Minden második héten bevetem magam a gyapjú közé. Ma is így volt, jól ment, egy manósapka készült – eredetileg Gergőnek, aztán végül meggondolta magát a gyapjú, és csak annyira engedett a gyúrásnak, hogy Barnabásra lett jó. Barnusnak nagyon tetszett, az oktató is elégedett volt vele és a csoportban a lányok is szerették: senkinek nincs ilyen kicsi gyereke, így én vagyok a cuki szekció, nálam aztán tényleg minden belefér 🙂

Medve zseniálisan tartja itthon a frontot, ma is egész nap játszottak, főztek, kísérleteztek, meséltek, és úgy veszem észre, hogy ő is élvezi, hogy ilyenkor nyakig merül az apa-fiú létben. Az egész ház olyan, mint egy robbantás után, de nem bánom, majd elpakolok, majd összerendezem, de kell, kell, nagyon kell nekem ez a szabadidő.

Csodás helyen tanulok, a Vár tövében, és ma is a legszebb arcát mutatta a város: egy apró, ékszerdoboz téren kávéztam, a Parlamenttel szemben parkoltam, ragyogott a Nap, és átadtam magam az alkotás önfeledt örömének. Mielőtt azt hinnéd, hogy betéptem (ennyi pozitív gondolatot olvasva), sietve közlöm, hogy nem kellett semmiféle pszichoaktív szer ahhoz,  hogy élvezzem a mai napot, bőven elég volt, hogy eljöttem otthonról és a hátam mögött hagytam a Drazsé kutya által összefosott előszobát.

Szóval nem volt összelépdelt kutyafos, volt viszont rizstejes hosszú kávé, gyapjúvásár (mustármagszínt, bíbort, csaubarnát, lágy zöldet és mély, majdnem feketébe hajló padlizsánt vettem). Beszélgettem, felnőtt módon megkávéztam, prospektusokat nézegettem, aztán teljesen feltöltődve hazajöttem, begyúrtam a sapkát és végül Barnabás fejére igazítottuk, szerinte nagyon vagány lett, és nagy szeretettel hordja majd.

Lehet, hogy holnap begyúrom Gergőét is, ugyanis min.den.képp készítenem kell egy Zorro álarcot, így mindenképp előkerülnek a színes gombócok…

Úgyhogy Pinterest, tea és egy kis csönd.

Újra két hétre feltöltve 🙂