… a gerincem mentén végigfut a hideg, megrázkódom és megyek tovább. Papírok összekészítve, gyerekek elrendezve, a kérdéseket kell még összeírnom, hogy fel tudjam tenni őket az orvosnak…
- saját költségen végeztessek BÁRMILYEN vizsgálatot?
- honnan tudjuk, hogy most nincs bennem rák?
- aggódjak amiatt, hogy egyre többet fáj a fejem és romlik a látásom?
- …
“… Anya ezt nézd meg, írtam a Télapónak, és nagyon szeretnék egy biciklit. És nagyon szeretlek, te vagy a legszebb virágom, és MINDIG EGYÜTT maradunk, Anyucuanyuci”
————
És rájövök, hogy bármilyen jó is ezt hallani, a mondat már nem így helyes. Így talán sosem volt helyes.
Nagyon szeretlek, Kisfiam, Te vagy a legszebb virágom, és remélem, sokáig itt lehetek még Veled.
Jön a harmadik, apu velem lesz, nekimegyek. Nekimegyek a harmadik körnek is. Szerdán.
3 hozzászólás
Nem tudom hogy ebbe a posztba beleillik-e ez a bejegyzés, de talán nem is lényeges.
2013-09-21 at 18:04Kétszer találkoztam Veled.
Olvasom a blogot, nem vagyok egy nagy blog olvasó v. blogolvasó, de meg kell mondjam hogy ez az egyik kedvencem.
De egyvalami kezd zavarni. Nem vagyok egy mindenen meghatódó típus, empatikus vagyok,na jó.
Elegem van hogy az összes bejegyzésed után szinte szipogok. Lassan már akkor is, ha csak recepteket olvasok.
Fantasztikusan írsz, imádom olvasni, és elképesztő az a türelem, ami átjön. Úgy érzem én soha nem tudnék ilyen türelemmel lenni.
Az a példa amit itt mutatsz, felér egy példaképpel. Utálom ezt. Példakép?
Egy ember, aki példát mutat. Egy ember, aki küzd, küzd a családjáért, magáért, és szembe (mert) szállni egy betegséggel. Élni akar. Mindennap egy küzdelem (lehet), megbirkózni csak a gondolatokkal, mosolyogni, amikor nehéz.
Na, ez az, amit tanítani kéne.
A köszönöm lemaradt.
2013-09-21 at 18:05Jut eszembe:
2013-09-21 at 21:55Változtattál valamit az étkezési szokásaidon, vagy nem kellett?
Illetve az orvosok javasoltak-e a kemó mellett mást is?