Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

Egyéb

    Egyéb

    Elszaladt ez a hét, de

    rengeteg fontos dolog történt:

    1., megvan a korongozó gép. Megvan, itt van, ipari, köszöni szépen, csak el kell vinni egy egyhónapos túrára: ha minden jól megy, úgy kapom vissza, hogy jobb lesz, mint újkorában.

    2., … és amit aztán nem hittem volna, de sikerült: megvan a kemence is. Kemence. Itt van, már a pincében van, ha minden jól megy, akkor szombaton próbaégetés.

    3., A petefészek cisztáim nincsenek. Konkrétan nincsenek. Sitty-sutty, okosan-ügyesen elmúltak. Örülünk.

    4., Először használtam a csodálatos, őzikés esernyőmet! Akkora, hogy ha a két fiúcskával megyek, mindnyájan elférünk alatta:)

    5., Anyukámék 3 hete tartják a diétát, úgyhogy most már közösen ötletelünk kaja ügyben.

    6., Gergő tör-zúz.

    7., Barnabás lehiggadt, neki nagyon bejött ez a Waldorf légkör.

    8., Apukám a legnagyobb szuperhős a világon. Miért? Mindenért.

    9., Főztem mosószert, kábé 1000 Ft-ból most van vagy 15 liter mosógélem – ezúttal narancs illóolajjal készült és nem egy nagy truváj.

    10., Rászoktunk a hangoskönyvekre, szuperek vannak! Barnus kedvence a Sárkányos Mesék, Gergőnek pedig a Pom-Pom meséi. Azaz fom-fom.

    11., Gergő kapuncinak hívja a kapucnit.

    Na, miről írjak bővebben, mi legyen a sorrend?

    Megosztás:
    Egyéb

    Ezeket könyvjelzőztem a Facebookon:

    1., Aromaterápia és orvosi minőségű illóolajak a rákgyógyítás támogatásában.

    Ehhez nincs is mit hozzáfűzni, szerintem elképesztően érdekes, és nem szabad ezt is a humbug kategóriába sorolni: ha a legegyszerűbb felhasználását nézzük, akkor anno mindent megadtam volna azért, ha az a gusztustalan citromos domestos íz, ami a kemoterápiát kíséri, elmúlik a számból.

    2., 15 indián közmondás, ami a lelkedig ér

    Valószínűleg menstruáció előtt/alatt tarthattam fontosnak, hogy elmentsem az olyan gyöngyszemeket, mint

    ” Ne félj sírni! A könny megtisztítja a bánattól a lelket.” vagy “Minden növény a testvérünk. Beszélnek hozzánk, ha az ember nem fél meghallani, amit mondanak”.

    3., A Suite Francaise könyvből filmet forgattak.

    4., A Magyar Rákellenes Liga alkotói pályázatot hirdet

    5., Magyar népmesék oldal: leírások, magyarázatok, háttéranyag.

    6., Egy vegán répás mangótorta , bár a receptet át kell alakítani: nekünk nem lehet sem almaecetet, sem sütőport beletenni

    Ha pedig randomkodunk, akkr íme, az utolsó képek, amiket felhozott a Pinterest oldalam:

    Megosztás:
    Egyéb

    Szerintem ne küzdj a mellrák ellen.

    Jön az október és az én fb feedemet már most beborította minden, ami pink: óriási göndör parókák, amerikai flashmobok és persze azok a borzalmas, cukormázas rózsaszín szalag-sütik sem maradhatnak ki. Pinktober van, legalábbis egyre többen nevezik így szerte a világon az októbert, ami a mellrák elleni küzdelem hónapja.
    A mellrák elleni küzdelem pedig tökéletesen megfoghatatlan, és szerintem a legtöbbünk számára nagyon-nagyon távoli dolog. Na jó, nekem nem az, én cudarul megjártam, de ezt tudjuk, lapozzunk.
    Hol is tartottam? Ja, igen. Szóval szerintem nem lehet küzdeni A MELLRÁK ellen.
    Helyette inkább drukkoljunk: drukkoljunk mindenkinek, aki most kezdi-kapja a kezeléseket, hogy tartson ki és örüljön. Örüljön, mert észrevették, örüljön, mert olyan világban él, hogy meg akarják gyógyítani.
    Drukkoljunk minden sebésznek, hogy határozott kézzel, óvatosan dolgozzon és ne vágjon bele a daganatba.
    Drukkoljunk minden csonkolt mellel ébredő nőnek, hogy mihamarabb megbarátkozzanak a testükkel és tovább tudjanak élni, és ne szégyenkezzenek sokáig.
    Legyen csuriban az ujjunk mindenkiért, akinek kiújult, mert ez még nem a vég, nem a halál, csupán egy következő kör, amiben bizonyítani kell, hogy az élet gyönyörű, és hogy élni érdemes… és aztán persze sóhajtsunk egyet azokért, akik angyalok lettek. Mert ilyen is van.
    Szóval ne a mellrák ellen küzdjetek, Csajok. Este simítsátok végig a melleteket. Nézzétek meg tükörben, akkor is, ha már nem a húsz éves, feszes testeteket látjátok. Jelentkezzetek be ultrahangra és szóljatok a munkahelyen mellettetek ülőnek, ha másképp nem, hát a jó öreg “Juj, október van, ideje felhívni a nőgyógyászomat!” elrebegésével. 
    Nem kell golyószórót, lézerkardot, harci sisakot és atomgránátot bevetni. Azt hiszem, itt is, mint mindenhol, mindenütt és mindenkor a szeretet győz majd. Az a szeretet, amivel Édesanyádat, a Testvéredet, a Barátnőidet és Önmagad szereted. Gondoskodás. Összefogás. Na jó, ha nagyon akarod, mehet egy kis rózsaszín is.
    (A képet Erdős Juci készítette)
    Megosztás:
    Egyéb

    No kérem.

    Jelentem, a leendő műhely kitakarítása, kipakolása megkezdődött. Olyan szerencsém van, hogy szemben van a régi mosókonyha (most kazánház), ahol van egy vécé, egy zuhanyzótálca és egy mosdó is, de vízvételi lehetőség van mindkét garázsban is, tehát abban is, ami ebből a dolgozóból nyílik, szóval az is meg lesz oldva.
    Rengeteg dolgot elpakoltunk, felporszívóztunk, (na jó, kit akarok becsapni? néztem, ahogy a mi tündéri Szilvink sürög-forog), és csináltunk helyet a korongnak.
    A héten megrendelem az agyagot is, aztán jövő héten remélem megérkezik a korong és maszatos leszek, könyékig agyagos, de boldog.
    Gergő is nagyon szeretett ott lent lenni, úgyhogy kap egy asztalkát, egy kicsi széket, építőkockát, de gyanítom, ő is inkább pacsálni-gyúrni fog majd… a jó melegben. 
    Ugyanis finom meleg van, hála a fűtéscsöveknek, és ezzel most azt is elárultam, hogy nálunk bizony elindult a fűtésszezon.
    Automatára van állítva, ha 20,5 fok alá megy a házban a hőmérséklet, bekapcsol.
    Nos, bekapcsolt.
    Nagyon ősz van:)
    Egyébként az október pont az a hónap, amivel kapcsolatban mindig zavarba jövök: nem igazán vagyok helovínes-tökfaragós-narancssárgás-pumpkin junkie.
    Az én őszöm másmilyen.
    Fahéjas-almás. Forralt almaboros. Mohaszínű, színes faleveles. Poncsós-kesztyűs. Bokacsizmás. Mécsesgyűjtós. Gumicsizmás. 
    Bordó körömlakkos.
    Joni Mitchell-es.
    Megosztás:
    Egyéb

    2015. szeptember 29.

    Most épp ezt /ezért /vele

    Olvasom: aktuális Donna Moderna újság

    Játszom: sárkányos mesék, játékok- a waldorfos Mihály-nap kapcsán

    Nézem: Meryl Streep és Alec Baldwin jutalomjátékát az Egyszerűen bonyolult-ban

    Próbálom: ignorálni a férjemet, aki szuper sérvellenes praktikákkal zaklat

    Főzöm: céklás-borsós sült krumpli. Valami mennyei!!!

    Eszem: szőlő. Rengeteg szólót ettünk idén.Eddig minden évben lemaradtunk a szezonról, úgyhogy határozott cél volt,hogy idén ez ne történjen meg.

    Iszom: English Tea Shop tea. Valami bogyós.

    Készítem: elmaradt, de mosószert akartam főzni. Csak előkészítettem a hozzávalókat, holnap csinálom meg.

    Szeretem: Szent Lukács olaj. Mindenre jó.

    Fedezem fel: Segítőkész emberek.

    Ünneplem: élek. Látom a gyerekeimet felém futni. Látom, ahogy Gergő elmerül a nagy kád vízben és teljes odaadással mondja, hogy iiiiimádok vizeskedni!!!

    Álmodom: Mindig emlékezni szoktam, de most nem. Valószínűleg mély, sötét álom kellett most nekem.

    Viselem: egy kockás, puha pizsama nadrág van rajtam, egy fehér, hosszú ujjú bordázott felső, egy kardigán. És körbeleng egy csepp Chopard Casmir – ez egy olyan illat, ami ha egyszer a hajad közelébe kerül, a következő hajmosásig marad. Puha, meleg, fűszeres, nem is szabad bőrre fújni, csak levegőbe, és még akkor sem szabad belesétálni, hanem várni kell egy kicsit, és az utózöngébe kell belelépni. Ha így hordja az ember, akkor varázslatos. Nincs rá jobb szó. Varázslatos.

    Remélem: elmúlik ez a fájdalom a derekamban és hogy a jövő héten megjön a fazekas korongom.

    Fontolgatom: hogy átrendezem a nappali-háló-dolgozó részt. Valahogy nem vagyunk a helyünkön: én már egy hete Barnabás szobájában alszom, a saját helyemen nem tudok.

    Fejezem be: ezt az elmúlt hónapokban zajló útkeresést és remélem, hogy lezáródik az ezzel járó egyensúlytalanság.

    Kezdem el: holnap már a leendő műhelyt takarítjuk. Még nincs neve. Ötletem sincs. Meg kell álmodni, mint annak idején a Golden Apple-t.

    Megosztás:
    Egyéb

    Meg vagyok róla győződve, hogy felért a Nagyi.

    Több hónapnyi útkeresés, latolgatás, méricskélés után ma felkeltem a délutáni alvásból (igen, rohadt jó dolgom van. Csak meg kell várnom míg kilazul a sérv.), és olyan tiszta, napfényes és egyszerű lett minden, hogy nem is értem, hogy nem láttam a fától az erdőt.
    Végtelen nyugalom volt minden porcikámban és kristálytisztán láttam magam, amint elérem a kitűzött célt.
    … és hogy milyen az élet? Hát, ha a helyeden vagy és a saját utadon jársz, akkor nagyon egyszerű: telefonáltam egyet és valószínűleg nagyobb kezdőtőke befektetése nélkül el tudok indulni.
    Persze rengeteg munka lesz vele és hely is kell majd hozzá, de ez igazán nem okoz majd gondot: ebben a házban pont helyből van a legtöbb.
    Takarítani kell. Padlót letenni, festeni, nagyobb ablakot vágni az alagsori dolgozóra. 
    Természetesen a kozmetika is a középtávú tervek között szerepel, de ez most valami egészen más.
    Agyag.
    Festés.
    Színek.
    Teremtés.
    Egy kis műhelyről álmodom.
    … és mindent meg is teszek érte. Például jó kezdés, hogy addig a seggemen maradok, míg vissza nem húzódik a sérv.

    Végtelen nyugalom van bennem, és ez,már csak a mai nap miatt is maga a csoda. Angyali csoda.

    Megosztás: