Lymphangioma. Nem ciszta, hanem jóindulatú nyirokér daganat, igazából műthetetlen, illetve jelen pillanatban a műtét nagyobb kockázat lenne: teljesen nem lehet kivenni úgysem, és mivel nem nyom (szinte) semmit, ezért egy nagy mellkasi műtétet most nem lenne szerencsés megejteni.

És ezzel a fejleménnyel, plusz jó pár tegnapi beszélgetéssel a hátam mögött át tudtam gondolni, hogy mit is tartok erről az egészről.

• Alapvetően nem “már megint” van baj Barnussal, hanem ez olyan, mint a dominó: egymást borítják be a dolgok, és valahol ennek meg kell állnia.
• Isten velünk van. Miért? Mert nekem egyszerűbb így és ebben hiszek. Mondhatnám, hogy utál bennünket és pikkel ránk, de ettől nem lennének könnyebbek a mindennapjaim. Inkább úgy élem meg, hogy a sok nehézség közepette eddig mindig utat mutatott és segített.
• Nem célom, hogy tökéletes legyen a gyerek. Sem a diabétesz, sem a táplálék intolerancia, sem a pajzsmirigy probléma és most a lymphangioma során sem tépem a hajam, hogy miért van így. Megteszem mindazt, ami módomban áll. A legjobb szakemberekhez viszem, és megnyugszom, ha tudnak segíteni, elfogadom, ha nincs mindenre válaszuk. Nem tudják, mitől van, és azért nem tudják, mert emberek.
• Ha lenne olyan kezelés, ami fájdalmas, hosszadalmas, de tuti sikerrel jár, akkor megbeszélném Barnussal. Én kemoterápiát és sugárkezelést választottam, és ha újra ott lennék, újra azt tenném. De nincs. És mire orvostól-orvosig cincálom, kísérletről-kísérletre viszem, addigra meghal a lelke és véget ér a gyerekkora. Ezt pedig nem engedem.
• Nem tudjuk, hogy mi lesz, ha nőni kezd, mint ahogy azt sem tudjuk, mi lesz, ha bármelyikünk fejére esik egy repülő. Majd akkor megoldjuk. Műtét akkor jön szóba, ha elkerülhetetlen, de akkor is csak részleges lehetséges.
• Abban bízunk, hogy Barnus kurva nagyra nő, de a képlet nem nő vele, az ugyanekkora marad. És akkor a hátralévő 80 évet így, egy lymphangiómával éli majd meg. Nem le. Meg.
• El tudom fogadni, hogy nem lehet minden tökéletes. De attól még lehet teljes és csodálatos. Amíg a gyerekem viháncolva néptáncol és pumpával pancsol, pajzsmirigy gyógyszerrel szülinapozik és lymphangiómával falat mászik, addig jó. És egyre erősebb lesz.
• Természetesen mennek az imák és a kiegészítő gyógymódok: akupunktúra, kineziológia, táplálékkiegészítők, cranio. És most egy új, a kinezt kiegészítő módszer is a látómezőmbe került, lehet belevágok.
• Persze, jobb lenne, ha ez a dolog nem lenne ott. Jobb lenne, ha nem lenne diabéteszes. Ne a “ha-nagyanyámnak-pöcse-lenne-ő-lenne-a-nagyapám” gondolatokkal nem lehet mit kezdeni, továbbá nem vagyok hajlandó azt a képet sugározni a fiam felé, hogy “Jobb lennél, ha nem ilyen lennél.” Mert ezek a dolgok nem gyógyulnak meg. Vagy ha igen, azt csak Isten tudja.

Akkor meg majd jól örülünk és összecsapjuk a kezünket.