Egy ideje már kialakult az a rendszer, hogy a havi vásárlásaimat egyetlen napba sűrítem. Olyankor a nap végén döbbenten állok az üres pénztárcám felett és vakarom a fejem, hogy hová ment a pénz…?
Tegnap aztán előszedtem a számlákat, beírtam a mappába (Medve is gyűjti a csekkeket!), majd végiggondoltam és megállapítottam, hogy teljesen reális a dolog, ugyanis rengeteg olyan dolgot vettem, ami tovább tart majd, mint egy hónap.
A gyenge (vagyis erős:)) pont az az élelmiszer: már tudom, mi a különbség rizs és finom rizs között, és házi malom ide vagy oda, bizony pont a szarvasi malom botránya után merik egyre többen kimondani, hogy bizony a rizs sem mindig gluténmentes.
Aki nem hallotta volna, annak egy pár gondolat: a szarvasi rizslisztet visszahívták, mert a megengedett gluténérték többszörösét mutatták ki benne. Hogyan lehetséges ez?
Nagyon egyszerű: maga az üzem nem gluténmentes. Ahova bekerül más gabona is, ott óhatatlan, hogy a malomban maradjon belőle (az itthoni malmom falán is marad őrlés után, nem is kevés!), és ott a liszt már nem biztonságos. A gluténérzékenységnek ezernyi fajtája van, a pcos, a cisztásodás, az endometriózis, az idegrendszeri problémák, autizmus, bizonyos daganatok hátterében mind ez állhat. Béltünetként puffadás, gázosság, cöliákiás betegeknél pedig akár véres hasmenés is jelentkezhet.
Nos, ez utóbbi jelentkezett jópár embernél, akik a szarvasi lisztből ettek, így a hvg, a népszabi és a magyar nemzet is cikkezett arról, hogy bizony visszahívják a lisztet.
Sztori vége. Lenne, ha…
nem fedeztem volna fel, egy teljesen véletlennek köszönhetően, hogy az egyik általam igencsak kedvelt zacskós rizst pont a szarvasi üzemben csomagolják.
Legyintettem volna, de hetek óta nem igazán vagyunk jól. Nem tudtam, hogy mi a baj, de lassan kúsztak felfelé a vértékek. Fájt a fejem, nyűgösek, nehézkesek, ingerlékenyek voltunk – a gyerekek pedig hasfájósak, kelletlenek és hisztisek.
Ez pont a 2 zsák ötkilós rizs idejére esett (Bosto rizs, fantasztikus íze van egyébként, én a kerek szemű fajtát szeret(t)em a legjobban). Ebből lett nálunk a rizsliszt, abból meg a kenyér, a piskóta, a minden, és persze enni is ezt ettük.
Úgyhogy most rizskóstolóban vagyunk.
Ha itt ez megtörtént, akkor minden olyan kilós rizst végig kell kóstolni, amit Magyarországon csomagolnak, mert ha ugyanazokat a tüneteket észlelem (éjszaka hétszer jártam pisilni, ez a gluténérzékenység egyik leggyakoribb, rejtett tünete: pisilsz, mint a törpevízmű, ha kell, ha nem), szóval ha ugyanazokat a tüneteket észlelem, akkor tovább kell keresni.
… és így jöttek a képbe az ázsiai rizsek, ahol annyi rizs fogy, hogy sanszos, hogy egy üzem simán megél csupán a rizsből, így nem kell másfajta gabonát bevinnie. Egy csomó fajtát vettem, majd beszámolok, mire jutottunk.
———————
Ugyanúgy kísérleti stádiumban vannak nálunk a Bach virágcseppek is, erről még sokkal többet nem tudok mondani, de egyelőre nagyon biztató a dolog: elsősorban a saját érzelmi bizonytalanságomat és sírósságomat, útkeresésemet szeretném megtámogatni vele.
Ez olyannyira jól ment, hogy nagy örömömben kinyitottam egy palack bort, jól benyakaltam, és eldöntöttem, hogy 2 éven belül újra vendégek lesznek a kezelőágyamon.
Köszi, Bach virágterápia Pannonhalmi Tramini.
