Itt is megtalálsz:
mindennapok

Apokalipszis

Elfogytak a szavak és már nincs erő: háború van.

Hazugságok és blöffök, csalás, zsarolás, érzelmi tiprás és hisztéria, és ennek az egésznek már csak véget kellene vetni, de ilyen ez, mint minden szakítás:  csúnya és méltatlan.

Megkaptuk, hogy nem szép a szobája, hogy nem jól főzök, hogy ő sokkal betegebb annál mint amit az orvosok mondanak, mi hálátlanok vagyunk, nem teljesítettünk eleget és mióta nem kell tartania magát a jó érzés és a béke kedvéért, bizony beleköt a fiúkba is a Nagyi. Gátlástalanul. Csúnyán.

Én meg nem hagyom.

Nem veszekszem, nem harcolok, nem utasítom rendre, csak próbálok kifarolni, kimenteni a hurrikánból a gyerekeket, próbálom kihozni őket a háborús övezetből és hagyom a csatát Medvére. Ő pedig elkeseredett és dühös, a nagyi pedig gőgös és mérhetetlenül rátarti.

A szívem, a lelkem, a jövőm és a jelenem, a mindennapjaim és a gyermekeim jóléte azonban egy olyan csomag, ami nem eladó. Ezt nem lehet arannyal, brillel, pénzzel, milliókkal megvásárolni – a szomorúságnak és a kihasználtságnak ugyanis nincs ára. Megfizethetetlen.


Ennek a tetejébe mindhárom fiú lebetegedett péntekre, Kolosnak szájpenésze is lett (wtf??), úgyhogy kezelni kell a mellemet és a száját is.

A leginkább aggasztó dolog viszont Gergő emelkedő éhomi cukra, és sajnos az étkezés utáni cukorkái sem úgy mennek vissza, ahogy az jó lenne, úgyhogy a hétfői negyedéves kontrollon nemcsak Barnustól vesznek vért, hanem Gergőtől is, az eredményekkel kedden megyünk a háziorvoshoz vissza, közben folyamatos idősek otthona vadászatban vagyunk, és természetesen Barnus cukra is 20 körül van ennek a szarfos időjárásnak köszönhetően.

Fáradt vagyok, hámlik az arcbőröm, nyúzottnak és elhasználtnak érzem magam és bármihez nyúlok, az nem igazán sikerül.

Félek, mert Gergő cukra nem néz ki túl jól.

Sírok, mert az ember szükségszerűen egyszerre sír és dühös, ha valaki öngyilkossággal fenyegetőzik körülötte.

Hányok, mert a képmutatástól és a gonoszságtól mindig hányok.

És szédelgek a kialvatlanságtól. Nem, nem Kolos. Ez a helyzet. Nézem az édesdeden alvó kisbabát és rágom a szám szélét, hogy ne szippantson be ez a kurva nagy büdös mocsár.

Még tartom magam. Kicsit görnyedten és hajlott háttal a csaszi meg a mindenféle után, egy kicsit kócosan, nem kicsit megtörve, de még állok.

Megosztás:
Previous Post Next Post

3 hozzászólás

  • Reply Farkas Tünde

    Drága Ági!
    Először is szívből gratulálok a harmadik kisfiadhoz! Gyönyörű kisgyerek ő
    is.
    A nagymama pedig… most végre segíthetne. Ehelyett problémákat generál. Sajnálom!
    Farkas Tünde

    2017-04-23 at 18:01
  • Reply Hárskuti Ingrid

    Olajág otthon. Anyu ott dolgozott 9 évig és láttam. Talán a zuglói esik nektek közel…..és kitartás!

    2017-04-24 at 14:24
  • Reply enigma.

    Talán “testvérféltékenykedik” a mama?!

    2017-04-25 at 19:47
  • Hozzászólás a(z) Hárskuti Ingrid bejegyzéshez Cancel Reply