folyik az orra, köhög, most karanténban van, nem engedem Kolos közelébe.

Tegnap Barnusnak is rosszalkodott a cukra, így itthon van mind a három, és amellett, hogy dolgozom, tanulunk, takarítunk és rendeződünk.

Medve tegnap megnyírta a fűszerkertet, a sparhelt feletti növényszárító roskadásig telve zöld csokrokkal, olyan illata van, hogy az valami elmondhatatlan…

Ami jót tesz a léleknek, különösen most, hogy Barnuska cukrai miatt 4. napja nem alszom. Állítottak a pumpán és jött egy front, a kettő együtt pedig egészen fura eredményeket hoz 🙁

Nehezen viselem a változást, nehezen alkalmazkodom az apróságokban ahhoz, ha másképp kell, mint ahogy elterveztük, most pedig

• újra kell tervezni a jövő hétvégét, a tesóm esküvőjére nem tudunk pénteken menni, mert Medvét nem engedik el, csak szombaton hajnalban tudunk menni
• ma korábban van a becsekkolás, mint számítottunk rá, így a ráérős délutánból kapkodós lett
• elrontottam a szállítási címet egy csomagnál, így dekkolhatok itthon hétfőn, mert akkor hozzák
• megjöttek a Regatta gumicsizmáim, és vissza is kellett küldjem mindkettőt: az egyik minőségi hibás volt, a másik pedig szimplán csúnya
• elromlott a kocsinkban a fék, és nagyon tudtam volna máshova tenni azt a 60.000 Forintot. Fél nélkül viszont nem lehet járni…

Cserébe viszont minden nappal színesednek a levelek, ahogy hajtok Gödöllő felé. Cserébe már itthon mosolyognak a gesztenyék, már jó a meleg zabkása, az almás tea, a zokni. Cserébe egy újabb őszt tölthetek ezen a földön erőben és egészségben. Láthatom a fiúkat, borzolhatom a hajukat, asszisztálhatok a kocsiban a pohárba pisiléshez (tényleg. Gergő előszeretettel pisil menet közben, ahol nemhogy  vécé nincs, de még megállni sem lehet. )

Cserébe már nem olvadok el a napon, hordhatom a kedvenc bokacsizmáimat, ehetem a sütőtököt és az édesburgonyát.

Ma a torinói lepelről hallgatunk előadást, nagyon kíváncsi vagyok, sanszos, hogy megveszem a könyvet is, és az egész rendezvény nagyszabásúnak ígérkezik és színvonalas a rendezés is, Böjte Csabát pedig mindig élmény hallgatni, engem legalábbis feltölt és segít egy kicsit nagyobb keretben látni a kis tyúkszaros bajaimat.

Addig azonban ágyneműhúzás, mosás, porszívózás, portörlés, nyári ruhák rendezése, téli ruhák előkotrása, vákumcsomagolás, cipők pucolása.

Párhuzamosan nyomom az őszi nagytakarítást is, és most valamiért nem visel meg annyira, pedig immáron két szinten, le sem írom, hány négyzetméteren megy a buli.

Csak a szokásos.