Furán vagyok mostanában. Meleg van és nyár, virágzik a levendula, Kolos szépen fejlődik, a nyaralás Barnus tegnapi, folyton zuhanó cukrától eltekintve klassz, én viszont mégsem vagyok jól.

Most jön ki a fáradtság, a fájdalom, a félelem és talán a bánat is, ami azért nagyon vicces, mert ezer ágra süt a nap, barangolunk Tihanyban és Köveskálon, én pedig bömbölök – hol kint is, hol csak odabenn, csendben, kicsit nyüszítve.

Nem találom a megoldást, az összes izmom be van feszülve, készültségben áll és várja… nem is tudom. A következő csapást? Megpúposodtam, megszélesedett a vállam, feszül a nyakam, beszűkült a tekintetem, és nyilván ez nem tölt el örömmel, mikor tükörbe nézek.

Azt hiszem, tényleg minden csapásra felkészültem. Természetesnek veszem, de kívülről valóban vicces (szánalmas?), hogy van nálam Fenistil, antibiotikum, kétféle szemcsepp, vitaminok, Betadine, hüvelykúp, lázmérő, orrszívó, jutavit probiotikum, többféle napkrém, sebtapasz, aloe vera, komplett inzulin készlet (újraélesztő fecskendővel!), rügykivonat, lázcsillapító, fülmelegítő sapka, orrcsepp, Bach-elsősegély csepp, ezüstkolloid, herpeszkrém, szjnyálkahártya fertőtlenítő, szájpenész elleni ecsetelő. És biztos, hogy nem soroltam fel mindent…

Égető szükségem lenne valamire, amiből önbizalmat meríthetek. Barnabás orvosai nagyon sokat segítenek, minden nap elmondják, hogy igen, az a szörnyű ebben a diabetes burnoutban, hogy nem lehet belőle szabadságra menni akkor sem, amikor éppen a legjobban dühöng, ráadásul nekünk a tejmentes-gluténmentes mizéria miatt extra nehéz bármiféle könnyítést találni. Most mondjam, hogy egész Füreden kétféle fagyi van (két cukrászda egy-egy fajta fagyija), amiből alkalmanként ehet egy gombócot a gyerek?? Főtt ételről álmodni sem érdemes: igen, megehet egy cső főtt kukoricát (ha nem tettek vegetát a vízbe), de attól nem lakik annyira jól, hogy kibírja a következő étkezésig. Marad a főzés.

Jön a szülinapunk, a tortát már megrendeltem Pesten, majd otthon ünneplünk, Gerusznak már meg is van az ajándék: egy klassz, hangos munkapadot kap, szerintem magán kívül lesz a boldogságtól. Jövő héten megyünk felmérésre, ha minden igaz, akkor Ayres terápiára jár majd, Barnus meg úszótanfolyamra megy, amíg otthon leszünk. Én kétnapos Niára, aztán hasfal regeneráló gyógytornára megyek majd, és próbálok valahogy felállni ebből a gödörből. Miért pont most? Mert eddig csak mentem előre, hogy a víz felszínén maradhassunk. Víz? Gödör? Felállni? Hehe, tényleg annyira kusza, hogy már a képekben gondolkodás sem megy.

Ma strandolunk egyet, befekszem a Balatonba és talán valamit az is elmos majd… Meglátjuk 🙂 Szívem szerint kibontanék egy palack habzóbort, elszívnék egy doboz cigarettát és hisztérikusan röhögnék és sírnék egyszerre azon, hogy mekkora nagy szerencsétlenség vagyok, ugyanakkor mennyi mindent kibírtam. Gyanítom, hogy a végén könnyből lenne több, és az utolsó szál cigarettánál már mindenhol fájna és keserű epét hánynék: valakit, aki nagyon közel van, épp most tapsolnak vissza kemóra, hamarosan újra harcba száll, és feltételezhetően már nem a gyógyulásért, hanem hónapokért, amit a kisfiával és a kislányával tölthet még.

Borzalom. Csíkos napozóágy párnánolvasgatva megkapni a kétségbeesett sms-tmeg annyira szürreális, hogy hirtelen csak beleszipákoltam a Tchibos tetős-szívószálas műanyag pohárba és visszatértem Fábián Jankához.

Aztán még szürreálisabb módon nyeltem egyet, és elkezdtem tervezni, hogy mit csinálok majd Pesten. Kabin, Fellini, Múzeumok Éjszakája és… lekvár. Harsogóan sárga kajszibarackok, lédús őszibarack és mindez, ahogy üvegbe kerül önmagában, mandulával, dióval… és némi reménnyel, hogy addigra jobb lesz. Nagyon szeretném 🙂

Kolos szopisztrájkol (igen, van ilyen szó) vasárnap óta – ennek eredményeképp a mellgyulladás démonával küzdök: fejek, fejek és fejek, mert most egy antibiotikumos-lázas móka nagyon nem hiányozna.

Egyedül vagyok a kölykökkel.

