Kicsi Muci egyik bodyja. Kaptuk, imádom, és ahogy emelkedik és süllyed a kis mellkasán…. békésen…  Nincsenek szavak rá, mennyire szeretem ezt a kis szarost.

Őt. Csöcsös Bonifácot. Dagadt Dezsőt. Jóképű Jónást. Szarmadzag Szarkagyurkát. Nem tudom megszámolni, hány puszit, simogatást, höcögtetést, döcögtetést, nyüsztőlést, gömbölyítést kapott.

… és ő is. Íme, gyerekek, ez az egyes típusú (!!!!) diabétesz mindennapi arca, épp 2,7-től indulunk felfele. A világát nem tudja. Ez sajnos teljesen kiszámíthatatlan nála még, mert MÉG MINDIG van saját inzulintermelése. Még mindig! Napról napra, sőt, délelőttről délutánra változik, úgyhogy egy ilyen reggeli rosszullét után simán elmegy úszni. Ez nem betegség, ez nem gyógyul meg, ez a libikóka az életünk.

És ez már pont egy ilyen vizes várakozás alatt készült. Ügyes, de sajnos ez is olyan, mint a kutya vacsorája: az intenzív kéthetesből egy teljes hetet és egy napot tudott menni, utána úgy elszállt, mint a győzelmi zászló,majdnem kórház lett a vége.

Hogy ez a Mami miket ki nem talál? 😀 Itt épp a gyerekek nevét hozta hieroglifákkal, mert MÚMIA ESTET terveztünk:D Alig várjuk,hogy újra megnyíljon a Szépművészeti Múzeum, mert most nagyon benne vagyunk a múmiák, titkosírás (hieroglifák!) témakörben, illetve nagyon elkezdte érdekelni a történelem.

Szeretik egymást. Barnus hosszú fél órákat el tud lenni Kolossal, semmilyen féltékenység nincs benne, és ezt leginkább azzal tudom magyarázni, hogy már elég nagy a korkülönbség kettejük között. Gergő -akármennyire is igyekszem- kimarad. Próbál kapcsolódni, de elég esetlenül csinálja, durván és sírósan. Már leültem Barnabással beszélni erről, úgyhogy kifejezetten figyelünk rá, hogy ő is be tudjon szállni a buliba és a nagy egymásra találásba.

Elég sok programon voltunk eddig már a nyáron- ez éppen a Skanzen egyik rendezvénye, Kaláka koncerten voltunk. Hát, ez kb. a Rolling Stones-nak felel meg a fiaim számára, groupie-ként megyünk utánuk a nyár folyamán,ők pedig első sorból nézik… az apjukkal. Én Kolossal róttam a köröket, hogy végre aludjon: a koncert utolós, de tényleg legislegutolsó hangjainál aludt el.

Azért sokszor teljesen vegán, amit eszünk. Az esetek túlnyomó többségében vegán, igen. Ez épp pirított, fűszeres csicseriborsó rizibizivel.

Ilyen egytálételekkel szoktunk kitelepedni a teraszram ahl ugyan leszakadt az a nyomorult hintaágy, de a napozóágyamba telepedve még mindig kényelmes, a hintaágy állványára pedig felszereltem az Adamo hintát. Beszélgetünk, mesélünk, én kiviszem a gépem és dolgozom, a gyerekek meg elvannak.A háttérben pedig látszik, hogy a napon száradó ágynemű illatánál szerintem jobb terápia a világon nincs 🙂

Nagyon sajnálom ezt a szegény hintaágyat. Tavaly már megadta magát, apa varrt is rá új huzatot, de idén az is szétszakadt, pedig Gerusz egyik kedvenc fekvőhelye, illetve a kutyák is nagy előszeretettel hűsöltek alatta a melegben.

Apropó, kutyák: itt épp Felhőt vágtam ketté, azaz kurtítottam a felére a kabátot így nyárra. Több kilónyi raszta lejön ilyenkor, megkönnyebbül, nagyon jót tesz neki a melegben. Teljesen az ilyen kutyusok szőrét levágni szigorúan tilos, a bunda ugyanis hőszigetel – nyáron hűt, télen fűt. Fokokkal hidegebb van a bundus alatt neki, mint ami a levegő hőmérséklete.

Sokan kérdeztétek, úgyhogy fel is teszem: na ez az a nyírfanedv, amit a DM-ben lehet kapni. Mindig, amikor valamelyiknek pocakgondja van (na basszus, ez így nálunk még nem hangzott el soha, az “anya, baromi nagyot fosssssssstam, hihihihi” viszont annál többször, mert varacskos disznók a fiaim), szóval mindig ezt adom először: 2x1dl általában rendezi a helyzetet.

Mire jó a nyírfanedv? – mindenre. Baktérium ellenes, immuntámogató, sejtvédő, emésztéskönnyítő, bélflórának nagyon jót tesz, arcpakolásnak gézmaszkra…

Jó gyerekkönyv -érik egy új bejegyzés a könyvtári kalandokról, most nálunk Brúnó Kapitány megy nagyon.

Milyen fesztiválra megyek?- ezen vagy fél órát röhögtem. Aztán rájöttem, hogy de,megyek, mert Kapolcsra megyek meg szabadtéri színházi fesztiválokra. Az számít?

Mikor kezdjük az iskolaévet?- Ma elkezdtük. Mire kettőt pislogtam, túl volt az ötös szorzótáblán és a könyezetismeretet olvasgatta: most a gyümölcsök- zöldségek-konyhakert a téma, és milyen jó, hogy pont most! Ha szeptemberben akadt volna a kezünkben, már más lett volna, de így csak piacozunk és piacozunk majd végig a Balcsin! Pihentünk, jó volt, elég volt, nagyon nagy szükségünk van az extra hónapra úgyhogy indulás!

Jó fényvédő krém – én évek óta a Bioderma pumpás gyerek napvédőjét használom. Szeretem.

Mondjak jó zenét -most Palya Bea és Michael Jackson megy a kocsimban, ha nem a gyerekekkel vagyok.Ha velük,akkor ők választanak.

Miket csinál már Kolos? -Jaj,nagyon cuki a dagadék. Oldalról hasra fordul, mosolyog, fogdossa a lábfejét teli szájjal vigyorog, gagyarászik… Olyan gyorsan múlik az idő.

Iszol-e gluténmentes sört?- Nem szeretem a sört. Boros vagyok. Pezsgős. Vodkás 😀

Jó, akkor most én kérdezek random dolgokat:

• hol vesztek fürdőruhát?
• ajánljatok Dörgicse környékén klassz éttermet, ahol van mentes kaja
• van valakinek 60+ kilóval SUP tapasztalata? Van? Na akkor az tartsa magában, és írjon olyan, aki 80 körül próbálta 😀
• tudtok olyan gazdaságot, kertet a Káli-medencében, amelyik tart nyílt órákat/látogatni lehet? Olyasmire gondolok, mint Zánkán a Gyógynövény-völgy, csak zöldség-gyümölcs kínálattal…

“Mindegy, én úgysem alhatok, úgyhogy lesz időm megcsinálni”- mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

És ilyenkor -hála az égnek- nem nagyon kérdeznek vissza, hogy miért nem. Természetesnek veszik, hogy a kicsi miatt,de nem, nem így van.

Az úgy volt, hogy reggel Barnus furcsán kelt. Nagyon furcsán. Beadtuk az inzulint, megreggelizett, de valahogy előbb nyúltam a mérőért, így még időben elkaptam: 4,1 és zuhan. Majd hányt. Inzulin benn, vércukor esik, de nem marad benn az étel.

Kómahatáron a gyerek.

Na EBBŐL volt három körünk ma- eddig.Óránként beszélünk a Főorvosnővel, de a befektetést el kéne kerülni, hasmenéses-hányós vírus tombol az osztályon.

Mostanra 5 kör.

Nem, nem vírus. Nem, nem baktérium. Cukorbetegség.

Küzdünk. Nap mint nap, láthatatlanul: nem, Medve nem kér szabadságot, én sem a beteg gyereket ápolom, hanem csak élünk. Nekünk ez az életünk. Vég nélkül, alvás nélkül, fáradhatatlanul és mindenek felett.

