életem legfosabb karácsonya volt, mert ebben nem lehetek egészen biztos, de az tuti, hogy benne van a top 3-ban.

Így ennyit tudok elmondani erről az időszakról.

Küzdöttem, mint a kövér malac a jégen, hogy beüssön a karácsonyi érzés, de nem jött össze: egy nyugvópont volt, az éjféli mise, azon túl az egész ünnep egy ilyen háttérben szorongós, válságos, beteges, veszekedős szarság volt, és sajnos minél inkább tenni akartunk ellene annál rosszabbul sült el.

A nehéz időszak nálunk mindig sorsfordítót szül: így volt ez most is, ráadásul egyik pillanatról a  másikra, kristálytisztán érkezett az ihlet és a sugallat. Most nem én, hanem Ádám van megtáltosodva, és ez baromi jó a lelkemnek. Most az anyósülésből, popcornt majszolgatva nézem, hogyan rendez, szervez, él, tervez.

Ünnepelünk, ma vacsorázni, célokat kitűzni megyünk, aztán átalszom magam az újévbe és lófaszt ennek az elmúlt két hétnek.