Kolosnak most fakad ki a bcg oltás helye, tiszta szájpenész (ezért is nem szopik), de legalább huzatot kapott a szeme és hasmenése is van. Barnusnak pár napig csodás cukrai voltak, de most front jön, így megint váltásban vagyunk és 15-17-es cukrokkal indulunk reggel.

Gergő pedig… nos,még mindig ugyanolyan. Eldöntendő kérdés, hogy érintettek vagyunk-e az aspergerben, de egyelőre nem mondanak rá diagnózist, majd csak ha eléri az iskolás kort. Addig még alakulhat. Egyelőre kevés tünetet produkál, leginkább a rutinból kiesésre és a zajokra reagál baromi rosszul.

Túl vagyunk a nagytakarításon, elindultak a csendes balcsis napok – ma elzarándokolunk a turisztikai hivatalba és begyűjtjük a prospektusokat a fesztiválokról, színházi előadásokról, arborétumokról (nyilván nem az ÚJ arborétumokról, hanem a programokról), aztán valamit ennünk is kellene, de nagyon nincs kedvem főzni.

Medve felszólított, hogy találjam ki, mit akarok a szülinapomra, egyelőre fogalmam sincs, de vigyetek a bűnbe és mondjatok ötleteket, hogy mit is szeretnék 😀 – amíg az ötletelés zajlik a facebookon, addig elmegyek, iszom egy kávét, elmosogatok (jaj, ez mennyire nemszeretem feladat!),megírok egy prospektus szöveget és megmérem a gyerek cukrát.

Addig linkeljétek be, hogy mi az a haszontalanság vagy hasznosság, ami nélkül egyszerűen nem lehet meglenni 🙂

chino nadrág, fehér ing, kicsi nyakkendő – vizsgázni megy holnap és meg akarja adni a módját.

-Anya, figyelj, elvállalsz jövőre is?

– Igen. Mert bár nyárson tudnálak sütögetni néha, nagyon szeretlek, de kérlek…

-Tudom, akartam is mondani, hogy nem kell majd annyit rimánkodnod, hogy írjak meg figyeljek,mert hát holnap vizsga, és épp az IMÉNT állapítottam meg, hogy bizony, MEG KELL HAGYNI, Édesanyám, van szar a bugyiba’ rendesen.

Hallod, nyihogva röhögtem.

Barnabás.

Holnap vizsgázik.

A kérdés már csak az, mit kapjak pedagógus napra 😀

Bizonyos értelemben Füred és környéke már lerágott csont számunkra. Ismerek minden kötélpályát, játszóteret, nyilvános vécét (tavaly nyár végén voltam kisterhes, folyamatosan pisiltem), cukrászdát és strandot.

Mondhatnám, hogy egy elég unalmas nyárnak nézünk elébe.

Mondhatnám, de eszemben sincs.

A legjobb dolog a gyerekeimben, hogy (én vagyok az anyjuk muhahahaha), hogy nagyon érdekli őket minden, így finnyogás, szenvedés és lázadás nélkül hajlandóak (főleg Barnabás, ugye) minden újdonságot megnézni, kipróbálni.

Tavaly még kicsik voltak a tanösvényekhez, a Pannon Csillagdához, az alvás és a kezdő cukor miatt idő szűkében nem mertem elindulni a veszprémi állatkertbe és Kapolcs is kimaradt, pedig nagyon készültünk. Nagy örömömre egyre több étterem, bisztró készül mentes ételekkel, a CH-t egész pontosan meg tudom saccolni már ránézésre is, úgyhogy idén már bátrabban eszünk házon kívül… Tavaly a kedvencünk a Káli Gourmet volt és a Malackrumpli, idén is tervezünk visszamenni mindkét helyre.

Ha nem Balaton, akkor jógatábor Barnusnak, házassági évforduló, Mesterségek Ünnepe, és idén a szuper könyvünkkel bevesszük Budapestet 🙂

A szó klasszikus, vízparti értelmében nem megyünk nyaralni idén nyáron sem máshova, “csak” a Balcsira, szeptember első hetére azonban Medve lefoglalt egy családi pihenést az Őrségbe -csuda szállás, csuda hangulat, alig várom!

A napok óta tartópánik némileg csillapodott, köszi mindenkinek a kedves szavakat.

Verőfényes napsütés, Medve és Barnus a Balatonon, én pedig a két kicsivel itthon: jövő héten mi is megyünk és rengeteg intéznivaló van, mert hosszabb időt töltök a Balcsin. Vennem kell nyűhető nyári cipőket a gyerekeknek, a vidám kis Barnabás ugyanis nem sokkal ennek a képnek az elkészülte után akkora kacsaszarba lépett, hogy az apja szerint gyakorlatilag letakaríthatatlan 😀 (te jó ég, ez is mikor lett ekkora??)

Be kell még mennem az egyik munkahelyemre, szerdán mell-és hasi ultrahangra megyek, ahol megbeszélem a doktornővel, hogy ideje lenne egy tüdőröntgennek és egy mammográfiának is. Egy ismerősöm, aki szintén emlőrákos volt most bordafájdalommal küzd, így minden egyes pici diszkomfort óriásinak tűnik számomra is. Most h-i-r-t-e-l-e-n nekem is fáj a szegycsontom és majd’ beleőrülök és attól tartok ez már mindig így lesz – jobb és rosszabb időszakok váltogatják egymást és a legtöbb, amit remélhetünk, hogy egyre hosszabbak lesznek a lelkileg jó időszakok.

Kolos ma két hónapos, én pedig ma hajnalban azon morfondíroztam, hogy hova a francba tűnt el ez a két hónap? Aztán jobban belegondoltam és már vissza tudtam idézni: az első mosoly, a hallásvizsgálat, az öröm a gyerekek arcán, az éjszakai összebújások, a cirkusz a dédi körül, Karolina látogatása, Húsvét, fotózás, gyerekorvos, Kastély, vérvétel, és ó, megint itt tartunk vérvétel és szegycsont fájdalom.

Hiába mondom, hogy vége, sosincs vége. Mindig van valami, amit a biztonság kedvéért csekkolni kell. Idegőrlő. A legrosszabb az, hogy teljesen be tudom magam pörgetni ilyenkor, ennek pedig egyetlenegy oka van: van mit vesztenem.

Itt van a három csodás gyerekem, a férjem, én pedig rosszul kufárkodtam az időmmel. Az elmúlt egy évben túl sokat adtam magamból olyannak, aki nem érdemli meg: kimerítettem magam, szomorú voltam és aggódtam a jövő miatt, pedig pontosan tudni lehet, hogy ez nem tesz jót, nagyon nem. Így most ezzel a szegycsont fájdalommal még azt sem mondhatom, hogy a tökéletes idill – minden rendben helyzetben robbanna a bomba, mert… hát… elb@sztam.

Megint.

Túl sok félelem. Túl sok energia másra. Túl jól akartam csinálni. Nem volt szívem kipenderíteni – így viszont nekem lett rossz. Szívből remélem, hogy következmények nélkül marad.

Szívből remélem, hogy valami idegbecsípődés, gyulladás, akármi.

Mindenesetre emlékezni fogok rá. Soha többet.

A vasárnap este mindig a szervezésé. Átgondoljuk a hetet: hova kell menni, ki-merre lesz, mit csinál, intéz, szervez. Egyik barátnőm mondta, hogy a család bizony olyan, mint egy Kft. érzelmekkel – van vezetése, van vele munka, kell hozzá marketing, tárgyalástechnika, jó beszerzés… és tényleg 😀

Nos, ezen a héten nekünk ezek jutnak: Medvét bejelentettem bőrgyógyászhoz anyajegy szűrésre, megveszem a havi jóga előfizetést, kókuszvizet hozok Kolosnak a dm-ből, Barnus zeneiskolai jelentkezését is le kell adni. Az ipari mellszívó sem kell már,pláne, hogy igazából egy kalap szart nem ért – a kézi Avent sokkal jobban bevált, úgyhoy egy óriási pénzkidobás volt: majd’ 8000Ft volt az egység, amit meg kellett venni és havi 12 000 a bérlés. Grrrrr.

Az Ikeából kell még függönysín tartó, mert ugyan alapvetően kettőt vettünk egy karnishoz, de úgy lesz a jó, ha középen is meg van fogatva. Mivel két ablak van a hálóban, és a második szettből egyet feltettünk pluszban az egyik ablakhoz, így egy teljes, 2 darabos szettet kell még venni, hogy elég legyen. Igen,ezt Barnus vezette így le, ezzel is az év végi vizsgára gyakorlatozva, ami már a nyakunkon van.

Múlt héten Kolos benyakalt egy egész üveg nyírfanedvet, ezen a héten pedig kókuszvizet szürcsölget majd az anyatej mellé.A kókuszvíz egyébként a tápszert helyettesíti a melegebb éghajlaton, ugyanis elképesztő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz, a vitaminokról pedig nem is beszélek, úgyhogy azok a kisgyerekek, ahol anyunak nincs teje, ezt kapják nem a bocitej alapú hipoallergén tápot.

A héten már lenéz Medve Füredre, felméri a helyzetet, kicsit kiszellőztet és levisz pár holmit: kenyérsütőt, hálózsákokat, tisztítószereket és a porszívót, ilyesmiket.

Ezen a héten sok munka lesz, nekem kicsit csúszott a 6 hetes kontrollom, úgyhogy azt is meg kell ejteni és persze ott áznak a bodzatányérok a kamrában, az eperszezon kellős közepén vagyunk és…

Hát szóval van dolog bőven, ez azonban Gergőt egyáltalán nem zavarja és olyan mélyen alszik, hogy végigpuszilhattam a kilógó tappancsát és nem ébredt fel.