Nincs szünnap, nincs ünnepnap, nincs betegszabi, nincs hétvége, nincs kikapcs: 0-24 van. Jó, hogy olyan munkám és munkaadóim vannak, akiknek egyetlen szóval sem kell magyarázni.Jó, hogy Medve munkahelye és főnöke olyan, amilyen:a gyerek az első, a család az első, és támogatják a végtelenségig az apaságban.

Egyszerűen bele sem tudok gondolni, mivel néznek szembe azok a családok, ahol egy fizetésből nevelik a cukorbeteg /tartósan beteg/táplálékallergiás gyereket. Nos, nekünk kijutott a jóból: van ilyen is,olyan is, igaz, mindketten dolgozunk.

A gyerekemnek szöveti vércukormérője, vékonyabb tűje, minőségi tápláléka lehet,jut fejlesztésre, eszközökre, szakemberre pénz. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen élet-halál kérdés ez sok családnál: az anya elveszti munkáját, rosszabb esetben nyomorognak, még rosszabb esetben az anya kiszolgáltatottá válik, az apa meg menekül a gondok elől – italba, nőkbe, gépekhez… míg szét nem esik a család az amúgy is bizonytalan kisgyerek körül. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez nálunk nem így van.

Úgyhogy mehetek a Decathlonba, egész hosszú a lista, hogy mit kell venni,mert Gergőnekbizony heti 4-5x itthon kell tornáznia, heti 2x meg csoportfoglalkozásra kell majd járnia. Egyelőre fel sem merülhet semmiféle oktatási intézmény sajnos 🙁 Kell lógós csepphinta, fittball, gördeszka, bordásfal… de nem számít semmimás, csak hogy Gergő jól legyen és fejlődjön.

… no meg Barnabás jól legyen.

És ehhez bizony nagyon de nagyon sokszor kell lemondanom az alvásról, kiszámíthatatlanok a napok, hektikusan élünk. Óriási szükségem van arra, hogy valahogy pótoljam az energiámat, és ehhez egy állati klassz dologra leltem rá: aquafitness. Tegnap voltam először, az első mozdulat után tudtam, hogy imádni fogom,és úgy is lett: szárazföldön ennyit képtelen lennék egyhuzamban mozogni, de a vízben… mennyei volt. Teljesen beleadtam minden erőmet, kimerültem, kifacsaródtam, de jót tett. Már be is jelentkeztem a következő órára 🙂

a tüdőröntgen is, de ami annál is durvább, hogy a 70 feletti főorvos megkönnyezte a sztorimat. Mély barázdákkal az arcán mesélte, hogy mostanában szül a lánya, és… és akkor nagyon meghatódott.

Negatív.

Minden negatív.

Most egy hétig semmi, akkor megyek az onkológushoz a papírokkal, valamikor nyár végén, de inkább már ősszel lesz egy CT, de az már nagyon a jövő zenéje.

A jelen az már félig a Balaton újra:

• találtam klassz, mezítlábas Kneipp parkot,  oda mindenképp elmegyünk, ráadásul ez a program akkor is izgalmas, ha nincs ezer fok
• Káptalantótiban a piacra évek óta készülünk, minden egyes autóúton harsogva éneklik a fúk, hogy

“Bemegyünk a piacra,

ott van minden kirakva

a körte vödörbe, az alma kazalba

cseresznye rekeszbe

a szilva aszalva.”

• Kapolcs. Végre-végre már lehet menni a fiúkkal, ráadásul rengeteg olyan program lesz, amit nagyon szeretnek: kézműveskedés, ügyességi játékok, koncertek…

Barnusnak nagyon jót tesz ez a 10 alkalmas intenzív úszás, Gergő megkapta a gyógytornáját, Kolos kiheverte az oltást, én pedig már pakolok megint és a hétvégén az autónkat készítem fel a nagy kirándulásokra.

