Itt is megtalálsz:
mindennapok

Egy kicsit már vártam

az őszt. Szedegetem elő az őszi ruhákat, teszem el a nyáriakat, ez nálam mindig valami olyan rituálé, amivel helyet adok az újnak és lezárom, ami eddig volt.

Tegnap egyébként olyat csináltam, amit eddig nem, de nem is valószínű, hogy fogok: túráztunk. Nem emlékszem, hogy 11 vagy 12 km-t mentünk, de az biztos, hogy hegymenetben és az is biztos, hogy életem legkeservesebb 4,5 órája volt, mindenem görcsbe ugrik, ha csak rágondolok. Egy kín. Egy pusztító pusztulat. Egy végletekig megalázó, csatakosra izzadó, erdőt telefingó, rogyadozó lábú hegymenetes istencsapása. Barnabás osztálya, tanárai viszont csodásak. Nagyon jó helyen van a kisfiam <3

Ma azért volt némi sikerélmény is: a HgbA1c jobb, mint volt, mindent lepapíroztunk, adminisztráltunk, amit kellett, ez a hét pedig sokkal lazább lesz, mint az előzőek, és meg kell mondjam, nem is bánom…

Kedden még egy óvodai konzultáció Gergő gyógytornájáról, aztán már csak egy pénteki előadás, egy szombati lánybúcsú van ezen a héten.

Kolosnak megint fáj a füle, Gergő is köhincsél, Medve ma már be akar fűteni és igaza van: nem várjuk meg, hogy kihűljön a ház, a cserépkályha jó kis meleget ad már ma este is. Pont ez kell most, pont erre van szükség…

  • Orhan Pamuk
  • egy karamellás caffe crema (új a Tchibonál és valami mennyei!)
  • egy meleg zokni
  • vegán kaviáros tortilla
  • néhány nyugodt perc és jó szó
  • és egy kis izomlazító krém azután a tetves menetelés után

A hiba egyébként bennem van. Kövér vagyok, puhány és rinyagép.

De azért nem adtam fel. De nem megyek többet.

De nem adtam fel.

De azért menjen a radai rosseb legközelebb.

De.

 

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

2 Comments

  • Reply G. K.

    11 vagy 12 km? Elismerésem…nekem tuti nem menne.

    2018-09-25 at 12:10
    • Reply Ági

      Nekem sem, de ez kiderült 😀

      2018-09-26 at 17:09

    Leave a Reply