vittem inox ételhordót, azt fel tudják tenni odakint a sparheltra, ott megmelegszik a leves és a második fogás is. Hurrá, hurrá, ez is megoldódott.
Negatív a mellultrahangom (nem emlékszem írtam-e) úgyhogy nagy az öröm. 
A tesóm visszament Angliába, de előtte még kijött ide hozzánk. Nagyon jó volt látni.
Holnap lekerül a géllakk a körmömről és Annamari rendbe teszi a lábamat is. A világ legjobb pedikűröse. 
Előszedtem a dobozok mélyéről az őszi ruhákat és eltettem a nagyon nyáriakat. Mustár, okker, tégla, moha, petrolkék és a barna minden árnyalata köszön a szekrényből. 
És összepakoltam egy kis kezeslábast is. Mehet Fótra a baptista pontra. Egyébként keményen részt vesznek a menekültek megsegítésében is, szóval remek helyre kerül majd a kis kezeslábas. Pont oda, ahol a legjobban kell.
Félek. Nincs este, hogy ne gondolnék arra, hogy összetörhet-e a világunk. Nincs este, hogy ne jutnék arra a következtetésre, hogy így vagy úgy, de össze fog törni a világunk.
… és nem tudom, hogy hogyan történik majd. Robbanásszerűen, semmivel össze nem téveszthető módon? Vagy lassan mállik majd szét, foszlik szét, tűnik a semmibe? Fájni fog? Túléljük?
Mi lesz?
… és közben persze döntenem kell, hogy bordó legyen holnap a lábkörmöm vagy francia.
Kategóriák
Egyéb

A nap, amikor kiderült, hogy én vagyok Európa

Nem tudom, milyennek képzeltem. Talán olyan hősiesnek. Talán olyan „belekap a szél a hajukba”-nak. Talán olyan… tisztának. Multikultinak. Fuksziaszínű nyakláncokkal és édes, csigáshajú, bambiszemű gyerekekkel.
Nos, nem ilyen volt.
Kiderült (mondjuk nem is feltételeztünk mást), hogy Ivett barátnőmnél ez a Migréjsön Éjd nem két napra szól. Ment éjjel telefonhívásra beteg gyerekekhez. Ment hétvégén, ment a saját gyereke altatása után, ment kora reggel, napközben.
És hát… mesélt. Tulajdonképp én csizmákat meg őszi cipőket szortíroztam, úgyhogy ma, amikor munka miatt úgyis a  Pozsonyi Piknikre mentünk a családdal, jó ötletnek tűnt felhívni, hogy benn van-e, vigyünk-e valamit, vagy… mittudomén. Kiderült, egyszerre érünk oda.
Úgyhogy a bőrcipős-inges férjemmel és a két jól felöltöztetett gyerekemmel elindultunk befelé.
Pisi szag. Banánhéj. Eső, sár. Gyerekek. Mosoly Ivettnek. A szokásos jó napot-ma is itt- jól vannak, Marika? Akkor feltörlik a konténert? Jó? Köszönöm, Drága, kávét, csokit?
És mentünk utána. Aztán eltűnt, valamit rendezett-szervezett, én pedig ott álltam, és… csak álltam, álltam mint f@sz a lakodalomban.
Kicsit finnyásan. Nagyon esetlenül. Rendkívül nagy szánalommal, de inkább elveszve. Mert ez nem az én dolgom. Ez a segítők dolga…
Úgy álltam ott tehetetlenül, töketlenül, zavartan, mint Európa.
…
A Migration Aidnél nem gondolom, hogy örülnének a menekülteknek. Ők annak örülnének a legjobban, ha nem jönnének menekültek. Nem akarják, hogy többen jöjjenek, a legjobb az lenne, ha mindenki hazájában béke lenne és az emberek nem indulnának el. Azt viszont határozottan akarják, hogy Magyarországon mindenki biztonságban legyen. Hogy ne kelljen senkinek betegen, éhesen, átázottan, koszosan és elhagyatottan létezni. Totális kiszolgáltatottságban.
A menekültek elbírálása, papírjai, regisztrálása és úgy egészében az egész politikai vonal nem az ő dolguk. Ők itt és most csak az embert segítik.
Olyanok, mint a vadászház: mindegy, hogy hogy kerültél ide, de ne halj meg a kapuban, mert ha végignézem, az nem rólad szól, hanem rólam. 
Majd eldöntik, hogy visszafordulsz, tovább mész vagy itt maradsz, de ne halj szomjan a szemem láttára. Ne sírjon a gyereked, mert mardossa a gyomrát az éhség. Ne legyél méltóságától megfosztott emberi hulladék.
Akkor ott a sátorban, a zsömlét pakoló, csomagoló, porciózó, összehangoltan dolgozó emberek láttán tudatosult bennem, hogy a sírás nem segít. A tanácstalan körbenézés nem segít. És én sem segítek, mert béna vagyok.
Szerencse, hogy vannak SEGÍTŐK, akiknek ez megy, méghozzá olyan szeretettel, természetesen és önzetlenül, hogy az embernek a lelke is belesajdul. Akik szerveznek, nem alszanak, kenyeret kennek, könnyet törölnek, pelenkás adományt szerveznek. Akik együtt tudnak működni a Baptistákkal, a Vöröskereszttel, az orvosokkal.
Csodálatos, hogy vannak emberek, akik tesznek valamit.
Nem pedig csak állnak ott, mint egy darab szar. Mint én. Vagy mint Európa.

Lemondások, szabályok, szokások

Bizony, a Waldorf lemondásokkal jár.
Muhaha.

….
Nem lehet például akármilyen ruhába öltöztetni a gyereket. Nincs pókember, nincs halálfej, nincs középső ujj felmutatós póló, és úgy egyáltalán: a lehető legegyszerűbb a cél. Egyszerű forma, egyszerű színválasztás. Ha lehet,minta nélkül.
Nincs villámmekvínes óvodás zsák, egy sima vászon zsák megteszi.

Az óvodások az óvodában nem esznek tejterméket, tojást és húst. Hurrá, mert mi még glutént sem, szóval végre senkinek nem kell magyarázkodnom.

Igen, kerülik a műanyag játékokat.Az óvodában minden fából és más, természetes anyagból van. Tök jó játékok. Ugyanúgy szerepjátékok, mint a sima óvodában (tűzhely, bolt, fodrászat, stb) és persze építőjátékok (kockák, hengerek, autók, vonatok).

Kézműveskedésnél ugyanúgy termények, termések, természetes gyurma, gyapjú, textil, lenfonal.

Kötélhinta, lombház, mászóka, rönkök. Óvodai tankert, saját paradicsommal. Kemence az udvaron, ott is főznek sokszor.

Gyógyteát isznak. Gyümölcsöt, zöldséget nassolnak.
Részt kell vennünk az óvoda életében – nekem ez eddig sem volt gond. Szerencsére itt minden szülő ilyen – aki nem veszi ki a részét, az valahogy lemorzsolódik (vagy nem jön ide). Csapot szerelnek, termet festenek, takarítanak – minket még nem osztottak be, hogy először tanuljunk bele a rendbe és csak utána sikáljunk:), de tapasztalt családdal osztanak majd be. Napi másfél óra, ha jól értettem úgy havonta egyszer.

Tévét valóban nem nagyon ajánlott nézni. Nem mondták, hogy tilos, de azt igen, hogy a lehetőségekhez mérten a legkevesebbet.

Van délutános elhelyezésre is lehetőség, igénybe is vettük.

Erős nagyon a közösség, és nagy szeretettel vártak bennünket és a többi új családot.

Barnus boldog. Mi is boldogok vagyunk.

Örülünk, Vincent.

Kategóriák
Egyéb

„Izgalmas ez a kitalálom magamosdni”

Hát, be kell valljak valamit: itt azért akkora szelek nem fújnak. Nincsenek akkora hurrikánok, hogy éttermet nyissak és befőttes üvegben egy szál kutyapisis margarétával áruljam a bodzás limonádét. Nem leszek pék, nem nyitok levendulaszín bicajos logós french patisserye(!) shopot és nem gondolom, hogy jógatanárnak kellene lennem. Pláne, hogy még mindig nem megy a lótusz sem.

A nagy kitalálom-magam mindössze arról szól, hogy előre megyek, vagy visszatérek valamihez. Jó vagyok abban, amit csinálok,sőt, mérhetően nagyon jó. Nagyon jó voltam a másik területen is, és kiválóan ment a kettő együtt. Megosztottam az időmet és mindig más területen töltekeztem: hol fejben, hol kézben.

Maradnak ezek a vonalak. Marad a kommunikáció, az írás, a márkaépítés és az oktatás. Maradnak a könyvek és a könyvesboltok. Marad minden.

Az a kérdés, hogy mi jön mellé.

Valami klasszat szeretnék. Friss, modern, lendületes dolgot. Bátrat. Értékteremtőt. Színeset, merészet.

Olyat, amitől úgy érzem magam, mint az egyik barátnőm tegnap, amikor kiment a MigrationAid-nek segíteni. Nem otthonról, nem fotelből, hanem ott a helyszínen. Pelenkát és tápszert osztani. Levezényelni hétszáz szendvics megkenését. Popsikrémet és fogkrémet adagolni. Szervezni. A dögmelegben.

Szelfi nélkül.

Csendben.

Mert mindegy, mit gondolunk az egészről, anyák és gyerekek vannak ott is. Pisis, éhes, álmos gyerekek.

És boldog volt. Olyan boldog volt a hangja, hogy a szívem is belesajdult. Hasznos volt. Fontos.

És mondom:csendben.

Nem ment kambodzsai gyerekeket megmenteni. Nem ajánlott fel pénzt a cunami áldozatainak. Annál sokkal büdösebb, zajosabb, koszosabb, betegebb, és vakító melegben is dermesztőbb helyre ment: egy budapesti pályaudvarra.
Büszke vagyok, hogy ismerhetem.