Kategória: 5 perc a semmiből

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – ráfúj

megeszi, rohan focizni, maszatos az arca, ó-már-megint koszos a villámmekvínes kapucnis, mosni kell. Mosni kell és figyelni, figyelni piszkosul, mert kérdez, a másik meg elindult, először bizonytalanul, de tegnap óta egyre határozottabban.
Gyorsak. 
Gyorsak, gyorsan nőnek, változnak, formálódnak, szerelmes és kajla, kíváncsi és kiabálós, édes-puha, meleg arcú fiaim.
Nagyon jó.
Nagyon-nagyon jó.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – megyünk

Megyünk, és Te tolod a kocsit, aztán elszaladsz, mert megláttál két pillangót. Kaviccsal irkafirkálsz a homokba, nem lépsz a csíkra, meleged van. Nekem is  levesszük a mellényt mindketten, átjárja a kellemes szellő a befülledt testünket, sokkal jobb így. Beszélgetünk, ráncolod a homlokod, grimaszolsz, mesélsz.
Zárva van a fagyizó, nehezen is magyaráznám el a mindenmentes fagyit, de sebaj, a postánál már nem is érdekel, egyedül mész be, viszed a csomagot.
Fel szeretnéd adni, adok pénzt, elmondom mit kell mondani, és már csak a lépcső aljáról nézlek, ahogy bemész, ahogy beállsz a sorba, hogy milyen nyurga vagy, milyen mosolygós.
Hogy lábujjhegyen állsz az ablak előtt, hogy elmondod, mit szeretnél, hogy nagy vagy, ó-de-nagy-vagy kisfiam. Én édes, puha, maszatos, konok, ragacsos, napillatú kisfiam.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből… kishitű?

Nem vágyam a fehér homok. Ha valamire nagyon sok pénzt szórhatnék el, az inkább bútorok, európai városok és éttermek lennének, de a kókusz, a pálmafák, a hajóutak nem igazán dobogtatják meg a szívem.

Már a bútorok, városok és éttermek sem.

A hangyák. Na az a valami.

Nézni, ahogy felfut a betonkerítés aljára, ahogy eltűnik a résben, aztán átmászik a gerendára, aztán megpihen. Elbújik. Visszajön. Kijön még egy hangya, és megállnak. Nem csinálnak semmit, csak mennek körbe-körbe, hosszú percekig.

Ez a boldogság nekem. Ezek a hangyák ugyanis Barnabás óvodájának a kerítésére másztak. Amíg látom őket, addig várok a gyerekre. Én várok a gyerekre. Átfordíthatom a babakocsi kupoláját, hogy ne süssön Gergő szemébe a nap, hallgathatom a tányércsörgést, várhatom, hogy észrevegyen, hogy megöleljük egymást, hogy elmenjünk fagyizni.

Érezhetem, hogy átmelegszik a haja a napsütésben.

Láthatom.

Élhetek.

Velük.

És a „velük” az a hely, ahol mindig-mindig lenni szeretnék.

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – hajnalban

mezítláb csoszogva, reszketve indul el a folyosón, alig várja, hogy odaérjen, odabújjon, mert hajnalban mindig fél, hajnalban mindig rossz. Persze olyan is van, hogy nem rossz, de jó összebújni, odabújni, bekuckózni, érezni, hogy van a világnak egy olyan szelete, ami rendben van, ahol béke van, ahol biztonság van.
Odamegy az ágy széléhez, „menj odébb”- mondja, aztán bebújik, mert hideg az a láb, hideg a kő. Odasimul, már nem sír, megkapaszkodik. Párnát kér.

Anya, már megint átjöttél?
Igen, mert félek. Igen, mert olyan vagy nekem éjjel is, mint a napfény. Igen, mert már reggelre is nagyon hiányzol. Igen, mert szeretem hallgatni a szuszogásodat. Igen, mert amikor megszülettél, a világ egy jobb hely lett – és szeretlek nézni kisfiam. Ébren álmodom – rólad. Hogy nagy leszel. Jó ember leszel. Okos leszel. És én ezt látni fogom.
Ezeket azonban nem mondja az ember, csak odadünnyögi, hogy adjámá’takarótis, majd összecsimpaszkodunk, és alszunk. Vagyis alszik. Én pedig sírva mosolygok.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – harmadik

… a gerincem mentén végigfut a hideg, megrázkódom és megyek tovább. Papírok összekészítve, gyerekek elrendezve, a kérdéseket kell még összeírnom, hogy fel tudjam tenni őket az orvosnak…

  • saját költségen végeztessek BÁRMILYEN vizsgálatot?
  • honnan tudjuk, hogy most nincs bennem rák?
  • aggódjak amiatt, hogy egyre többet fáj a fejem és romlik a látásom?
  • …
„… Anya ezt nézd meg, írtam a Télapónak, és nagyon szeretnék egy biciklit. És nagyon szeretlek, te vagy a legszebb virágom, és MINDIG EGYÜTT maradunk, Anyucuanyuci”
————
És rájövök, hogy bármilyen jó is ezt hallani, a mondat már nem így helyes. Így talán sosem volt helyes.
Nagyon szeretlek, Kisfiam, Te vagy a legszebb virágom, és remélem, sokáig itt lehetek még Veled.
Jön a harmadik, apu velem lesz, nekimegyek. Nekimegyek a harmadik körnek is. Szerdán.

Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – ülünk a teraszon

Ciripelnek a mittudoménmik, kezemben Gergő egy könnyű takaróba csavarva, etetem, ölelem. Meghúzódunk a csodaszép fa napozóágyam végén, a nagyját Barnabás foglalja el, nézzük az eget. Hullócsillagot keresünk.
Ő látni vél egyet, nagyon örül, kíván is (egy szép, szaftos húst) én pedig mosolygok és remélem, hogy az álma valóra válik még akkor is, ha egy repülő volt, amit látott.
Nézem az eget, kutatom a saját csillagomat, nem kérdés, hogy megvan, mit kívánnék. 
Olyan régi emlékek jönnek elő: ugyanígy k, hogy a csillagok alatt, a Balatonon, tizenkilenc-húszévesen, amikor azt hittük, tudtuk, hogy miénk a világ… Akkor még nem siettem, tudtam, hogy rengeteg az időm. Rengeteg.
Ugyanaz az illat, ugyanaz a kékség, mi pedig csak ülünk a teraszon, és nem, már nem riadok meg, ha huhog a bagoly, és akkor sem, ha repdes egy denevér. Már nem félek tőlük. 
…..
Érdekes, hogy a betegség hogy fejleszti a testtudatot: drukkolok a szervezetemnek, hogy harcoljon, drukkolok az agyamnak, hogy ne adja fel. Érzem, ahogy zubog a vér az ereimben, és kiabálni tudnék, hogy nézd, nézzétek! még élek! értsétek meg, hogy élek! 
Nem, nem és nem, nem mehetek még el! Itt kell maradnom, dolgom van, szeretnék még élni. Itt már folyik a könnyem és nézem az eget, keresem a csillagot, és fohászkodom, hogy jusson el az üzenet, hogy valaki hallja meg, hogy nem baj, ha fáj, nem baj, ha sokáig tart, csak meggyógyulhassak és itt lehessek. Velük lehessek. Könyörgöm, csak ne kelljen itt hagynom őket.
Kicsit hűvös van, a könnyeim meg nagyon melegek, etetem Gergőt és az oldalamhoz simul Barnabás.
Váratlan és érthetetlen számomra is, de hallom magam kívülről: Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – a nem szórakoztató

Papírok, papírok, kicsit kiengedtem a kezemből a gyeplőt: nem kell értenem, értik helyettem. Megrázom magam, belenézek, bár ne tettem volna: grade 3.
Onkológia.
Sokan vannak, nagyon sokan, öblös hangú prolibácsi, baját folyton ecsetelő Samosonite táskás néni, sopánkodó valamilyen Jánosné, aki a férje leletéért jött.
Meleg van, szakad rólam a víz, sorszámot tépek, várok.
Nem akarok beszélgetni, szól a Blame it on the boogie, ettől nevetnem kell, annyira nem illik ebbe a helyzetbe. Jackson five és a mikrofonfrizkó? Haha.
Viszket a lábam, a bőröm, fekete a szék. Egyiknek sincs jelentősége. Kimegyek a kis udvarra, a bukóablakon át meglátom A PIROSat, tényleg olyan színe van, mint az Aperolnak. 
Most kéne, hogy nagy, világmegváltó gondolataim szülessenek, de nem születnek: folyamatosan a meleggel vagyok elfoglalva, illetve a millió leletem (tök felesleges) cipelésével. Leszakad a karom, a húsomba vág a táska füle. 
Blame it on the boogie. 
Nincs értelme, de mosolygok.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – segítség

Ő segít, abban hiba nincs. A tojást is odaüti a konyhapulthoz, csak épp felszedni nem lehet. Egyedül fel is öltözik, kis bakancs, úszónadrág és atlétatrikó a kombináció, nem, nem érti, hogy miért nem jó, hogy miért mosolygok. Vigyáz a Gergőre, hogy minden rendben menjen, amíg kimegyek a konyhába, körberakja legó fallal, katonákkal, és az összes legós szereplővel (állatorvos, rendőr). 
Segít. Megfürdette a kutyát (vízipisztoly, aztán kennel-kapu kinyit és irány a kert), feltörölte a sarat egy kis almalével (nem talált vizet).
Ez egy nap termése.
Egy újabb küzdelmes, nehéz, titokban falba rúgós, ugyanakkor csodálatos nap a fiaimmal.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – éjszaka

… mondhatnám, hogy minden olyan békés, de nem így van. Folyamatos mozgásban vagyunk – a kicsi eszik, a nagy felriad, inni kér. Helyet kér mellettem, bennem pedig nincs erő vitatkozni: átjöhet a babaszobába mellém a kanapéra. Ráfekszik a párnámra és átöleli a nyakamat, a kicsi teste ott bújik melegen a takaróm alatt… én pedig NAGYON nem akarok belegondolni, hogy meddig lehet ez így. Mosolygok, jön még egy puszi a homlokára, majd megegyezünk, hogy most már fal felé fordulás-alvás, de ekkor felsír a kicsi, én felkelek és ringatom, és felkel ő is. Simogatja, puszilgatja, majd engem is, és nem bírom tovább, folyik a könnyem, kapaszkodom beléjük és összeölelkezünk hárman. Anya azért sírsz, mert olyan boldog vagy, hogy el se fér a szívedben? Igen.
És ez így igaz.
Csörög a kulcs a zárban, hú, már megint háromnegyed egy, jön Medve, kezet mos, átöltözik, bejön a babaszobába. Puszit ad az alvó fiúknak, akiket már egy órája nézek csendben és megsimogatja a fejem. Letörli a könnyeket. Nyuszkó, te sírsz? Félsz? Igen.
És ez így igaz.
Kategóriák
5 perc a semmiből

5 perc a semmiből – izgalom

Várlak. Nem tudom, milyen leszel és azt sem, hogy én milyen leszek. Nem tudom, hogyan történik majd. Állok a sorban és épp krumplit meg hagymát veszek, majd hallok egy pukkanást és elönt a víz? Vagy éjszaka lesz, Édesapád alszik, én meg felkeltem, hogy menni kell?

Sietsz majd? Komótosan jössz? Szeretsz majd minket? Nem fogsz haragudni, hogy Barnus kiságyát kaptad? Végre cinkosra lelek, és Te szereted majd a savanyú meggyet, a mustárt, a citromot?

Asztalos leszel és finoman végigsimítod majd a fát? Vagy vitorlázni fogsz és a Nap cserzi majd a bőrödet? Kutató? Orvos?

Lesznek gyerekeid? Akarsz majd nagy családot?

Szeretsz majd úszni velem Füreden?

Fújunk együtt pitypangot?

…..

Boldog leszel velünk?

…..

Remélem igen. Nagyon várunk és nagyon szeretünk, Kisfiam.