Beállunk az udvarba, kitakarítjuk kívül-belül, feltöltjük a víz / szőlőcukor / popsitörlő / pelenka / pót fürdőnadrág / gluténmentes snack / törölköző készletet, így nem kapok agyhúgykövet minden. egyes. alkalommal. amikor el kell indulnunk valahová, csak beteszem a babakocsit és mehetünk.

Ez azonban mind a jövő roppant aktív zenéje. Ma nem történik más, mint próbálom nem kihányni azt az egy üveg mogyorókrémet, amit az előbb kivégeztem. Kiskanállal vájtam ki a szívét. (Nyilván Medve hozta a múltkoriért, én meg meg akartam mutatni, hogy hogy kell mértéket tartani. Epic fail.) Bánatom oka (vagyis arra fogom), hogy tegnap csúfos vereséget szenvedtünk a Wampon egy barátnőmmel. Mindketten lepasszoltuk a gyerekeket. Mindkettőnk számára szabad volt a délután. Szartunk a fejfájásra, csak az eltáv érdekelt. A kimenő. A börtön ablakából kitekintés helyett a szabad léptek.

Gyakorlatilag 5 percen belül kezdett el esni az eső, ahogy az Erzsébet térre értünk, amire az árusok vagy összepakolták a holmijukat és hazacuccoltak, vagy letakarták fóliával és így véget is ért a buli 😀

Adrit azonban nem olyan fából faragták: elvitt valami öko kávézóba az Andrássyra, aztán megálltunk a Pólusnál, ahol zárva találtuk a bioboltot, de betévedtünk a DM-be, és csodát láttam: van most már saját márkás bio nyírfanedv a DM-ben is! Kolosnak szívesen adom immuntámogatásra, úgyhogy landolt is két üveg,pont a megszokott termék árának feléért!

Minden rendben Barnus vérképével is, a HgbA1c 6,4 – ez az egyik legfontosabb adat a cukorbetegek monitorozásában, az ideális érték 5,6 és 7,5 között van. A 6,4 elképesztően jó, áprilisban 7,4 volt, igaz, a decemberi meg 6,2 még ennél is szebb volt, de annyi baj legyen…

-tette fel a kérdést Medve. Szeptember elsején ugyanis családi nap van benn náluk a cégnél.

-Ugrálóvár? Bohóc? Menjenek hajótúrára? Bográcsozás?

-Háttöööö…

Aztán összegyűjtöttem, hogy nekem mitől lenne frankó a családi nap.

• Csíkos nyugágyak, sok árnyék, frissítő roséval és rosé koktélokkal
• Nekem jó, ha Créme de la pop zene megy. Tényleg.
• Családi nap lévén gondolni kell a gyerekekre is. Az enyémeket például vigye el valaki messze tőlem. Messze. Nagyon messze.
• Legyen hátmasszázs mindenkinek. Legyen jó kis olajos hátmasszázs. Én avokádóolajjal szeretném, nagyon széppé teszi a bőrt.
• Manikűr. Ne variáljunk, jó lesz pipacspirosan. Addigra lekopik az a tetves önbarnító is, jelenleg ugyanis olyan, mintha szennyvíz bugyogna fel az ujjaim között.
• Kapros-lazacos falatkákat szeretnék. Kapribogyóval. Sokat. Annyira sokat, hogy önkiszolgáló rendszerben működhessen, hogy ne legyen égő a pincér előtt.
• Rosét említettem? Nos, az kevés lesz. Pezsgő is kell a lazac mellé.
• A tökéletes családi napot meg kell örökíteni. Én egy vajpuha,bőr saruban lennék és álmomban frissen lenne pedikűrözve a lábfejem, továbbá nem lennék annyira lúdtalpas, hogy a lában lefolyjon a saru talpáról.
• Bő, nagyon bő maxi szoknya lenne, libbentős, fodrosan szálló. Navy blue. És len feslő. Valami kis fehér. Szalmakalap. Napszemüveg.
• Mondjuk egy Joik illatgyertya? Ez pl?

• Egy könyv. Habkönnyű. Szerelmes. Mondjuk ez.

• Alvás. Ó, annál jobbat nekem senki nem adhat családi napra. Tegnap Kolos oltást kapott, szegény nyűgös és hőemelkedése van.
• Mi lehetne a repi ajándék? Valami ilyesmi. Jo Malone Silk Blossom. Vagy Parfum de Nicolai Juste un Reve.

Na, minden részletre kitértem?

(Oké, a nap végén szeretném vissza a kölykeimet.)

Jelenleg fényévekre vagyok a családi naptól

• retkes a régi kocsink. Miért mindig az anya autóban hányja össze magát a gyerek / visszük a virágföldet / szakad ki a kárpit /marad almacsutka? Miért? És apa autója miért makulátlan csoda?
• Észrevettem, hogy a lábszáram is kapott az önbarnítóból.
• Gergő most tört szét egy hógömböt a nappali közepén.
• A lenge, szellős felső, amiben közlekedek inkább csak arra jó, hogy Kolos feltúrja, láthatóvá téve a hófehér, röcögős hasikómat. Csodás. De ez még mindig sokkal kevésbé kínos, mint amikor egy kezdődő mellgyulladással harcolva magamról megfeledkezve mellszívóval a mellemen néztem ki a kiserkélyen, és kérdeztem meg a megrökönyödött futártól, hogy FIZETŐS?? , miközben pumpáltam a bal csöcsömet. Hiába, na, három gyerek+bezártság= szociális készségek totális elsatnyulása.

Július első két hete most a tisztulás jegyében zajlik majd. Nem, a diétában nincs változás, viszont mostanában jóval több húst ettem, mint kellett volna / jó lett volna.

A tünetek sem maradnak el: el vagyok macskásodva, felpuffadtam, nehézkes, enervált és vizes lettem, úgyhogy épp itt az ideje egy nagy “kerékcserének” még a következő Balatonozás előtt.

Nincs különösebb terv.Minél több nyers, élő, bio élelmiszer, rengeteg zöld turmix, semmi hús, nagyon kevés hal, sok víz, sok antioxidáns, néhány ajurvédikus trükk… és ennyi. Elég sok dolog szakadt a nyakamban mostanában, így szerintem pusztán az, hogy rendszeresen fordítok időt és energiát MAGAMRA, már önmagában hatásos lenne, minden más csak extra.

Dugig-csurig megtöltöttem mindkét kukát, rengeteg dolgot dobtam ki ismét és semmi de semmi lelkifurdalásom nincs sem például az ezeréves, összeállt gyapjúpárna, sem a régóta tartogatott, kikopott, valaha elegáns-de-nem-meleg kabát miatt.

Kiszanáltam a vitaminos fiókot, szelektáltam a nagy spájzban is (ott is van minden,még mindmáig harcoló szovjet alakulatok is), elhasználgattam a tisztítószereket, amiknek még egy kicsi volt az alján, és egyből fel tudtam szabadítani egy teljes polcot.

Mivel már sehova nem megyünk a következő két hétben (jó, lesz programunk bőven, de elutazni nem tervezünk), szeretném apránként kitakarítani a házat. Nagyon jól haladok vele, igaz, csinálom is órákon keresztül minden nap…

Amióta ez a bejegyzés íródott, már elég sok dolog megváltozott.

Medve le-kés-te a gépet.

Én összecseréltem a csodálatos glow testápolót és az önbarnítót lefekvés előtt, így gyakorlatilag narancssárga az ujjaim köze és csíkos a lábam. Isteni szerencse, hogy a fejemre nem kentem belőle… Lemdörzsölhetetlen. Lemoshatatlan. Lecitromozhatatlan.

Holnap 3 megbeszélésem lesz.

Medve bánatában megevett 2 üveg mogyorókrémet, így ma reggel hiába akartam gofrit sütni, nem volt belevaló. Ezért dühömben azt mondtam rá, hogy ő az iszlám állam katonája, egy dzsihadista és ráadásul hülye is. Megjött a lábmasszírozóm és…. hát, azt hittem valamivel erősebb lesz.

Gergő egész nap karácsonyi dalokat énekel.

Nincs itthon pezsgő.

Baszok az öntisztulásra és minden porcikám egy angus burgerért kiált.