Holnap szeptember, holnap… jaj már, de komolyan, holnap semmi nem változik. Pakoljuk a gyerekek hálózsákját itt a Balcsin: visszük az Őrségbe, visszük majd még apához a tóra, ide már nem nagyon kell. Talán ha nagyon meleg lesz, jövünk még, de ma éjjel már be kellett kapcsolnom a radiátort.

Visszük a vadonatúj korsót, amit a kedvenc boltomban vettünk – most már tekintélyesre duzzadt a gyűjteményünk, ebben virágot, csipkeágat, szép, őszi leveleket szeretnék majd tartani.

Kitesszük a molyirtókat, kipakoljuk a spájzszekrényt, felállítjuk a szivacsokat hogy szellőzzön az ágyrács, és… hát,lassan zárjuk a szezont. Jó lenne még a reformkori felvonulásra jönni, de annyi minden más lesz otthon is, hogy nem tudom, nem hiszem.

Megyek egy egész napos lelki feltöltődésre, megyünk csónakázni és lakókocsizni/tüzet rakni/mittudoménmicsinálni a tóra, tervezünk kisvasutazást szarvasbőgés idején és persze indul a zeneiskola is Barnusnak.

Gyönyörű nyár volt,tartalmas nyár volt és ha minden igaz, még ráhúzunk egy kiadós nyárutót, mielőtt ráfordulnánk az őszre. Ezek például a Salföldön készültek, és most -talán az enyhébb idő és az elvétve bóklászó pár ember miatt – remekül éreztük magunkat.

Etettek birkákat, kecskéket, lovakat, szamarat, láttak bivalyt és k-o-m-o-n-d-o-r-t :D, pulykát és mangalicát, sarkantyús kakast és mudikat, lovasszánt és ekéket, boronákat. Gyógynövény kertet, legelésző ménest, tehenet… egy igazi majort. Azt hittem, nagy húha lesz mindez, de csak annyit jegyeztek meg, hogy Adriéké barátságosabb és szebb ott a ház. Natessék. Minden fillért megért.