Itt is megtalálsz:
mindennapok

Kedves Bence!

18:50 Egy hete ilyenkor nagyon féltem. Nem tudom elmondani, hogy mennyire fájt: kést forgattak bennem, nyüszítettem és forgott velem a szoba. Akkor már hetek óta éreztem, hogy valami nem stimmel, ennyire nem fájnak a jóslófájások, ennyire nem fájhat minden pisilés még a terhesség vége fele sem, ennyire nehezen és sokszor nem indulhat útjára egyetlen kisbaba sem.

19:00 Már nem féltem. Ez egyetlenegy dolognak volt köszönhető: belépett az ajtón Édesanyád. Bejött, átvette az irányítást, megsimogatott, beszélt hozzám, mosolygott, biztatott, nézett, hümmögött, forgatott. Rendbetette a férjemet, eligazított körülöttem mindent és… onnantól valahogy minden jobb lett. Úgy kapaszkodtam a jelenlétébe, mint egy kisgyerek, figyeltem az arcát, tudtam, hogy látni fogom, ha baj van.

Tudod, az orvosom cserben hagyott. Nem szép sztori, egy veszélyeztetett terhes kismamát sms-ben a titkárnővel értesíttetni, hogy akkor ő most lelép, és nem lehet tudni mikor jön vissza… hát na. Nekem csak Anyád maradt. Neki sírtam. Az ő vérét szívtam. Vele osztottam meg minden félelmemet, idióta ötletemet, együtt kerestük a kiutat.

Nem mondta, hogy nem kellek, mert problémás vagyok. Nem mondta, hogy ő sem vállal, mert neki ez kellemetlen lehet. Nem mondta, hogy oldjam meg. Egy dolog volt biztos: már nem szülésznőként, hanem anyatigrisként harcolt értünk. Dühös volt, hogy egy várandós nő ilyen helyzetbe kerül. Dühös volt, hogy egy kisbaba így indul el erre a világra. Dühös volt, hogy már én is ott álltam, hogy feladom.

Azt hiszem, neked nem kell mondanom, milyen Jóanyád, ha dühös…

És akkor egyszercsak lett orvos, felgyorsultak az események és egy tündéri doktornővel a szülőszobán találtuk magunkat. Én pedig végig Anyád arcát néztem: és mosolygott, de olyan, ez, mint egy régi házasság- ha minden fasza lett volna, akkor viccelődött volna és cikizett volna, hogy ne nyafogjak. Csak mosolygott, de én láttam, hogy… És akkor kimondtam, hogy vége. És béke volt bennem.

Jött a műtőbe, rávakkantott arra aki piszkált, elrendezte a férjemet, és ott volt a fejemnél, és láttam, hogy ennek így kell lennie. És a harmadik fiam is az ő kezébe született. Mindhárom kisfiam Édesanyád kezébe született. Ha ezer gyerekem lenne, mind a kezébe születne.

Figyelsz?

Mind.

Mert ő ilyen. Mert ő ízig-vérig ilyen. Mert a családom részévé nőtt, azzá vált, mert a támaszunk, a szerettünk, a véleményünk, a cinkosunk, a józan eszünk és a leghűségesebb támogatónk.

A szülésnél egyébként szerencsénk volt: nagyon csúnya összenövések voltak bennem – valószínű a második szülésemnél történhetett valami a heggel, de ezt már nem tudjuk meg soha. Nem a méhem fájt, hanem a húgyhólyagom készült szétdurranni minden fájásnál, ugyanis a hólyag összenőtt a méhemmel, és ez az egész hozzánőtt még talán a hasfalhoz is, de amikor az intenzíven magyarázta a doktornő, már nem tudtam figyelni. A hegem szétvált, de Kolos akkor már jó kezekben volt, és hát ezért nem tudott megszületni, megindulni… és én abban a mosolyban ott láttam. Egy szemvillanásából láttam.

Mert ismer. Mert ismerem. Mert neki hiszek, mert benne bízom és egy idő után már az orvosok is vele beszélnek, nem velem, haha, ő meg lefordítja, és igen, van pofám bármelyik orvosnak elmondani, hogy nekünk Anyád a véleményünk, úgy döntünk, ahogy majd rajta látjuk.

És feljött, és megigazította a takarómat és megpusziltam a kezét, és folytak a könnyeim. Béke volt bennem, mert nagyon szép szülésem volt – végre teljesen jelen voltam, az első perctől az utolsóig. Elrendezett, megölelt, majd kimentek Ádámmal a kórteremből – egyébként benne is hihetetlen béke van, a létező legjobban alakultak a dolgok, szerencse és egy nagyszerű orvos is ott volt, nem lett baj, pedig lehetett volna. Nagy baj.


Van ilyen kapcsolat. Van ilyen szeretet.

Bence, neked ez a véredben van. A világ legnagyobb hülyesége, ha megfosztod a világot attól az egészségügyi szakembertől, aki lehetnél. Ezért veszekszik veled, ezért akarja annyira, ezért nem enged, ezért rimánkodik.

Hát még mindig nem érted? Oké. Jöjjön a lényeg.

Anyád univerzumának te vagy a középpontja. A Napja, a Holdja, a csillaga. A mindene. Érted él, érted veszi a levegőt, te tartod a felszínen, te vagy számára a minden. És tudja, pontosan tudja, hogy olyan lennél, mint ő. Hát akkor legyél.

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply