Ott helyben el is olvastam, és a döbbenetesen szép képeken túl csak annyit érzékeltem a könyvből, hogy nagyon nem az én szám íze szerint íródott.
Az “egyébként pár év múlva még lehet kisbabája anyunak, akit szoptathat” a “rák? pedig nem is voltunk tengerparton!” számomra döbbenetes.
Értem, hogy nagyon gyereknek érthető módon akarták tálalni a témát, de szerintem ez nem sikerült, én nem éreztem megkönnyebbülést és ha el kellene magyaráznom a gyerekemnek, hogy mi a rák, a mellrák, nem ez a könyv lenne a társam benne.
Ezzel együtt elismerem, hogy hiánypótló és hogy nagy segítség lehet ott, ahol a szülők szavak nélkül maradtak, de a csodálatosan szép rajzokon túl a szöveg és maga a történetmesélés nekem nem tetszett.
“A törött tányérból is lehet enni és abból is finom az étel” hasonlat pedig egyszerre csalt könnyeket a szemembe (hisz valamelyest igaz, szép, persze, hogyne), és csóváltam a fejem, hogy tényleg egy ilyen sztoriban a gyerek számára ez kell hogy legyen a lényeg, hogy de anya azért még szép és egész attól, hogy EGY MELLE VAN?
Ezt külön mondani kell?
———
Mindennek ellenére kell, fontos könyv, jobb mint a semmi.
Csak valamiért velem nem rezonált.
———
———
És gyönyörű. Meg kell hagyni, gyönyörű.
2 hozzászólás
A "törött tányérból is lehet enni" mondat (is) rendesen kiverte a biztosítékot nálam. Gondoltam várok pár napot, míg billentyűbe fojtom az indulataim…
2015-06-08 at 17:13Törött tányér…
Azt hiszem, még várnom kell egy kicsit…
Dió
[…] illusztráció nagyon nem az én világom, (érdekes, a mellrákos könyvnél pont azt éreztem nagyon eltaláltnak, a történetet nagyon nem), a mese viszont igazi megkönnyebbülést hozó, gyengéd […]
2016-03-29 at 05:53