Másfél hónap telt el az iskolakezdés óta, ezalatt mindhárom gyerek volt már beteg, pár kör antibiotikum el is fogyott. Reggel dobozolunk, délután különórák, tanulás, esti őrültek háza.

• Nem, nem jut idő arra, hogy minden gyerek minden nap fürödjön.
• Minden este, kivétel nélkül van esti mese.
• Nem ellenőrzöm le, hogy bepakolt-e mindent a táskájába.
• Én teszem be neki az ételt – nagyon gondosan, nagyon kiszámolva.
• Rágják a körmüket és nem feltétlen mondanám, hogy sosem voltak ilyen boldogok.
• Mégis, mikor kérdezem őket, azt mondják, élvezik a kihívást.

Van, hogy egész jól vagyok – látom, hogy erősödnek, hogy ügyesednek és nagyon élvezik az új kihívásokat: az úszást, a tesiórát, a feleltetést(!!).

Van, hogy tele vagyok kétséggel: nyúzottak, színtelenek, álmosak.

Aztán van, amikor lefőzöm a reggeli kávémat, és elmerengek, hogy milyen lehet nekik. Bemenni ügyetlenül, esetlenül egy új élethelyzetbe, ahol mélyvíz és teljesítendő feladatok, elvárások várják őket. Milyen lehet kialakult osztályba, csoportba berobbanni és ott megtalálni a helyet az asztal körül. Milyen lehet furcsa fiúnak lenni diabétesszel, diétával, pumpával, telefonálással, látszólag értelmetlen és felettébb mulatságos hibákat elkövetve.

Milyen nehéz lehet elmagyarázni, hogy nem buta, nem bohóc, nem félnótás, hanem ezek az első napok és az első hetek.

Micsoda bátorság kell ehhez, milyen hatalmas lelkierő…!

Volt, hogy elgondolkodtam, hogy inkább ne járjon zenére, ne táncoljon, foglalkozzon a tanulással, de nagyon egyet tudok érteni azzal a szemlélettel, hogy dehogyis, pont azt kell megtartani, ami megtartja a lelkét, amiben örömét leli, amiből meríteni és építkezni tud.

Ő még nem teheti meg azt, hogy megválogassa a kötelező köreit. Én már megfontoltabban választhatok ki szerelem projekteket, amikben dolgozom, amikkel azonosulok, amiket szeretek.

A mindennapok nehézségeihez ezekből ugyanúgy tudok erőt és bátorságot meríteni, mint egy jó sétából vagy egy baráti ölelésből. Oroszlánszív kell ehhez a világhoz – és mit ad Isten, nekem most pont az jött szembe, sétált be peckesen, rabolta el a maradék kapacitásomat.

Jó lesz, nagyon.