Itt is megtalálsz:
mindennapok

Himnusz

Klaudiának van egy szuper kifejezése erre az állapotra: olyan az életem, mint a Himnuszból a balsors.

De tényleg. Pénteken Kolos kórházban, ahonnan megoldással nemigen, de fosással hazajöttek.

Ma mentem Barnussal és Kolossal a Bethesdába, de reggel jött Gergő is, mert köhög. Apám nélkül nem ment volna: pulmonológiai ambulancia, gyógyszertár, gasztro, diabetológia, mindez másfél óra alatt. Majd háziorvos, oda már egyedül.

Új szenzor, pumpa finomhangolás, Kolos jobban van, szakorvosi ajánlók. Az egészben a legjobb az orvosunk,Bihari doktornő, aki valószínűleg a világ legkedvesebb embere. Nem mondom biztosra,mert sok embert nem ismerek még mondjuk Lappföldön és Kongóban, de azok közül, akiket ismerek, biztosan mondhatom, hogy ő a legkedvesebb. Mint egy falat kenyér, olyan. Nem ítél,nem követel, segít.

Holnap megbeszélés, mammográfia, hasi uh, Kékgolyó, majd egy maratoni jótékonysági sütés, aztán kérem szépen itthon akaroklenni, csendben sütögetni, dolgozni, nem kórházba járni fuldokló gyerekkel, nem oxigént latolgatni, nem azon tanakodni, hogy elájul/megfullad/görcsöt kap/kómába esik, hanem csak simán lenni és kész.

Már csak állok, mosolygok és kicsit úgy vagyok, mint az utolsó kemó idején. Mikor annyira próbálod, hogy a szar jó legyen, hogy már a mézeskalácsot is azért eszed, mert az jó kihányva 😀

Ülve alszom. Ébren álmodom. Álmomban cukrot mérek, lélegeztetek.

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

1 Comment

  • Reply Timi

    Jaj, te drága, békét és nyugalmat kívánok nektek, ismeretlenül is sokat gondolok rátok!

    2017-12-05 at 08:39
  • Hozzászólás a(z) Timi bejegyzéshez Cancel Reply