Még nem értem a végére, de nagyon tetszik. Annyira magamra és a volt betegségemre tudom vonatkoztatni… egyszerű, érthető, emberi. Már megvettem a következő könyvet is:)

Cementlap egy régi asztal tetejére – huhh, nagyon tetszik. Az asztal meg is van hozzá, azon volt a fa Karácsonykor, most pedig – talán egy kicsit rövidebb lábbal? – tökéletes asztalka lehetne belőle a napozóágy mellé. Mondjuk nem ilyen csempét választanék, hanem valami olyat, ami megy a teraszon lerakott járólaphoz.

Tádáááám: sosem hittem volna, hogy valaha ilyet fogok írni, de igen, egy hónapja nem eszem húst. És nem is kívánom. 

Húsvét után visszaállok a húsevésre – ha jól esik majd, de érdekes, hogy ez most nem annyira elhatározás, mint inkább nem-kívánom-a-húst.

Fura.

Ami viszont elhatározás, hogy Húsvétig belehúzok a tisztítókúrába és száműzöm a tk. rozskenyeret is, és marad a zöldség, egészséges turmixok (jaj, ne parázz, még mindig én vagyok, nem vittek el az ufók, majd visszaváltozom) a tojás, nagy ritkán hal meg a sajt. Miért? Nem tudom. Ezt kívánom.

Ha. Hahaha. Ha azt kérdeznéd, hogy fogytam-e akárcsak egy dekát is, a válasz nem. Sajna nem. Viszont nagyon jót tett a kemótól szétgyötört testemnek, szebb a bőröm, jól esett.