Holnapra mákos tészta és zöldségleves, venni és vinni kell ágyneműt (ultramenőt találtam), de nap akármilyet, hanem a fektetőre valót, lapos párnával, takaróval.

Barnus nagyon elveszett volt az első nap. És a második nap is, ami azt illeti. Nem érti, hogy miért nem csinálhatja tovább, ha még érdekli, nem érti, hogy hiába “van most benne”, most szünet van, és végképp tanácstalan, hogy miért nem írhatja meg a matek szorgalmit magyaróra alatt.

Édes drága, igyekszik okosan és figyelmesen alkalmazkodni a szabályokhoz, de most még ott tart, hogy hibát hibára halmoz és tegnap például oltári nagy veszélybe sodorta majdnem kinyírta magát, úgyhogy a Szent Első Napon úgy ordítottam a gyerekemmel, mint a sakál. Nem így képzeltem, hidd el, rettenetes volt.

Rosszul viselem én is ezt a nyüzsgést, a rengeteg szülőt, a smalltalkot, de remélem, nagyon remélem, hogy belerázódom majd és egyszercsak jóra fordul minden, én pedig túl leszek a zeneiskolai beiratkozáson,a könyvtári visszavitelen, közgyógyos papírozáson, tornaruha vásárláson…

A holnap már jobban alakul: Gergő rendesen reggel megy, ebéd után hozom el, csütörtökön meg már ott is alszik, és akkor Barnusért is csak délután megyek. A jövő hetem nagyon sűrű lesz, mert még Barnus szülői értekezletére el tudok menni, Geruszéra kedden már nem, mert friss lesz a sminktetoválásom, és nagyjából úgy nézek majd ki, mint egy ötvenes travi, úgyhogy Medve megy az értekezletre aznap. Másnap is úgy nézek majd ki, de akkor már nem tudom megoldani, hogy ne én menjek a kórházba szakorvosi vizitre Kolossal.

Hjajj.