Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy eszünk egy ünnepi fagyit, mielőtt lemegyünk ma a strandra, Gergő pedig ordibál, hogy első iskolás a NAGY BÁTYÁM!

Egyébként ez megy majdnem minden délután:

Jövő héten hétfőn mindenképp megyünk haza, a Kékgolyóba megyek vérvételre és már nagyon hiányzik minden és mindenki otthon. Az tartja bennem a lelket, hogy Medve majdnem minden reggel rendületlenül küldi a képeket, hogy hogy haladnak a dolgok (és meg kell jegyeznem, hogy a legpontosabb, legprecízebb, legodaadóbb szakembernek azért mégiscsak az apukám bizonyult). Kész a csikótűzhely, a hálószobai padka, a cserépkályha, szépek lettek a színek és már megvan a konyhabútor nagy része, úgyhogy kitartás, kitartás, KITARTÁS, nagyon várnak minket haza.

A legjobban Drazséka: