- Jót tenni jó! – még akkor is, ha első blikkre tátva maradt a szám, hogy mekkora a szükség.
- Ma 8 éve, hogy először találkoztunk Medvével…
- … ezért holnap színházba megyünk! (és még több!!!!!!!!!!!!!!)
- Sok a munka, és nagyon későn jutok gép elé…
- … de nagyon klassz ez a Waldorf mama dolog.
- Nagyon klassz embereket ismertem meg: tettrekészek, mosolygósak, szeretetteljesek, elfogadóak
- egyfolytában fázom, de nagyon!! és leginkább az orrom!
- Csütörtökön kötő klubba megyek, elvileg megtanulunk zoknit kötni (röhögj csak :D)
- Nagyon élvezem a háromcentis hajamat
- Csereberéltem egy csomó ruhát a gyerekeknek (esőruha. Nálunk az a sláger)
- Ehetetlent főztem vasárnap.
- Barnesz szerdán kezdi a néptáncot
- Vasárnap oltást kaptak a kutyák, most mindegyik friss, üde, oltott
- Kenyér, kence, házi vegán majonézes cékla, répafasírt a holnapi menü
- Valami miatt fáj a bal oldali petefészkem – remélem semmi extra
- Lassan kesztyűt kell húzni reggel
- Gergő szerdán a bölcsiben alszik
- Nem jut más az eszembe.
Browsing Category:
Egyéb
- Receptek, receptek, receptek
- Waldorf óvoda, waldorf élet
- Táplálékkiegészítők
- Gyerekjátékok (?)
- Smink 😀
A gyomrom összeszorult, szédülni kezdtem és fémes ízt éreztem a számban minden egyes alkalommal, amikor felmerült gondolatként, hogy menjünk el most a temetőbe.
Pedig Apával mentem volna, messzire, kettesben, és biztos nagyon jól éreztük volna magunkat: elképesztően szép őszünk van, és hegyen-völgyön szerpentinen át vezet az út, át a Bükkön. Csodálatos táj, jó zenék, Apa és én.
És nem tudtam. Csak azt tudtam hajtogatni, hogy nem tudok, nem tudom, nem megy, nem megy, nem megy, de ennél többet magamnak sem tudtam mondani.
Aztán letettük a telefont, és belém hasított, hogy miért nem megy: mert nagyon közel voltam.
Majdnem vége lett.
Nem tudok kimenni a temetőbe. Gyávaság, félelem, elfordulás, mindegy. Most arccal erre kell lennem.
Kezdjük avval, hogy leadtam mindkét gyereket a mézeskalács házban, még az ebédjüket (karfiolleves, diós tészta) is csak betettem a konyhába és már száguldottam is tovább az új, kedvenc csodaboltomba.
Vettem madagaszkári bio vanília rudat, Gergőnek egy gyapjú hosszú szárú alsót (narancssárga), lebeszéltem, hogy mikor megyek szappankészítő tanfolyamra (alig várom!), aztán csak lófráltam céltalanul.
Átmentem a Művházba, megnéztem a kiállítást, ittam egy kávét és nagyot beszélgettem az egyik művelődésszervező hölggyel – többek között arról, hogy hogyan is történt az az eset, hogy évekig otthon oktatta a gyerekeit és nem jártak iskolába.
Végigkutattam a közeljövő előadásait, programjait, majd boldogan és jó pár prospektussal átbaktattam a Rossmannba… ahol nem vettem volna WU2 sampont, mert kell majd a nemezeléshez, nem nem volt. Irány a piac, a vegyi bolt, ahol a patronos keserűtől a portörlőig, a WU2-től a lengyel kekszig minden van, úgyhogy sikerült az óriási küldetés. Egyébként a WU2 ritka, mint a fehér holló: Rossmannban, DM-ben, Müllerben nem lehet kapni, Tescoban meg nem néztem, mert oda még nem jutottam el, de mindegy, mert itt most volt, úgyhogy nagy az öröm.
Kedden megjönnek a gyapjúk is, neki tudunk állni a karácsonyi ajándékoknak már jó idejekorán, de sebaj, így nem lesz kapkodás majd a végén.
Megálltam a Városi Múzeumnál, mert megakadt a szemem ezeken a figurákon:
A Város jelképei lettek ezek a tündérek, és szuper mondakört építettek fel köréjük, amibe beleszövik a helytörténetet, a turizmust, szokásokat, hagyományokat. Van négyalkalmas helyismereti foglalkozás óvodásoknak, szerintem érdemes lenne elmennünk Barnussal.
OTP, zöldséges, gyerekek.
Hazaértünk, megválaszoltam a maileket, most pedig összekészítek mindent a délutáni zöldségkrém főzéshez: felhozom az üvegeket, átöblíti a gép, addig én összepirítom a hozzávalókat. Lesz pórés-zelleres-almás és sárgarépás-zelleres-paradicsomos szendvicskrém. Bébiételes üvegekbe teszem majd, az pont jó mennyiség négyünknek egy reggelire vagy vacsorára.
Hát így. Mi ma így. Ti mit csináltok?
Kinőttem.
Harmincnégy és fél évesen eljutottam ott tartok, hogy nem biztos, hogy tudom, hogy mi a jó nekem és hogy mire van szükségem, de azt biztosan tudom, hogy mire és kire nincs.
Ennek megfelelően purgálok most magam körül mindent.
Nincs szükségem például glossy magazinokra (Joy, Glamour, Cosmo stb.) Ádám mindig ilyesmit hoz, ha úgy gondolja, hogy szükségem van némi női megerősítésre, és egész eddig nem is szóltam, mert átlapoztam, meg minden, de… nem, már nagyon rég nem nekem szól.
Nem iszom trendi koktélokat, nem török karrier babérokra, nincs szükségem borítéktáskára és hasított bőr peeptoe csizmára sem. Nem kell aranyóra, csábító parfüm, nem nekem szólnak a trendek úgy általában, és nem kenek magamra semmit.
Nincs szükségem töltelék emberekre a facebook oldalon. Eddig sem örültem, hogy egy csomó, számomra érdektelen ember életét követem, de nem volt meg a bátorságom, hogy megnyomjam a gombot: unfriend. Nem hide, nem unfollow hanem unfriend.
Nincs szükségem a Pinterest boardjaim jó részére: hosszú hajak, ombre festés. szőke melír… mind delete. Találtam egy-két pint, hogy mi lenne, ha kislányom lenne, milyen lenne a szobája. Két fiú boldog anyukája vagyok. Semmi szükségem rózsaszín függönyre – ha talán egyszer mégis, akkor majd akkor foglalkozom a kérdéssel.
Nem kellenek sajtos receptek, sütireceptek, húsos receptek. Kinőttük, átnőttük, már nem eszünk olyasmit. Nem kell dolgozó anya ruhatár (nem megyek irodába), nem kell a “hogyan válasszuk ki a megfelelő iskolát a gyereknek” (ez pipa) és törlöm a diétás-fogyókúrás táblákat is – jó úton járok.
A telefonom szerencsére megúszta a nagy purgálást: kézzel mentettem el minden egyes számot, amit fontosnak tartottam. A többi pedig le van mentve valahova, de azóta sem nyitottam meg azt a fájlt…
Nincs szükségem kéretlen tanácsokra, energiavámpírokra és okoskodókra. Megoldjuk magunk. Jól-rosszul, nem számít. Vállaljuk a következményeket.
————–
Bejelentkeztem.
Bejelentkeztem fodászhoz. Egészen rövid lesz a hajam és már most imádom: az egyik legjobb dolog volt a kemoterápiában, hogy a haj szük-ség-sze-rű-en átmegy a rövid haj fázison. Imádtam. Imádom a mai napig.
Bejelentettem Barnabást néptáncra. Ez volt a szíve vágya – kíváncsi leszek, hogy meddig tart majd a nagy lelkesedés.
————–
Listára írtam.
Elfogytak az olajak. Elfogyott a szezám-, a rizs-, a tökmag-, és a dióolaj is, ezeket pótolni kell, mert nagyon fontos szerepük van az étrendünkben.
Elfogyott a B12 vitamin, a körömvirág kivonat és a türelmem.
Ó, jaj, a türelmem. Ma nagyjából fél órán át kiabáltam sírva az apukámnak (nem az apukámmal!! az apukámnak!!), hogy fáradt vagyok.
Fáradt, túlhajszolt, elhasznált.
Üres.
Üres bögre.
Üres bögréből pedig nem lehet tölteni.
Holnap nagyon kell az a pilates.
Teljesen egyértelmű lett, hogy a napi életünk színtere már nem Budapest. Akkor, amikor eldöntöttük, hogy a gyerekekkel minden reggel ne a nagyvárosba be, hanem a kisvárosba ki induljunk iskolába, nemcsak helyszínt, hanem életformát, életvitelt is választottunk.
Majdnem pontosan Budapest és Gödöllő között lakunk, így totál kétesélyes volt a dolog, de azt gondolom, hogy nagyon jól választottunk.
Reggelente 10 perc alatt érek be az óvodába Barnabással. Odafelé két lámpa van, egyébként pedig majdhogynem erdőn megyünk keresztül, ami télen-nyáron csodálatosan szép. Általában klasszikus zenét hallgatunk (ez nekem a volán mögötti kurvapicsaanyázás megfékezésére remekül bevált) vagy beszélgetünk, de rengetegszer van, hogy hallgatunk és csak gyönyörködünk a tájban.
Tekintsünk most el a munkától és a munkaidőtől. Nálam az megy kávézóból, telefonról is, ha gyors beavatkozás kell, egyébként pedig előre dolgozom – éjjel, késő este, hajnalban, napközben, mindig, amikor időm van, szóval a mikor dolgozom kérdést hagyjuk.
Koncentráljunk az elintézendő dolgokra: azt hiszem az aldi, lidl, tesco, dm kör tök logikus, és persze van egy óriási c&a, h&m, müller is, szóval emberi keretek között tényleg nem nagyon van olyan, amit ne tudnék megoldani.
Aztán ahogy marad fél órácskám, és megyek vissza a kocsihoz, úgy fedeztem/fedezem fel itt-ott ezt a városkát. Találtam egészen elképesztő cipőboltot minőségi olasz áruval – kár, hogy totálisan nem passzol a jelenlegi életvitelemhez egyetlen darab sem:). Van biobolt is, minőségi árukészlettel, közösségi csudapalota kávéval és gyerekruha turkálóval, kézzel készített szappannal. Csinos boltocska patchwork termékekkel és egy lelkes-bájos varrónővel – minden egyedi és bőven innen a giccshegyen, Papírbolt, régimódi gomb-méteráru-fonal-cipőfűző és persze van kisállatbolt meg egy aprócska, de annál szélesebb választékkal bíró könyvesbolt is.
Minden van és minden karnyújtásnyira.
Arról meg már végképp nem is beszélek, hogy az emberek kedvesek, ráérnek, nem sietnek, nincs sehol tömeg, és megbecsülik, ha náluk vásárolsz és nem mész be valamelyik plázába.
Találtam jól felszerelt jógastúdiót, sőt, Medvét is biztatom, hogy menjen – két jógastúdió van (meg van egy harmadik, arról mindjárt!), az egyik inkább csajos, ott családállítás, kineziológia, nia is van, a másik viszont teljesen semleges, oda férfiak is járnak és nagyon jó a hangulat.
A harmadik stúdió háznál van és egy nagyon híres jógaoktató magánstúdiója. Én megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy pont Gergő családi napközijétől úgy 3 utcányira tart órát… Mindig teltházzal mennek az órái és várólista van. Hm.
Több remek gyógyszertár is van: majdnem mindenhová tudok homeopátiás gyógyszert rendelni, ezzel együtt ritkán megyek be Gödöllőn gyógyszertárba: itt nálunk helyben van olyan gyógyszertár, ahol majdnem minden olyan cuccot tartanak, ami nekünk kellhet.
Jut eszembe, legtöbbször ezekről a dolgokról kéritek, hogy írjak:
Diéta, szakácskönyv: igen, ez mindenkinek jó. Annyi a különbség, hogy aki cukorbeteg, annak a ch-t számolni kell, de ugyanazokat a dolgokat kell ennie, mint azoknak, akik nem cukorbetegek.
Szakácskönyv: haha, mindenki azt hiszi, hogy ez szakácskönyv az két perc, de nem. Első körben el kellett dönteni, hogy kiket kik vállalják fel az ajánlást: nem kis hatalmi harcok voltak, azt kell mondjam.
Borzasztóan megviselt, hogy felnőtt emberek mit össze nem kardoskodnak egy ajánlásért, nagyon nehéz időszak volt.
Furcsa lenne, ha mindenféle orvosi ajánlás nélkül menne ki egy ilyen könyv, és én ebben nem értem be akárkivel: azt szerettem volna, ha senki nem tolakodik oda utólag, csak olyan, aki fogta a kezem végig és benne volt nyakig a munkában.
Nagyon sokat változott, szigorodott a diéta a kezdetekhez képest. Pont most gondoltuk át, hogy nagyjából 30%-ban mást eszem, mint ami eredetileg a diétában volt: egyszerűen nem bírtam el bizonyos alapanyagokat, amiket aztán meg kellett tanulnom kiváltani, ez viszont alapjaiban borított mindent.
Jelenleg úgy néz ki, hogy áprilisra meglesz, de azt figyelembe kell venni, hogy ez gyakorlatilag karitatív munka: gyakorlatilag egy fillért nem keresek rajta, max annyit, hogy amennyibe az időm kerül, úgyhogy a többi munkám mellett azért ez nem egyszerű feladat, de csinálom, csinálom, immár az új rendszer szerint.
Agyagozás: eléggé meg vagyok valósulva, úgyhogy nem hobbinak szánom, szeretnék egy fazekas műhelyt.
Mosószer: egy egész vanish szappant le kell reszelni (ez kb 5 perc). Egy óriási lekvárfőző fazékba fel kell tenni úgy, hogy bőven ellepje a víz a reszeléket. Ha felolvadt, akkor teljesen felönteni vízzel, ebbe megy egy poház bórax és egy pohár mosószóda. Ezt kell kb 10 percig főzni, aztán elzárni a gázt. Botmixerrel úgy 3-4 óránként átmixelni, és folyamatosan engedni fel vízzel: ilyenkor már érdemes két lábasba szedni, hogy lehessen öntögetni hozzá a vizet. Teljesen sűrű lesz, mint valami zselé vagy kocsonya, vagy vaj, ettől nem kell megijedni, hanem higítani, bormixerrel lazítani egészen a mosógél állagig.
Mammográfia: kemény. Ultrahangra menjetek, az gyorsabb. Ha nagy gáz van, az is mutatja.
Esernyő: a férjem kocsijában van, majd mutatom, ha megjön.
Új hír: a gyerekek egy szobában szeretnének lenni. Egy szobában aludni, játszani, és ennek mi sem látjuk akadályát: waldorfos lesz mindkettő, szóval nem lesz itthon orrfolyásik házi feladat meg este 8-ig tanulási idő, úgyhogy… miért ne? Most pedig megyek inspirációt gyűjteni. Irány a Pinterest.