Itt is megtalálsz:
mindennapok

Búcsúzkodunk

Jutka nénitől, aki megtanította Barnust úszni.

A templomunktól, a közösségtől, a fenyőfáimtól, a hűvös kamrától. Búcsúzunk a napsütötte 40m2-es terasztól, a meggyfáktól és a gyerekorvosunktól.

Búcsúzom a fodrászaimtól, a gyógyszertártól, a megszokott útvonalaktól, a kedvenc parkolóhelyektől, az utcánktól, a liliomoktól, a… szóval értitek.

Közben pedig észrevétlen jön be az új: mostanság kell dönteni a padló burkolatról (az alsó szintre tölgy, a felső szintre pedig egészen világos padlót szeretnék), az ablakokról (itt egyelőre a zöld szín a nyerő), a konyháról (egyfalasból kell kétfalasat csinálni), a szigetelésről, az internetről, a külső festésről és még sorolhatnám.

Nyilván nem lesz pénz mindenre. Nyilván van egy fontossági sorrend: a fedett terasz burkolatcseréje bőven (akár éveket is) várhat.

Egy biztos: a (fal)bontási munkákkal indulunk, minden más utána jön. A legkisebb zavargás a felső szinten lesz, az a legfontosabb, hisz költözés ide, költözés oda, a fiúknak szeptember elsején becsöngetnek.

A mi hálószobánkhoz készült el először a moodboard, és az egésznek az a szín az alapja, amikor Tihanyban állsz az apátságnál, lenézel a tóra, várod a kék színt, de helyette egy ragyogó, semmivel össze nem téveszthető smaragdzöld jön.

Szentségtörés vagy sem, a régesrégi, klasszikus, márvány fedlapos éjjeliszekrényeinket ebben a meglehetősen harsány színben álmodjuk újra. (Igen, ez a szoba sem lesz visszafogott).

Fehér lambéria, világos padló, virágos tapéta és smaragdzöld komódok: ilyennek képzeljük az új hálószobánkat. A virágos tapéta csak az ágyvégnél lesz, cserébe Ádám kérte, hogy legyen zöld a kiegészítő szín, én pedig boldogan hoztam meg ezt a hatalmas (hahahahaha) áldozatot.

Smaragd.

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply