• Takács Feri bácsi ResTEArátor teakeveréke. Itt az ősz, teljesen rákaptam megint. Alapvetően utálom, rühellem a gyógyteákat, de ezt valamiért nagyon szeretem.
• Be akarom daueroltatni a hajam. Tegnap jött a mindent elsöprő felismerés, és most nem eresztem, mint foxi a lábtörlőt, úgy tartom.
• Sokat fáj a hasam. Fél éve nem volt semmise, nyáron is mindent rendben találtak, de most megint megyek, nézzenek rá, mi van ott a meggyötört húgyhólyaggal, meg egyébként is: egy hasi ultrahang mindig jó ötlet. Novemberre van időpont.
• Hétvégén majdhogynem nyári meleg volt, mi pedig egy egész napot töltöttünk a Balcsin, úgyhogy most fel vagyok töltve napfénnyel, erdővel, vízzel, vadasparkkal.
• Barnusnak találtunk telefont, ma telepítjük is az applikációt (ma érkezik meg a kábel), és akkor könnyebb lesz talán egy kicsit, mert itthonról is látom majd a cukrát.
• Jönnek a Zenda szépségeim, amit nagyon szeretek, mert Ivett mindig olyan szép holmikat válogat össze, hogy az csak csuda. Annyit mondtam neki, hogy finom rózsaszíneket szeretnék, púderes, nőies holmikat, most kislánynak akarok öltözni. Mármint nem pasinak a pasik között, hanem lánynak. Csajnak. Nőnek. És mivel ez sem szabásban, sem anyagban nem lenne elérhető igazán, így marad a szín – színben pedig nekem jók a fáradt rózsaszínek, a párás púderek.
• Tobzódom a pakolófelületekben, mióta felkerült a régi, nagy, háromajtós szekrény. Belefért az összes papírom, gyapjúm, kézműves holmim. Barnus összes szereléke, belövője, tartálya. A lábmasszírozó, az infralámpa, a minden. Sőt, a minden IS.
• Bokacsizma mániám van, és ez az idő nem segít abban, hogy kigyógyuljak belőle.
• Alma, füge, körte. Nem tudom megunni. Külön-külön sem, együtt sem, sehogysem.
• Vettünk facsemetéket a kertbe, szeretnénk egy előtetőt a fenti bejárathoz és fel szeretném számolni a ház oldalában található fa lerakatot. Gyanítom erre az utóbbira semmi esélyem, majd eltüzeljük a télen és akkor nem lesz. Kész.

A becsípődéseken túl is zajlik az élet: Gerusz kirándulni megy holnap, Barnabás készül a fellépésre és már nagyon jól megy neki a darab, amit furulyázni fog. Megkapta élete első csillagos ötösét, most nagyon büszke magára, mi meg rá, mert a j-ly helyesírásából írta és nagyon nem ment neki. Aztán nagyon megtanulta, és mi külön figyelmet fordítottunk rá, hogy az egekbe magasztaljuk, hogy egy ennyire vesztett helyzetbe így beleállt, ennyi munkát tett bele és ilyen kitartóan küzdött és tanult. A csillagos ötös nem a cél, az a következménye ennek a szuper munkának. <3 (És persze nyilván megvesztegettük előtte, hogy ha megtanulja, választhat egy új könyvet. Most épp a Hamish sorozat van terítéken, a második kötetet választotta.)