Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    mindennapok

    Vettem egy nagy levegőt

    … és levágattam a hajam

    … bejelentkeztem vízi jógára

    … vettem egy méregdrága pirosítót

    … kidobtam a konténerbe olyan holmikat, amik csak feleslegesen foglalták a helyet.

    … elengedtünk két régi-régi kedvenc helyet: az egyik egy étterem, ahol az adagok egyre kisebbek, a szervíz egyre modortalanabb és a fogások egyre puritánabbak lettek, míg végül egy szelet (igaz, garantáltan gluténmentes) tántott hús és 6 karika ecetes krumpli volt a bécsi, egy nyolcad szelet citrommal, 3500-ért kb. A másik az eddigi kedvenc cukrászdánk, ahol eleinte isteniek voltak a sütemények, mennyei a fagylalt és minden GM, tejmentes és szigorúan számolt ch-val. Szép lassan kurvult el, és nagyjából a 3. olyan tortánál, ahol cifrafosás lett a másnap mondtam azt, hogy hiába nincs más, ez nem jó.

    Szóval nem.

    Nem húzunk évekig még valamit azért, mert valamikor, valahol, valameddig jó volt.


    Nagy felismerés volt, nem értettem magamon ezt a fészekürítést, hogy miért engedek el az utóbbi fél évben embereket, tárgyakat, fontosnak hitt dolgokat viharos sebességgel és teljes magabiztosságban, mikor olyan dolgokon is napokig tudok lamentálni, hogy milyen legyen a következő samponom 😀

    A lényeg: most rövid a hajam, fájnak az izmaim, kevesebb a név a telefonomban, de a mosolyom visszatért 😉

    Még szokom, még nézegetem, még néha a fülem mögé tűrném, de jó döntés volt és nagyon szeretem így. Az új hajhosszhoz új ápolók dukálnak, már bújom a netet és… és megszabadultam a feleslegtől, csak a lényeg és az egészséges rész maradt.


    Egyébként szolfézs vizsga, furulya záróvizsga, anyák napja, sok munka, chai latte, új fűkasza, nagytakarítás, születésnapi tervek, új hajtások a fenyőfáinkon, gardróbrendezés, ablakpucolás a műsor.

    Fészekrakás 2.0

    Megosztás:
    mindennapok

    Úgy hiányzott ez a blog,

    de nem volt kedvem írni.

    Tényleg nehezen enged ez az április, a május eleje is elég rossz, de már néha látszik a napsütés.

    Az elmúlt egy évben több olyan barátság ért véget, amit sosem gondoltam volna, amiről azt gondoltam, hogy örökké tart – de aztán mégsem így lett.

    A hülye ragaszkodásom, az. Nem rosszabb nálam egyik sem, nem vagyok jobb egyiküknél sem, egyszerűen másfele ment az életünk, én pedig nem szálltam ki akkor, amikor kellett volna, amikor elfáradt a kapcsolat, amikor éreztem, hogy nem egy irányba megyünk.

    Most pedig igen.

    Van, amit napok óta kóstolgatok, hogy milyen, van, amiről pár hónap elteltével nem is értem, hogy hogy tartott annyi ideig, de jó így, jobb így, jól van ez így.

    Szóval nagy lezárások éve ez, nem vitás, de rengeteg erőmet veszi el, ugyanakkor új hely lett a szívemben és a lelkemben, és holnap mély levegőt veszek és nekiindulunk egy olyan helyre, olyan vidékre, ami mindig sokat jelentett nekem és most is feltankol majd <3


    Egyébként tele vagyunk bosszúsággal: Barnus nagyon rosszul volt, tegnap be kellett menni vele a Klinikára, Gergő újra kruppos rohamokat kap, nekem vacakol a lábkörmöm, lehet műteni kell… szóval nem is tudom, hogy van már május közepe, mert az elmúlt napok szemellenzővel mentek és csak egyenesen előre.

    De május közepe van.

    Elborítja a gaz a kertet, folyamatosan zuhogott az eső, egy jó fagyit is csak tegnap ettünk először, viszont ha a másik oldalt nézem, akkor hamarosan nyílik a bodza, jön az eperszezon, és hamarosan minden elrendeződik.

    Régóta nem tapasztalt béke van, ezek már csak az utózöngék, úgyhogy megyek, beveszem a vitaminjaimat és kitartok.

    Kitartunk.

    Megosztás:
    mindennapok

    Kacérkodom

    • egy hajvágással, mert teljesen tönkretette a hajam a rengeteg sütögetés
    • egy kemencével, mert kemencében sült kenyérre vágyom
    • egy liliomfával, de annak az ültetéséről lekéstem
    • egy cloche szalmakalappal, mert az arcomnak nem kellene a napsütés
    • ugyanezért az új, 50 faktoros Shiseido kompaktot is nagyon szeretném
    • egy láda eperrel. Annyi epret teszek el idén, amennyit nem tudunk megenni. És nagyon sok epret meg tudok enni…
    • egy új napszemüveggel – már befizettük a nyaralást, megyünk Horvátországba a gyerekekkel
    • egy pilates programmal

    Ha megnézed, nagyjából minden a lassulás, az önkényeztetés és a lelki egészség köré rendeződik.

