Szerző: Ági

1., Bútort festek. Már elkezdődött ebben a házban is, de az új otthonunkban csúcsosodik majd ki, érzem.

2., Nem használok parfümöt, csak illóolajakat.

3., Vörösesbarna a hajam. Régóta.

4., Szeretem hallgatni a csöndet.

5., És a kocsiban zenét.

6., Egyik kedvenc motívumom a tulipán.

7., Virágban is az a kedvenc.

8., Rajongásig szeretem a karfiolt.

9., És a vietnámi konyhát.

10., Nem hordok magassarkút.

11., Kedvenc színeim a sárga, a kék ésa zöld.

12., Nagyon vágyom egy liliomfára.

13., Meg néhány tő rózsára – ez hamarosan megvalósul.

14., Még mindig a férjem a nr.1

15., Békesség.

16., Nem szeretem, ha fázik a talpam, a derekam, hahuzat van, mert öregszem.

17., Legnagyobb részben palóc lány vagyok.

18., Hegyek, völgyek, dombok, víz. A síkság nem az enyém, bár gyönyörű.

19., Megtanultam, hogy Isten mindig jobb ajándékot készít, mint amit valaha a saját merszemből kérnék.

20., Csak meg kell tanulni kivárni és bízni. Megtörtént.

21., Dupla széles takaró alatt alszom egyedül, és ezzel megváltozott az életem.

22., Nyugi, Medve mellett.

23., Nem kávézom, csak nagyon ritkán. Havonta, de inkább kéthavonta egyszer.

24., Szerelmem a Balaton.

25., Rajongásig szeretem a munkámat.

26., Sajnos a sugárkezelés nagyon csúnyán tönkretette a fogaimat, de ez legyen a legnagyobb gondom:élek.

27., És idén megcsináltatom. Nagyon nagy dolog ez nekem, borzalmas ilyen fogakkal 39 évesen.

28., Az új „nagyvárosunk” Tapolca lesz. Meg Balatonfüred. Gödöllőnek búcsút intünk.

29., A legjobb bőrápoló a meggymag olaj

30., Minden porcikám felpezsdült, tényleg új élet indul.

31., Elválaszthatatlanok vagyunk a férjemmel és ez nekünk így tökéletes.

32., Minden pillanatért hálás vagyok, amit a gyerekeimmel tölthetek. A nehéz pillanatokért is.

33., A kiabálós pillanatokért is.

34., Gergő ma hétéves <3

35., Szülinapomra napszemüveget kértem.

36., Gergő pedig Playmobil tűzoltóállomást

37., Bátorság, kemény munka, életöröm. Ez most a mindennapok hangulata.

38., A 38. évem nagyon intenzív volt, sok változást hozott, nagy bátorságot adott és a kihívásokkal együtt egy igazi ugródeszka évnek bizonyult. Jó volt nagyon. Boldog, nehéz, dolgos, csendes év volt.

39., Kérlek segíts tovább fejlődni. Adj sok hitet és alkotással teli órákat, adj békét, adj új világot. Otthont.

… hogy …

Eladtuk a házunkat. Kettő hét után kopogtatott a tökéletes vevő: egy csoda család otthona lesz a ház, mi pedig költözünk.

Izgalmas, ugyanakkor idegtépő hetek következtek indokolatlanul sok kerti törpés, ijesztő babagyűjteményes házzal. Volt, ahol a ház tökéletes volt, de a szomszéd sajnos alsónadrág nélkül állt a teraszon. Volt, ahol a ház nem volt rossz, de félő volt, hogy a szomszéf ház bedől a kertbe.

Volt, ahol csak simán nem éreztük jól magunkat és volt olyan is, ahol a ház jó volt, de abban a faluban nem tudtuk elképzelni az életünket.

Gyönyörű helyeken jártunk, csodás vidékeken barangoltunk, de nagyon észnél kellett lenni, hisz nem nyaralni megyünk, hanem élni, méghozzá három kisgyerekkel, két nagy kutyával. Gondolnunk kell a téli havas utakra, a napi iskolába járásra, az óvodára, a háziorvosra, így akármennyire vadregényes volt egy-két falu benn az erdőben, bármennyire is szép volt a hát fenn a hegyen, télen biztosan nem egyszerű a napi élet.

Hosszú napokat töltöttünk a gép előtt, jó párat megnéztünk személyesen is, az esélyesekhez már építésszel mentünk, de valahogy nem akart összejönni.

Nehézkes volt az eladó, hagyatéki eljárás alatt a ház, bizonytalan a kivitelező… valami mindig akadt.

Ezt a házat meg sem találtuk a neten: az ingatlanost kérdeztük, hogy tud-emég valamit, és mondta, hogy van egy friss, nézzük meg. Másnap mentünk, rutinosan, már építész szakértővel, és 20 perc alatt eldőlt, hogy megvagyunk: ez az, ő az, megtaláltuk egymást.

Pénteken szerződünk, utána én leszek a legboldogabb, ha végre a szélbe kiálthatom, hogy megvan, kész van, addig pedig álmodozom, álmodozunk…

… ébren álmodunk.

Csütörtökön beiratjuk Barnabást és Gergőt az új iskolába, Kolost az óvodába, lesz egy körünk a zeneiskolában is, aztán nyugalomban és nyitott szívvel meglátogatjuk az új falunkat, a leendő otthonunkat és csak bóklászunk, szívjuk magunkba az üzenetét, a hangulatát, az örömöt, hogy ott lehetünk.

Felfedezzük a kisboltot, eszünk egy ebédet a vendéglőben (majd brassóit. az mindenmentes :D), mondunk egy imát a templomban és…

aztán pénteken aláírunk. Hazafelé késő este még lesz egy ikeás körünk, megnézzük, mire is lesz szükségünk az új helyen. Sok bútorunk nem fér be, sok bútort pedig direkt nem viszünk: a régi kanapé nem jön velünk, a gyerekszoba bútor sem fér el jól az új helyen, ráadásul Gergő szobáját frissíteni kellett volna mindenképp, hisz iskolás lesz.

Asztal, szék, polcok – már nem óvodás, már iskolás a babám.

Új könyvespolck kellenek. Rájöttem, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg könyvünk van, és a szekrénysor sehogysem fér be, a háromajtós míves, százéves szekrényünknek sincs helye az újban. Utóbbiért azért sírtam egy sort, de nincs mit tenni – eddig díszíthette az otthonunkat, és itt a közös történetünk vége.

Szerencsére nagyon hasonlít az ízlésünk Medvével, így nem lesz nehéz az új otthonunkat kialakítani.

És akkor találd ki, nagyjából mennyi idő alatt zajlik le mindez… Jól sejted.

Három hónap.

 

Ma szerződünk, utána pedig szisztematikusan csomagolunk, szelektálunk, készülünk.

Fogalmunk sincs, hol fogunk élni, én picit be is pánikoltam, hogy milyen messze leszünk / lennénk mindentől, amiben eddig éltünk, de…

Költözünk.

Barátkozunk az új helyekkel, ízlelgetjük a változást, keressük a helyünket, magunkat, az új életünket.

Szeptemberben a gyerekek már valahol egész másholkezdik az iskolát, óvodát.

 

Végre, végre, látszik az alagút vége!

A játékbolt működését egy időre parkolópályára állítottuk, most újra lesz rá kapacitás. A Pomme Plus szerencsére túlélte a vihart, most készülünk az első nyári kollekciót befotózni, de nem ez a legizgalmasabb…

Hanem az, hogy durván 2 hónap és indul egy új szerelem projektem, amivel teljesen más vizekre kalandozom, mint eddig.

Izgalmas alkotói folyamat kellős közepén vagyok, rengeteg az intézendő dolog, és közben igyekszem élvezni a tavaszt: a teraszon írok, a kertben festek, a hintában jegyzetelek, mezítláb pipálom a to-do listát. Hihetetlen izgalmas programon dolgozom, minden mondatot, minden fejezetet, minden apró kis részletét őszinte lelkesedéssel olvasom újra. Nem, nem könyv. Valami egészen más 🙂

Különleges, kegyelmi állapot ez a mostani: annyi mondanivaló kristályosodott ki így a 39. szülinapomhoz közeledve, hogy én magam is csak kapkodom a fejem. Mint a hurrikán, ugyanakkor mint egy gyors szellő: a szavak,a mondatok teljesen erőlködés nélkül kerülnek a monitorra, közben epret eszem és buggyantott tojással spárgát. Nézem a gyerekeket, ahogy szaladnak a kertben és megköszönöm Medvének, hogy hozott egy pohár citromos vizet.

Letelepszik mellém, beleolvas, elmosolyodik, majd csak nézzük, ahogy zöld már a meggyfa, ahogy a szőkésbarna kobakok feltűnnek a veteményesnél és szinte egyszerre bukik ki belőlünk, hogy ezt őriznünk kell.A csendünket, a lassulást, a magunkra szánt figyelmet – aztán ahogy kimondja, úgy bukik ki belőlem a nevetés.

Egyszerre 4 kampány fut, egy teljesen új, nagy projekt indul június közepén–végén, annyi a dolog, hogy nem elég a 24 óra, itthon a 3 gyerek, otthonoktatunk.

És mégis.

Könnyű minden.

Könnyed minden.

Van idő gyalogolni a futópadon, filmet nézni Barnabással, meleget reggelizni, teraszon sütkérezni…

Menj, ahová a szíved visz – tartja a mondás, én pedig ezt teszem. Most is.

a három hónappal.

Minden nap írok, de valahogy kiírom magam a Pomme Pluson, és azt érzem, hogy amennyi bennem van és publikus, az ott kijön.

Megszerettem azt a teret, és nagyon úgy fest, hogy ki is növi magát: hírlevél indult, abban heti videók, az új is gyöngyszemünk, a Kolko is egy nagyon komplex kis egész lett egész hamar. kipróbáltuk magunkat podcast ügyben is, de nagyon sok tervem van még.

Mindig úgy fejeztem be a mondatot, hogy persze, csak szakítani kell rá időt, de most itt van, van rá idő: van idő festeni, van idő írni, van idő átgondolni, rendszerezni, formába önteni.

Vannak titkos álmaim, amikről még magamnak sem szívesen beszélek, vannak olyanok, amiket megsúgok: nagyon szeretnék egy házikót a Hegyestűn és kacérkodom azzal, hogy gyerekkönyvet írok.

Igyekszünk jól kihasználni ezt az időt, de egyáltalán nem hiszem, hogy hamar véget ér ez az állapot, nagyon abban vagyok, hogy már soha, semmi nem lesz olyan, mint régen, hanem valami egészen új következik.

Ha szeretnél követni, a pommeplus.hu-n fel tudsz iratkozni hírlevélre vagy gyere a Pomme Plus – minden nap egy alma csoportba a Facebookon.

Szintén olvashatsz és hallhatsz a Kolko.hu-n, és minden bizonnyal még ide is fogok írni, a blog legalábbis élő marad, nem tűnik el.

Egy egészen új időszak jön, és nem mondom, hogy könnyebb lesz, azt sem, hogy jobb lesz.

Minden megváltozik az én életemben is, talán ezért is érik bennem, hogy ezt a szakaszt -talán,még nem döntöttem el-  lezárom.

Gyere velem az új helyekre, menjünk együtt tovább <3

 

Jaj, annyi minden kavarog bennem.

Napok múlva startol a Kolko, a Pomme Plus változatlanul megy előre, nyakunkba szakadt a nagy itthonlét, és… kövezz meg, én meglátom benne a szépet is.

Tudom, tisztában vagyok vele, hogy életek fordulnak ki a sarkaikból, a miénk is kifordul, az enyém is kifordul, de egyszerűen nem engedem, hogy elhatalmasodjon rajtam a félelem. A megoldásokra  összpontosítok, a mindennapi jólétünket, jól létünket próbálom megteremteni.

Mennyi de mennyi minden van, amire „sosem volt idő”…

Kertrendezés.

Hatalmas kertünk van, itt az ideje a kertészkedésnek: megvettük a vetőmagokat, és a palantázással – ha el is késtünk kicsit – talán még nincs minden veszve.

Festés.

Gyönyörű festékeim, csodás ecseteim, szépséges papírjaim vannak és évek óta várják, hogy újra elővegyem őket. Megvettem másfél éve a fémes hatású festékeket is, azt hiszed, akár egyszer is használtam??

Új dolgok tanulása.

Ilyen a Podcast. Ilyen a videózás, videó szerkesztés. Ilyen a fotózás, amit régen nagyon szerettem, de gyakorlatilag egyáltalán nem használom a tükörreflexes gépet.

Takarítás.

Egész elképesztően hatékony így, hogy semmi nem kerül BE a házba, csak KI. Tisztul a tér, minden nappal egy zacskó szeméttel kevesebb: összerakhatatlan puzzle darabok, elkopott dobókockák, olyana emberek fényképei, akikről hosszas nyomozás után sincs fogalmunk, hogy kik lehetnek. Sosem használt banana flipes tálak, félig törött focis vonalzó, leszakított könyvborító… mind megy a kukába. Minden nap megy a kukába.

Bútorfestés.

Tavaly lefestettünk egy nagy, komor, háromajtós szekrényt, és így rengeteg tárolófelületünk lett az előszobában. Idén a szekreteremet festenénk, pirosat szeretnék, bohém kerámia fogantyúkkal, bojtokkal… Erre is lesz idő.

Bodzaszörp készítés.

Minden évben lemaradtunk róla. Idén ez sem marad ki: nádcukorral készül majd és kiváló lesz a hypoglikémia kezeléséhez is.

Otthonoktatunk, játszunk, fejlesztünk.

Mackó lábtorna, Gergő tsmt, Kolosnak Ringató. Mondókák, tapsolók, mesék, kézműveskedés. Barnus varr, kosárkát fon, Gergő rajzolni és gyöngyöt fűzni szeret. Nehéz nekik. Nem mondja ki senki, de gyakorlatilag vége az óvodának, vége az iskolának, legkorábban szeptemberben találkozhatnak a barátokkal.

Olvasok.

Olyan hosszú könyves listám van, hogy gyakorlatilag sosem érek a végére, talán egy külön bejegyzést is érdemelne.

kép: lilyfieldfurniture

Tegnap ezen gondolkodtam, miközben a gyerekeimet állítottam a szőnyeg szélére: gonoszkodnak egymással, veszekednek, verekednek, kibaszósdit játszanak egymással.

Én pedig elmondtam, hogy ebben a családban így nem viselkedünk.

Hogy nem jó érzés a társaságukban lenni, mikor ilyenek.

Hogy nem járja, hogy épp a vakszerencsén múlik, hogy milyen „hangulatban” találja őket a reggel, mert a hangulata ugyan olyan az embernek, amilyen, de soha semmi nem jogosítja fel arra, hogy a másik napját elrontsa.

Hogy addig terjed a szabadságuk és a szabad önkifejezésük, amíg más határait nem sértik ezzel.

Hogy (és itt éreztem, hogy generációs lépcsőt ugrottam) ha majd saját otthonok és családjuk lesz,azt változtathatják földi pokollá. Az az ő döntésük. De én így nagyon nehezen találom a helyem az otthonunkban. Nem szeretem és nem viselem az állandó, indokolatlan, egymás bántására irányuló hangzavart. Ez nem jókedvű gyerekricsaj, ez egy telibevert faszkodás (nyilván nem így fogalmaztam.)

---

Hogy megértették-e? Nem tudom.

Sírva mentünk aludni mind.

Ma reggel nyugodtabban keltek, kevesebb talán a súrlódás. Szó nélkül teszi be a mákos kalács és tea reggeli után a mosogatóba a tányért.

Leülnek társasozni a kicsivel.

Nem robban a bomba.

---

Örökség.

Örök-ség.

Amit visz tovább. Ami a mérték lesz.

Amit ő is tovább tud majd adni.

És nem, az nem lehet a kiabálás és az önzés.

---

Elég határozott vagyok ahhoz, hogy most ezt ne engedjem: igenis együtt élünk öten ezalatt a fedél alatt, ha fiúk, ha nem, nem lehetek mindenki rabszolgája. Ugyanúgy segíteni kell a háztartásban: be kell ágyazni maguk után, segíteni kell kipakolni a mosogatógépet, felporszívózni, fürdőt takarítani.

Sajnos nálunk ez a rendszer, sajnos ilyen gonosz és szigorú vagyok.

Sajnos ezt így nem szeretném tovább.

Sajnos embert nevelek, nem szörnyeteget.

Sajnos.

Sajnos?

Két nagy projeken dolgozom, az egyikre hamarosan fény derül, azzal elindulunk olyan 2 hét múlva, a másikra még egy picit várni kell, az még érlelődik, formálódik, de egész biztosan lesz az is.

Ennek megfelelően alakulnak a mindennapok: ötletelünk, csomó új dolgot tanulunk (helló,vágóprogram, helló, videók) és nagyon de nagyon be van osztva minden pillanat és minden erőmorzsa, hogy jusson, hogy maradjon.

Most talán több is a történés a csendes  kis vidéki életemben, mint az értelmezhető lenne: még kedden az iskolapadban ülök (szó szerint) Gergő tájékoztatóján, szerdán már Olaszországban bolyongok (ha minden igaz), és pénteken sietek vissza, hogy le ne maradjak a havonta esedékes csajos csevejről.

Szombaton aztán laza nap jön,vasárnapra pedig abszolút lazulást tervezünk, és mivel nem tudunk elmenni wellnesselni, úgy terveztem, elmegyünk valami fürdőbe, day spa-bavagy vmi ilyen szarságba ázni. És persze vacsorázni… KHAN és az új kedvenc a Pata Negra is esélyes, utóbbi gyerekek nélkül, borral lényegesen nagyobb élménynek ígérkezik…

Addig viszont családi őrület. Barnus le nem szakad az új Kindle-ről, Gergő izgatott a suli miatt, Kolos pedig rossz, mint az ördög. Mindig van valami, mindig alakítanak valamit: most épp a senki nem hajlandó a saját szobájába aludni műsor megy, és kezd egy kicsit kezd a pöcsöm tele lenni… A kicsi most van ágyváltásban, napok óta megint közénk fekszik, Barnus ismét nagyon fél, mióta elromlott a pumpája, és a nappaliban alszik a hálónk mellett. Gergő nem bírja az elszigeteltséget, így ő is kitántorog olyan 11-körül, így az a vége, hogy senki nem alszik, mindenki nyűgös és fáradt.

Megoldás kell.

Mihamarabb.

 

pedig annyi minden történt.

Azt sem tudom, hirtelen miről írjak, úgyhogy akkor megyek sorrend nélkül: fel nem foghatom és meg nem érhetem, hogy mi az oka annak, hogyha valakivel kedves vagyok, nem zsörtölődöm, nem követelőzöm, akkor egy idő után átlép egy bizonyos határt és elmérgesedik a viszony. Bizony, alkalmanként kedvem lett volna megkérdezni az illetőtől, hogy a többi fizetős megrendelőjével szemben is megengedi-e magának azt a stílust és hangnemet, vagy mi a csudát tettem, hogy velem meg igen…? Mindegy, túl vagyunk rajta, egy percig nem szomorkodom, sajnos és hála Istennek igaz, hogy mindenki pótolható és remélem, hogy a cserével egy békésebb és kevésbé hektikus együttműködés veszi kezdetét. Nem kell nekem azért fizetni, hogy valaki tiszteletlen legyen velem, megteszik azt ingyé is 😀

Rengeteget tanulok mostanában: többféle kurzust is végzek, ezek többsége nagyon jól segíti a napi munkavégzésem vagy épp beilleszthető a napi rutinomba, és az új tudással bazisok időt tudok megspórolni, ráadásul nagyon élvezem ezeket a tanfolyamokat, úgyhogy újabb és újabb tanulnivalót találok magamnak. Most elsősorban a dizájn érdekel, tartalomkészítés és a vágás, így ezekbe ásom bele magam.

Barnus 10 éves lesz. Minden szentimentális kitekintés nélkül (egyelőre!), csak annyit kérdeznék, hogy van-e, akinek a gyereke Kindle PW-t használ és lehet-e hozzá elég kiadványt találni? Nekem az a nagy parám, hogy megvesszük a kurva drága kütyüt

Nagy vágya lenne egy ebook reader, de ha nindent csak pdf-ben lehet rátölteni vagy nincsenek meg a most futó trendi nagy kedvencek, akkor semmi értelme. Ezt próbálom kideríteni, még van pár napom.

Elhiszitek, ha azt mondom, hogy Gergőke iskolába megy? Bizony, most megyünk majd a szülőire, aztán pedig szóbeli elbeszélgetésre, szeptembertől pedig iskolás lesz az én kis drágám… előtte azonban még vár egy hosszú, programokkal teli nyár. Muszáj valami vidám dologra gondolnom,muszáj a nyárra gondolnom, mert elönt az érzés, hogy amikor a kicsi, alig 3 kilós Gergőt fogtam és odaadtam Ádámnak, majd elindultam kemóra… És most itt vagyok. Itt vagyunk. Mindennel együtt egy csoda az élet.

Rengeteg helyre megyünk kitelepülni, úgyhogy a legjobbnak láttuk, ha mindjárt az elején feltöltjük a gyerekeket: egy hosszú nyaralással indulunk, aztán vár a munka és a Balaton, ami annyira hiányzik, hogy szinte már fáj.