Lehet valami ebben a tudat alatti szeptemberi átállásban, mert
- bordó körömlakkot kennék (ha lenne, de itt a száműzetésben még bőrvágó olló sincs)
- diós-körtés, fügés-vaníliás és tökös-mákos sütikre vágyom
- egyre több teát iszom, már rá sem bírok nézni a limonádéra
- megvettem Barnusnak az esőnadrágot, már ki is szállította a Tchibo, vasárnap megnézem az Aldisat is. Gergőnek nem kell, ő mindent megörökölt.
És tényleg: hiába perzselő a meleg, azért ez már nem olyan, már lágyabb, már selymesebb, már… ősziesebb. A Waldorfban ezt az időszakot Érlelőnek hívták, és olyan is, átmelegít hosszan, de ez már nem fejbe ver, inkább a lélekbe hatol be.
Nna. Őszi vágyakozásnak vége, flipflop, naptej, strand.