Ezután a hétvége után

• ha megkérdezik, hogy fotózkodtam-e már földig érő rakott, rózsaszín tütüben művirág bokrétakoszorúval a fejemen, akkor elmondhatom, hogy igen, fotózkodtam. Maga a fotózás b-o-r-z-a-l-m-a-s volt, egyedül az tartotta bennem a lelket, hogy tudom, hogy a fotós nagyon profi, és hogy a hónaljból leizzadós, szenvedős pillanatokból gyönyörű képek lesznek. Erősen gondolkodtam, hogy a büdös francba otthagyom a gyerekeimet 🙂 Egyébként ultra cuki nyuszi volt a stúdióban, a gyerekek odáig voltak tőle teljesen, úgyhogy most fel van adva a lecke: legyen nyuszi vagy ne legyen nyuszi. Akinek van nyuszija: mekkora szívás? Úgy értem, két komondor (ők nem jönnek be, a nyuszi meg nem megy a kertbe) és egy szobakutya (ezt is meg lehet oldani) mellé maga az almolás, takarítás, tennivaló mennyi vele? 
• biztosan állíthatom, hogy a Stadelmann tejszaporító teája működik, mint a varázslat
• egy kicsit nagyobb a rend a fejemben. Átgondoltam az elmúlt hat hetet, mindent eltettem a megfelelő polcra, papíron is megfogalmaztam, hogy milyen segítségre lenne szüksége a családunknak ebben az élethelyzetben. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ez egy zaklatottabb, kiabálósabb, rendezetlenebb időszak volt, és hogy ennek vége. Gergő is és Barnabás is a létező legrosszabb formáját hozta az elmúlt hetekben és én is nagyon elfáradtam mind a Nagyi dolgában, mind abban, hogy a két teljesen szétesett gyereknek a legalapvetőbb dolgokért (vegyél fel papucsot, húzz zoknit, gyere ebédelni) fél órákat kell könyörögni, és bizony sokszor kiabáltam, ami persze nem segítette a helyzetet.
• végre nem a csupasz falakat nézzük: Medve elkezdte feltenni a képeinket. A hálóban már van két esküvői fotónk, a gyerekek szobájába is kikerült néhány nekik fontos dolog
• lesz hol szárítanom az ingeket: felhoztunk a pincéből falra felfúrható szárítókat és pont a radiátor fölé tettük
• vége a véget nem érő „figyelj, azt is meg kellene” és a „beszéljük meg, hogy” itthoni meetingeknek, amikor pusztán a feladatok delegálása, huszonötször elmondása, bevásárlólista készítése volt porondon. Éljen  Trello! – egy olyan feladatmegosztó és időmenedzselő applikáció, ami pont erre való. Mi évek óta Google naptár t szinkronizálunk, mert elképesztően sok feszültség volt abból, hogy Medve rászervezte a programját az én kis kevés szabadidőmre. Remélem ezt is megszokjuk és megszeretjük majd.
• már nincs hiányom töltött karalábéban, mert megvolt az idei első – rengeteg petrezselyemmel, ahogy kell. Traminit ittunk hozzá.
• végre rendben a fejem, ugyanis eljutottam fodrászhoz. Juhhúúúú, juhhúúúúú, nagyon tetszik, ahogy le lett vágva, ráadásul bitang könnyű formában tartani és most, hogy újra a Khadi sampont használom, a színe is teltebb, fényesebb.
• a nagy fúrás-faragás, kopácsolás közben viszont feltűnt, hogy Kolos nem reagál a zajokra. Először poén volt, később egyre inkább hitetlenkedve figyeltük, aztán pedig már a pánik és a kétségbeesés szélén, hogy semmire nem reagál de még egy szempillantással sem. Előkutattam a zárójelentést, amit (idióta módon) csak végigfutottam, és ott ott van, hogy visszarendeltek minket hallásvizsgálatra, mert a két objektív és egy szubjektív módszer közül az egyik objektívvel (BERA) nem volt kimutatható a hallás, így azt ismételni kellett volna, de ez elkerülte mind a védőnő, a gyerekorvos és az én figyelmemet is, illetve a kórházban sem szóltak külön, hogy vissza kell menni. Basszameg. Ma kérünk időpontot és újra megcsinálják a vizsgálatot. Én már kisírtam magam, Medve szerint nem lesz gond. Nos, gond semmiképp nem lesz, ha hall Kolos, ha nem. Megoldjuk.

Mindent megoldunk úgy, hogy neki a legjobb legyen.