    Vasárnap már Olaszországban leszek <3

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Torna maggio

    azaz visszatér a tavasz – és vele én is.

    Hiányzott a blogolás, de őszintén mondom, konkrétan levegőt venni alig volt időn az elmúlt 3 hétben.

    Medve grincsérvet kapott, Kolos filctollat állított a szemébe, Barnus cukra nagyon sokat rendetlenkedett, úgyhogy nem volt egyszerű mostanában.

    Nem, ez így nem fedi a valóságot.

     

    Nagyon kevés hónapot utáltam ennyire életemben, mint ezt az áprilist.

    Túl vagyunk rajta, naptárilag mindenképp, az ég kék, én pedig két napja csak alszom, alszom, és próbálom kiheverni az elmúlt időszakot – gyanítom az agyam kapcsol ki, nehogy idegösszeomlást kapjak. Az utolsó 3 napból szerintem napi 16 órám alvással telt, most már alakul a helyzet, kicsit jobb.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    “Ha elköltöznénk,

    akkor csak azokat a dolgokat vinnénk magunkkal, amik fontosak a számunkra. A sallangot nem.” -mondta Medve, én pedig bólogattam, majd lázas keresésbe kezdtünk, de hamar rájöttünk, mi az, amit igazán keresünk.

    Búvóhelyet.

    Nem családi nyaralót, nem lakhelyet, nem életteret.

    Búvóhelyet.

    Magunknak, kettőnknek, a lelkünknek, a céljainknak.

    Kuckót, menedéket, erőhelyet, egy szusszanást.

    Elvonulásit.

    Festegetős, agyagozós, egyedüllevős helyet.

    Gondolkodós, imába belefeledkezős, csillagos egeset. Már körvonalazódik, hogy mit szeretnénk pontosan, meglátjuk, mire lesz lehetőség.


     

    Nehéz időszak volt, nem is írtam egyáltalán. Barnabás vérképe rettenetes volt, felmerült valami komolyabb baj (nagyon-nagyon komoly baj) is a csontvelővel, de aztán kiderült, hogy nem, vaklárma, minden rendben.

    Senkinek nem kívánom az elmúlt heteket, borzasztóan sokat kivett belőlem, most rakom össze a romokat, nem könnyű.


    Aztán közben csak úgy elfolytak a napok:

    • elolvasta Orvos-Tóth Noémitől az Örökölt sorsot
    • két fotózás volt ebben a hónapban
    • megünnepeltük a gyerekem keresztanyjának az 50. születésnapját
    • megjártuk Olaszországot és megünnepeltük Medve 42. szülinapját
    • Kolos 2 éves lett – erről majd bővebben írok
    • készültünk a Húsvétra
    • lecseréltem a telefonom (ez nekem nagy dolog, a telefon gyakorlatilag az élettársam)
    • elindult az új butik: immáson xs-5xl-ig vannak ruhák.

    Nehéz, keserves hónap volt. Jó, hogy vége.

    Ha elköltöznénk, csak a számunkra kedves dolgokat vinnénk tovább.

    Nem költözünk. Itt az imádott könyves munkám, itt vannak a fotózások, a barátaim, az életem, de tényleg csak azok a dolgok maradnak, amiket szeretünk. Jövő héten egy 8 köbméteres konténer érkezik az udvarunkba. És kikerül a pincéből is minden, ami nem kell.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Lassan egy hete

    • hogy kiléptünk a biztosból
    • hogy együtt dolgozunk
    • hogy van kedvem felkelni
    • hogy tele vagyok tervekkel
    • hogy könnyebb az életem
    • hogy a férjem főállásban a családi vállalkozásunkat igazgatja.

    … és pontosan egy hete kérdezi meg mindenki, aki tudomást szerez róla, hogy

    1., Hogy bírjuk?

    Jól. Szeretjük egymást és nem idegesít bennünket az, hogy együtt kell lennünk, egyébként meg mindenki teszi a dolgát, teljesen eltérő munkakörben.

    2., Nem öli ez meg a szerelmet?

    De. Lassan 12 év után ugyanis minden pillanatban egymás után sóhajtoztunk, vad szadomazo akciókba bonyolódva, mikor végre összekerültünk és… Uggggyanmár basszus. Na de komolyan. Három gyerekünk van, a legjobb, amit a testemmel tehet, hogy enged egy kád fürdővizet.

    És előtte kimossa a kádat.


    Pontosan egy hete lassabb minden. Pontosan egy hete van mosolygós arc mustárból a kenyéren. Van reggeli lágy ébresztgetés és teraszon kávézás.

    Pontosan egy hete mindketten megérkeztünk az életünkbe, és bár rengeteg a tennivaló, csak lebegünk ebben az eufóriában.

    Minden jobb így. Jó együtt ebédelni, jó megbeszélni a célokat, jó véghez is vinni őket.

    Jó bátorítani egymást és persze, vannak hangosabb viták, de egész más azon vitatkozni, hogy ki tette el a tűzőgépet, mint azon, hogy merre tart a családunk és van-e így ebben öröm, van-e ennek értelme.

    Szélsebesen és kézenfogva robogunk előre, és ha olyan boldog vagyok, olyan jók a napjaim, hogy ha csak minden így marad, csak minden így marad, Istenem, csak minden maradjon így.

    És akkor jó.

    Megosztás: